Sokakból heves indulatokat váltott ki a szombati választási eredmény, pedig annyira nagy meglepetés a kampányból, az üzenetekből és a körülményekből kiindulva nem érhetett senkit. Fico nyert, a progresszívok feljöttek, a Szövetség ismét elhasalt a küszöbben, a hidas-fórumosokat pedig beledöngölték a földbe a saját választóik, hogy hagyják már abba ezt a bohóckodást.
A kampány során tapasztalt disszonanciát viszont az eredményt követő nyilatkozatok messzemenően felülmúlják. Sólymos László a kevés időre fogja kudarcát, míg a Szövetség politikusai a médiában, a közvélemény-kutatásokban és a magas részvételi arányban látják az okokat, míg az összefogásosok Gyimesi Györgyben. Már csak a csí, a karma és a békaemberek hiányoznak.
Mert ha megnézzük az Együttélés és a többi akkori párt, majd az MKP és 2020-ig a Híd eredményeit, láthatjuk, hogy messzemenően több szavazatot kapott rendre, mint ez a 130 ezer. Sőt a Napunk elemzése rámutatott, hogy a történelmi jelző inkább annak fényében helytálló, hogy még soha nem kapott/kaptak ilyen kevés szavazatot magyar vonatkozású pártok együtt, mint a jelenlegi 130 ezer + Híd-Magyar Fórum pár ezer.
Érdekes módon a TOP tízes jelöltek karaktereiben, a párt politikai tevékenységben és a kommunikációban ugyanakkor senki sem lát kivetnivalót, ahogy abban sem, hogy előzetes kalkulációk szerint ezúttal már több mint 50 ezer magyar szavazat mehetett szlovák pártokra.
Ezen logika mentén pedig a Szövetség vezetősége nagy mellénnyel úgy döntött, hogy megtörve a korábbi „rossz gyakorlatot” egyáltalán nem vállalja a felelősséget és sem az elnök, sem az elnökség nem mond le. Példájukat pedig a másik két elatomizálódott pártféleség, a Híd és a Magyar Fórum is követi. Ahogy egy klasszikus tartja: „Nincs itt semmi látnivaló. Emberek, lehet továbbmenni!” Pedig az eredményeket elnézve leginkább egy erdélyi mondás juthat az eszünkbe, miszerint az eredmény nem rossz, csak a jó közel se így néz ki. És bármelyik oldalról is közelítjük meg a témát, a valóságon nem változtat semmit, hogy a felvidéki magyarságnak továbbra sem lesz képviselete a parlamentben. Immáron 13 éve. És ha már ennyi idézetet parafrazáltam, álljon itt ennek kapcsán Berényi Józseftől is egy, miszerint a focit gólra, a politikát mandátumra játsszák.
Ezek után viszont még mindig nem ez hathat a legmeglepőbben a választók számára, hanem azok hirtelen jött szkepticizmusa, akik pár nappal ezelőtt még szentül hitegettek mindenkit, hogy nem 5, de egyenesen 6 vagy annál több százalékot fog elérni a Szövetség (van aki még kamu közvélemény-kutatást is kreált rá.
Mózes Szabolcs és Gyimesi György és még páran a választás másnapján már úgy látták, hogy vége az etnikai politizálásnak, magyar párt már soha többet nem fog bekerülni egyedül a parlamentbe. Hozzájuk hasonlóan lepett meg Orosz Örs vélekedése is, hogy szerinte a 4,38%-os eredmény abszolút reális, és csak ennyi van a közösségben.
A választás után eltelt már több nap is, és ha jól láttam, eddig minden reggel felkelt a nap és a félmilliós közösségünk sem illant el, mint a parfüm. A népszámlálási adatok teljesen világosan mutatják, hogy a közösségben bőven benne lenne 5 százalék, ám ahhoz a politikacsinálás alapvető szabályainak kellene érvényesülnie.
A Szövetség esetében ez egyik sem teljesült maradéktalanul (és finoman fogalmaztunk). Bár hozzá kell tenni, hogy volt rá igyekezet, hogy feloldják a bátortalan (értsd gyáva) kommunikációt és a karakteres üzenetek hiányát Gyimesi érkezésével, aki kívülállóként meg is próbálta kimondani a lista éli jelöltek által ki nem mert hiányosságokat.
Mindazonáltal hiába fektetett rengeteg energiát és pénzt a kampányába, a lista élén lévők jól látható távolságtartása miatt a választók alapvetően nem vele azonosították a pártot. Éppen ebből az okból kifolyólag nem is gondolta senki, hogy ez lenne a párt fő narratívája.
Támogatnák-e az ukrán háborút, engednének-e teret az LBGTI+ nyomulásnak, hogy viszonyulnak Washington-Brüsszel-Moszkva zsarolásaihoz. De azt sem tudhatta meg senki, hogy kikkel szeretnének együttműködni? Vagy az is kiborított sokakat, hogy a nyilvánvalót letagadva, miért nem lehetett felvállalni a jelenlegi magyar kormányt és a Fidesz-KDNP pártszövetséget stratégiai partnerként. Forró Krisztián minden megnyilvánulásából sugárzott a mindenki irányába próbált megfelelési kényszer, így semminek a fel nem vállalása, az alapvető karakter és a bátorság, határozottság hiánya.
Bármilyen kormány is alakul, borítékolhatóan folytatódik Dél-Szlovákia elhanyagolása, és egyedül a Magyar Kormányra lehet számítani, hogy diplomáciai eszközeivel, illetve egyéb lehetőségeivel védje és képviselje a felvidéki magyarságot. Ezért nem ártana odafigyelni Orbán Viktor miniszterelnök szavaira, aki az idei Tusványoson szóvá tette a felvidéki politikum gyenge teljesítményét.
Csatlakozva miniszterelnök úr szavaihoz, itt lenne az idő, hogy a felelősök vállalva a felelősséget, az elhibázott stratégiai döntéseket, lemondjanak és teret adjanak olyan vezetőknek, akik nem lejáratódva, nem elhasználódva képesek jövőt biztosítani a felvidéki magyarságnak, mert ha hatodszor, hetedszer is ugyanúgy, ugyanolyan módszerekkel és ugyanazokkal az emberekkel történik a megmérettetés, akkor hatodszor-hetedszer és még sokadszor is szép reményekkel teli indiánfejes lesz a végkifejlet egy üres medencében.
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
