Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
A mai ember gyakorta érezheti úgy, hogy magára maradt a feladatok és elvárások súlya alatt. Ennek fényében a krisztusi küldetés terhe akkor válik gyógyító erővé, ha felfedezzük: nem saját erőnkből élünk, hanem részesedünk valakinek a nagyobb, végső igenjéből. Jézus Krisztus az, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, és aki az apostolokon, majd a püspökökön keresztül saját szentségébe és küldetésébe von be embereket.
Az áldozópapok a püspök atyai szolgálatában részesedve nem önmaguk képét hordozzák, hanem Krisztusét, a legfőbb és örök Papét. Küldetésük középpontja az Eucharisztia, amelynek szolgálatában in persona Christi kapcsolják össze a hívek életét a megváltó áldozattal. Itt válik láthatóvá az, ami a papság lényege: Krisztus közvetítő szolgálatának szentségi jelenléte a világban. A kiengesztelődés, a gyógyítás és a közbenjárás szolgálata mind ebből a misztériumból fakad; a pap a bűnbánók terhét és a betegek fájdalmát viszi az Atya elé.
A pap mint a püspök derék munkatársa, a helyi közösségben mintegy jelenvalóvá teszi az egyetemes Egyházat. Testvéri egységben szolgál más papokkal, mert közös felszentelésük Krisztus egyetlen papságába gyökerezik.
Korunkban az emberiség gazdasági, politikai és kulturális értelemben fokozottan összekapcsolódik, ugyanakkor ez az kapcsolódás nem egyenlő a harmonikus egységgel. A globalizáció gyors technológiai, pénzügyi és kommunikációs kölcsönhatásokat teremtett, miközben a gazdasági egyenlőtlenségek, a politikai versengés, a hatalmi érdekek és a kulturális ellentétek fokozzák a feszültségeket. A média és a politikai nyilatkozatok gyakran sarkítják az eseményeket, polarizálnak, és félelmet vagy bizalmatlanságot keltenek. Mindez megosztja a közösségeket, és nehezíti a békés együttműködést. Ebben a komplex és kihívásokkal teli világban a papság különösen arra kap küldetést, hogy az evangéliumi egység szolgálója legyen. A pap Krisztushoz gyűjti Isten családját, s így az Egyház nyitott kapuként áll a világ előtt: az isteni irgalom, a remény és a szeretet örök otthonaként (vö. Lumen gentium, 28).
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
