Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Az úrnapi zsolozsma olvasmányos imaórájának második olvasmánya után a következő válaszos éneket mondjuk: „Ismerjétek fel a kenyérben a testet, amely a kereszten függött, a kehelyben a vért, amely oldalából ömlött. Vegyétek hát, és egyétek Krisztus testét, vegyétek, és igyátok az ő vérét. Ti most már Krisztus tagjai vagytok. Vegyétek magatokhoz az egység kötelékét, nehogy szétszakadjatok; igyátok üdvösségünk drága bérét, nehogy értéktelenné váljatok!”
A válaszos ének szövege Szent Ágoston 228/B, avagy A szentségekről húsvét ünnepére mondott beszédéből lett összeállítva (2.3). A beszéd egészéből kitűnik, hogy a nagy nyugati egyházatya számára az Eucharisztia jel karaktere fontos, noha a megfogalmazás kevésbé kidolgozottnak tűnik. A Szentségről ránk maradt többi írásaiban is így találjuk, összevetve például a keresztségről szóló összefüggő gondolatsoraival. Ágoston utal János evangéliumára és annak a keresztre feszítést elbeszélő részére: „Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: »Csontját ne törjék össze«. Egy másik írás pedig azt mondja: »Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak«.” (Jn 19,33–37) Ehhez fűzi hozzá néhány sorral később a keresztségről szóló tanításból született egyháztani-eucharisztikus mondatát: Ti most már Krisztus tagjai vagytok! Vagyis az Eucharisztia egyesít Krisztussal, hasonlóvá teszi az embert Krisztushoz. Az ember mintegy beletestesül az Úr testébe. A „ti most már Krisztus teste vagytok” tétel a 272. beszédben is megtalálható. Ott viszont már olyan misztériumról is szó van, amely a Krisztus testével egyesült ember misztériuma: „Ha tehát ti vagytok Krisztus teste, akkor misztériumotok van az Úr asztalára téve. A saját misztériumotokat veszitek magatokhoz.” (Aurelii Augustini, Sermo 272)
Ágoston számára az Eucharisztia az Úr jelenléte a külső színek alatt (vö. De Trinitate III.10,21).
A másik fontos tétel, amelyet sokszor említünk, a vinculum caritatis – a szeretet köteléke. Ezt a kijelentést előzik meg az alábbi gondolatok: „A hívők akkor ismerik igazán Krisztus testét, ha nem hanyagolják el saját Krisztus-test voltukat. Legyenek Krisztus teste, ha Krisztus Lelkéből akarnak élni; Krisztus Lelkéből nem élhet, csak Krisztus teste. Értsétek meg, testvéreim, mit mondottam. Ember vagy: lelked is van, tested is van (…) Akarsz tehát Krisztus Lelkéből élni? Légy Krisztus testében! (…) Lépjen közelebb, higgyen, épüljön be a testbe, hogy életre keltsék!” (Aurelii Augustini, Tractatus in Joannem XXVI.13)
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
