Harmath Károly ferences szerzetest 1976-ban szentelték pappá. Október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén mutatta be aranymiséjét a budapest-belvárosi ferences (Alcantarai Szent Péter-) templomban. Az ötven éve szentelt újvidéki pappal együtt ünnepelt a pesti ferencesek közössége.
Ferences a déli végeken
„Károly atya az elmúlt fél évszázadban a lelkipásztori szolgálat mellett a sajtóapostolság területén is sokat tett a magyar hitéletért. A kommunizmus utolsó évtizedeiben olyan kiadványok elérhetővé tételével segítette a hit megőrzését, mint a Képes Biblia vagy a Szent Ferencről szóló könyvek, a rendszerváltozás után pedig a Ferences Források és számos teológiai és lelkiségi kiadvány gondozásával és terjesztésével folytatta ezt a munkát. Újvidéken ma is szolgálja a magyar és horvát híveket, segíti a magyar értelmiség képzését, és ápolja a ferences vértanúk tiszteletét” – olvasható róla a pesti ferencesek közösségi oldalán.
Kálmán Peregrin OFM, a templom igazgatója köszöntötte Harmath Károlyt a szentmise elején. Megköszönte neki, hogy gyermekkora mesekönyve az a Szent Ferenc életrajz volt, melyet az Agapé Kiadó adott ki, és amin keresztül szinte belenőtt a ferences rendbe. „Hálásak vagyunk mindazért, amit Délvidéken a magyarság körében végzel, mintegy utolsó bástyaként azon a vidéken; és azért is, amit a sajtóapostolságon keresztül Magyarországon tettél a kommunizmus alatt azzal, hogy az egykori Jugoszlávia területéről sok hitéleti kiadványt juttattál az országba, és segítettél a magyar egyháznak a hit továbbadására.”
Harmath Károly megköszönte a meghívást a közös ünneplésre. „Nekem, aki szórványban, messze a peremen élek, minden ilyen találkozás külön öröm. Otthon már néhány alkalommal hálát adtam a Jóistennek azért, hogy megtartott ötven éven keresztül a papi szolgálatban, és támaszom volt mindig, örömben és ürömben is, egészségben és betegségben is.
Lehet, hogy nem mindig abban, amilyenben mi szeretnénk, de előbb-utóbb rádöbbenünk arra, hogy még többet is adott, mint amit merni kértünk.”
A szentmisét háladásként és könyörgésként ajánlották papi hivatásokért.
Szent István örök értéket adott Máriában népének
Homíliájában Harmath Károly a Magyarok Nagyasszonyának ünnepéről, annak üzenetéről beszélt. Először is arról, mit jelenthet a mai embernek, hogy Szent István király Máriában szent édesanyát adott népének. Első királyunk is ember volt, fájt a szíve, mert elvesztette gyermekét, ezzel a reményt, hogy fia tovább folytatja majd azt, amit ő megkezdett. Kiábrándulhatott volna ebben a helyzetben, és kérdőre vonhatta volna Istent, hol van ilyenkor, hiszen a csapások és küszködések idején az ember sokszor szemrehányásokat tesz neki. István a maga szentségében felismerte, mi az, amit ő adhat a népnek, ha már a fia nem lesz király. Fölismerte, hogy mulandó értékkel, amit oly sokan kínálnak, nem sokra fog menni a nép. Hívő ember lévén kereste a mélységet, tudta, hogy az elmélyülés meghozza a maga gyümölcseit.
Amikor kiválasztotta Máriát, és felajánlotta neki az országot, a nép javát akarta. Nem múlandó, hanem örök értéket adott neki. Manapság nem könnyű felismerni a valódi értékeket, mert azok Istenben vannak. A mai ember, aki felrúgja az értékeket, árván marad, és a végén keserű gyümölcsöt eszik. Az értékek eltiprása a végén odavezet, hogy boldogtalanná válunk – tette hozzá. – Ma is érezzük, hogy Mária igazi érték a nép számára. Hányszor tapasztaljuk meg, hogy milyen áldásosan támogatja az életünket, közbenjárónkká, anyánkká vált!
Istenért élünk, de Isten nélkül?
Mária olyan személy, aki szeret Isten gyermekeivel lenni. Jézus föltámadása után újra együtt volt az apostolokkal abban az emeleti teremben, ahol világmegrendítő csodák történtek, és ahol a Szentlélek elárasztotta őket világosságával, lelkesedésével, lángolásával. Mária ott volt ebben a közösségben, amely meg volt rémülve. Sokszor mi is meg vagyunk rémülve saját életünk vagy népünk történelme során. Föl tudunk-e még kelni, lesz-e még erőnk folytatni az utat? Van-e bátorságunk kiállni az erények és értékek mellett? – gondoljuk ilyenkor.
Mária megmutatja a saját életében, milyen együtt élni az Istennel.
Hányszor tapasztaljuk, hogy belénk is lelket önt, közbenjár értünk, és nekünk is azt mondja, mint a kánai menyegzőn: „Tegyétek, amit mond!”
Ne féljünk a jövőtől, hanem fedezzük fel Jézus szándékait, akaratát, akkor javulás lesz az életünkben egyéni és társadalmi szinten. Fontos, hogy megtanuljuk megkülönböztetni, mi a jó és mi a rossz, mi az erkölcsös és mi erkölcstelen, mi az érték és mi nem az – figyelmeztetett. – Az emberiség különböző támadásoknak van kitéve, az ember gyakran már nem tudja megkülönböztetni, mi az, ami Istentől jön és mi az, ami nem; mi jó, mi nem az. Ez igazi tragédiához vezethet nemcsak népünk, hanem az emberiség életében is.
Beszédében rámutatott arra, aki kéri Mária segítségét, meg is kapja. Ha úgy érezzük, nem segít, lehet, hogy nem is kértük igazán, szívből, vagy túl későn jutott az eszünkbe, hogy hozzá forduljunk. Sokszor Istenért élünk, de Isten nélkül. Mária beleélte magát teljesen fiának az életébe. Nem avatkozott bele, csak nézte, hogy ő mit tud tenni. Nekünk is így kellene gondolkodni: mit tudok én tenni, hogy valami jó legyen? A másik szidása helyett inkább az foglalkoztasson, mi az, amit én tehetek. A kínai mondás szerint:
Mint mondta, az erő, az erények és az értékek mindig rendelkezésünkre állnak, a kérdés csak az, mennyire engedjük be őket az életünkbe.
– bátorított.
A szentmise végén Harmath Károly közös aranymisés áldást adott a jelenlévőknek, majd a templom melletti folyosón egyénileg is lehetett áldást kérni tőle.
Fotó: Merényi Zita
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
