A nem hivatalos uniós csúcs nyilvánvalóan nem hozott érdemi megoldásokat. Szlovákia számára biztosan nem. Eredmények nincsenek, így legfeljebb azt lehet felsorolni, hogy milyen károkat sikerült elkerülnie az országvezetőknek. Magyarországnak van miért örülnie, elvi megállapodás már biztosan van arra, hogy az újabb energetikai megszorító-intézkedések alól mentességet kap. Szlovákia más eset, az ő helyzete megoldatlan, vezetői pedig csak a közhelyeket tudják ismételni. Joggal méltatlankodunk, de Szlovákia láthatóan többre becsüli a nyugati partnerek igényeit, és a téli hónapok energiabiztonságát inkább az ő kegyüktől tenné függővé.
Az EU-csúcson azonban a legfontosabb kérdésekben nem született egyértelmű eredmény. Sőt, volt olyan téma, amiről érdemi vita sem folyt. Egymásnak esett ellenben Párizs és Berlin egy gázvezeték miatt. Szinte annyi gázárplafon-elképzelés van, ahány uniós tagállam. Ilyen körülmények között a két hét múlva esedékes hivatalos uniós csúcstalálkozó valószínűleg fajsúlyosabb lesz, de Európa számos pontján az embereknek kezd elege lenni Brüsszel végtelen politikai táncával, amely ma már csak Ukrajna katonai támogatásáról és az oroszellenes szankciók körének bővítéséről szól.
Charles Michel az Európai Tanács elnöke “hasznosnak” nevezte az informális találkozót, ahol elvileg az ország döntéshozatali kényszer nélkül nyilatkozhattak meg egyes témákban.
“Van közös akarat a közös megközelítés megtalálására” – fogalmazott mondta. Csak épp azt nem tudja senki, hogy mi az a közös megközelítés, amit akarnak a tagállamok.
A mostani válság mindenki szenved, de a tagállamokat más és más súllyal és módon terhel. A franciák például elérkezettnek érzik az időt, hogy tekintélyes darabokat tépjenek ki a német energetikai piac testéből. A spanyolok uniós pénzből akarnák finanszíroztatni új gázvezetéküket, miközben Európa nyugati fele mindent megtesz, hogy ellehetetlenítse a keleti tagállamokat, nehogy versenylőnyre tegyenek szerint. Sőt, az EU nagyobbik fele hatalmas nyomás alatt tartja Németországot.
Még mindig nincs rajta sapka!
Az egyik legkeményebb kérdés a gázársapka bevezetésének kérdése. Már ott eltérések vannak, hogy ki milyen gázra vezetne be árkorlátozást. Brüsszel csak az orosz gázra akar, a belgák minden Európába importált gázra vetnék ki, Szlovákia azokhoz csapódott, akik az összes csővezetéken érkező gázra rónának ki ilyen terhet. Németország pedig egyáltalán nem akar gázársapkát, mert ha nincs ársapka, ő pénzügyi erejét felhasználva mások orra elől vásárolhatná meg a piacon még fellelhető szűkös készleteket.
A módszerben is mások az elképzelések. Egyes fix gázársapkát akarnak, mások ársapka helyett a fogyasztókat kompenzálnák utólag a gázfogyasztásuk mértékében. Megint mások az említett két módszer kombinációját erőltetik.
Heves vita bontakozott ki arról is, hogy emeljék-e meg a közös uniós hitelfelvétel keretét. Ezt megint Németország ellenezte leginkább. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a gazda “északi” országok, főleg Németország terhére vásárolna az EU gázt a tagállamoknak (politikai alapon osztva a készleteket, a korábbi tapasztalatok alapján kicsit sem törődve az árral).
A németeket egyébként alternatívaként arra hivatkozta, hogy új hitel helyett inkább egy régit, a koronavírus miatt életre hívott újjáépítési alapot dolgozzák át és annak forrásait irányítsák át az energiaszektorba.
A német kannibalizmus
Ugyanakkor a tagállamok élesen bírálták a németek azon döntését, hogy 200 milliárdos saját hitelt vennének fel pontosan abból a célból, hogy pénzügyi erőfölényre tegyenek szert, és gázt vásároljanak saját gazdaságuk számára.
Mi azért kiemeljük, hogy a verseny nagyon egyszerű, és Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem véletlenül nevezte kannibalizmusnak a dolgot. Ebben az energiaversenyben azok győznek, akik a végén még talpon lesznek. Mert aki talpon marad, az fogja betölteni az elbukottak után maradt piaci űrt. És ha a németek terve sikerül, akkor Európa igen nagy részében a német cégek fogják kitölteni majd azt a bizonyos piaci rést.
Olaf Scholz német kancellár a csúcson azzal érvelt, hogy a 200 milliárd hitelt két év alatt költenék rá az energiaszektorra, így nincs szó nagyobb állami beavatkozásról annál, mint amit például a franciák foganatosítottak nemrég.
Ezen a ponton esett egymásnak kulturált keretek között Franciaország és Németország. A vita középpontjába a MidCat gázvezeték állt, amely Spanyolországból egészen Németországig, sőt Közép-Európáig szállítana gázt – tengeren érkező LNG-t, egészen pontosan.
Franciaország ellenzi a projektet, Németország viszont örülne neki. Párizs szerint túl sokáig tartana a jelenlegi válság enyhítése. Persze, a franciák szempontjából, minél gyengébb Németország, annál jobb nekik, nem mellesleg, míg a német gazdaság a földön hever, a franciák könnyebben tehetik rá kezüket újabb német energiapiaci területekre.
Persze, a vita hevessége elég furcsa, tekintettel arra, hogy a MidCat-nek előbb Franciaországon kell áthaladnia, mielőtt Németországba jutna, szóval Párizsnak egyelőre nincs miért aggódnia.
Több pénzt Ukrajnának… de miből?
És persze szóba került Ukrajna is. Volodimir Zelenszkij ismét élő bejelentkezés keretében szólt az európai országvezetőkhöz. A gyakorlati döntések azonban egyelőre üres nyilatkozatok maradnak. Miközben Charles Michel arról beszélt, hogy az EU támogatja Ukrajnát, Ursula von der Leyen pedig Kijev pénzügyi támogatásának növeléséről beszélt, a tagállamok nem nagyon igyekeznek az odaígért milliádokat Ukrajnának átutalni.
Még mindig nincs lezárva a beígért 9 milliárd eurós makrogzdasági támogatás kérdése. És ez csak egy példa. A brüsszeli bürokraták olyan kifejezésekkel terelnek a sajtó előtt, mint “a nagyon strukturált megközelítés szükségessége”, vagy a “finanszírozás kiszámíthatóságának fontossága”.
Magyarul, az EU már nagyon régen volt ennyire megosztott, de főleg, nagyon régen volt ennyire nyilvánvaló a megosztottság a hétköznapi emberek számára…
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
