Az érsekújvári honvédek emlékoszlopát ledöntötték, a feliratot bemázolták Kulcsár Péter2024. 03. 14., cs – 19:36 Érsekújvár/Andód/Tardoskedd/Tótmegyer/Udvard/Vágsellye |
Kisvárosi kápolnák parkjaiban, temetők vén fái alatt, néhol a végső nyughely kapubejáratánál, vagy a már-már feledésbe merülő sírok közt bukkanunk rá az 1848–49-es magyar szabadságharcban fiatalon életüket vesztett honvédek sírjaira. Olyan helyeken jártunk, ahol mepróbálták felújítani az egykori emlékművet, vagy újabb szobrot állítottak, de megfordultunk olyan városban is, ahol csak néhány évvel ezelőtt leltek honvédsírra.
Ha van a környezetünkben olyan emlékhely, ahol összegyűlhetünk és közösen idézhetjük fel a magyar szabadságharc történéseit, csendes főhajtással emlékezhetünk, azt érezzük, az ifjú honvédek halála nem volt hiábavaló. A szomszédunkban dúló háború borzalmaira gondolva, a harcterekre kivezényelt fiatal katonákról készített felvételek láttán még inkább azt érezhetjük, hogy egyetlen hazájáért küzdő hős neve sem merülhet soha többé feledésbe.
Érsekújvár nem felejt
A Thain János Múzeum szomszédságában álló Szokol-háznál található az érsekújvári Szent Anna-kápolna. Emléktáblát helyeztek ki a kápolna parkjába a Háromhidakon Túl Polgári Társulás kezdeményezésére, mert az egykori Hősök oszlopa ma már nem áll. „Azon hősök emlékművének az alapja, akik az 1848–49-es magyar szabadságharcban az életüket áldozták. 1914. június 28-án leplezték le az oszlopot, 1919 kezdetén az oszlopot ledöntötték, 1933 júniusában felújították. 1939. március 15-én Thain János festőművész, múzeumalapító és helytörténész tervei alapján ismét felújították az emlékoszlopot. 1945 áprilisában részben megrongálták az oszlopot, június 6-án teljes egészében eltávolították az emlékművet. 1952-ben az árvíz idején a Vág folyóhoz vitték” – olvasható az emléktáblán. Az egykori emlékművet közadakozásból emelték. Az érsekújvári önkormányzat nem támogatta a Háromhidakon Túl Polgári Társulás azon kérelmét, mely szerint az egykori Szokol-székház melletti parkban turulmadaras emlékoszlopot, és mellé Jiří Jelínek őrnagy mellszobrát helyeznék el. A hősök turulmadaras oszlopát végül a köztemetőben leplezték le. Strba Sándor helytörténész a helyi lapban megjelentetett írásában a következőképpen ír az egykori emlékműről:
„Barokkos talapzaton levő magányos dór oszlopon a turulmadár, a honfoglaló magyarok totemállata volt látható. Az emlékmű elülső részén egy disztichon volt olvasható: Szabadságharcos nevetek/Porotokban is áldott/S élni fog emléketek, míg a/Magyar haza él!. Hátsó lapján a hősi halottak nevei voltak láthatók. Az emlékművet 1914. július 28-án közadakozásból emelték. Az avatón az ünnepi beszédet Rabár Endre tartotta. 1919 után az oszlopot ledöntötték, a turult eltávolították, s az emlékmű feliratát bemázolták. A városi tanács a polgárok óhajának eleget téve 1933 júniusában visszaállította a szobrot és 1939. március 15-én visszakerült rá a turulmadár is. Ez Thain János gimnáziumi tanár munkája volt. 1946. júniusában az emlékművet ismét ledöntötték, a turul a Devínska utcában, az egyik családi ház udvarán van” – olvasható Strba Sándor cikkében. Érsekújvárban Kossuth Lajost ábrázoló bronzszobor is volt, melyet Székely Ernő alkotott. „Leleplezésére 1906-ban került sor, és a város főterét díszítette egészen 1919 elejéig, ekkor ugyanis a cseh legionáriusok ledöntötték. A talapzat 1938-ban kapott ismét szerepet, amikor az országzászlót tűzték ki ide. Ennek eltávolításakor a szobor talapzata a városi temetőbe került és eltűnt. Az 1919-ben eltávolított Kossuth-szobor helyére 1928-ban a Szentháromság-szobor került” – tesz említést egy másik emlékhely létezéséről is Strba Sándor. A Vasárnapi Újság 1906. június 24-i számában számolt be az érsekújvári Kossuth-szobor avatásáról, olvashatjuk a Hol sírjaink domborulnak – az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a mai Szlovákia területén című könyvben, melyet Görföl Jenő és Kovács László állítottak össze, és 2003-ban jelent meg. Szerencsésnek érzem magam, mert Őszi Irma, a Csemadok Érsekújvári Járási Szervezetének első titkára ajándékozott meg egy példánnyal. Ebben a könyvben az áll, hogy a szobrot Székely Ernő készítette és a fatéri Kurzweil-ház elé került. „Országos jelentőségű volt az avatóünnep, már csak azért is, mert megjelent Újvárban Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos fia is. Képviseltette magát a főváros és ott volt a Kisfaludy Társaság képviselője. Az ünnepség tiszteletére jelvényt is kibocsátott a város. A szobor azonban nem sokáig állhatott a helyén… A bronzból készült alakot a vasútállomásra vitték és ismeretlen helyre hurcolták, csak a kardja maradt meg. Az újváriak azóta sem tudnak róla”.
A Riadó költője
A szabadságharc költőjének és a 19. század kiemelkedő nyelvészének, Czuczor Gergelynek a szobra a Csemadok Érsekújvári Alapszervezetének a székháza előtt áll. Itt tartják az érsekújváriak és a régióból érkező magyarok a március 15-i koszorúzással egybekötött megemlékezéseket. A szobrot a költő halálának 100. évfordulója alkalmából leplezték le 1966-ban.
Czuczor Gergelyt eredetileg Istvánnak keresztelték a szülei. A bencés rendbéli neve lett a Gergely. A jeles nyelvtudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja a járási székhelyhez közeli Andódon született 1800. december 17-én. Pesten temették el 1866 szeptember 9-én. Hazafias verseket írt, de ismertek nemzeti eposzai, balladái, számos verse népdallá vált. Fő műve a hatkötetes A magyar nyelv szótára, amit Czuczor–Fogarasi néven emlegetnek, mert Czuczor halála után Fogarasi János fejezte be. Két évet töltött várfogságban az 1848-as forradalomban való részvételéért és a forradalomra buzdító Riadó című verséért, melyet 1848. december 21-én hozott le a Kossuth Hírlapja, végül forradalmi indulóvá vált. A költőt először 1849. január 18-án tartóztatták le az osztrákok. Hatévi vasban letöltendő várfogságra ítélték, majd Teleki József gróf közbenjárására Windischgrätz herceg február 14-én rabsága helyéül a budai várat jelölte ki, ahol tovább dolgozhatott a szótárán. Fogságából akkor szabadult, amikor a magyar sereg bevette a várat. 1850. február 15-én Haynau döntésére előbb Budára, majd Kufstein várába vitték külön cellába. Fogsága alatt a reviarium himnuszait fordította, és itt dolgozott Schmid Kristóf bibliai történeteinek fordításán. A Magyar Tudományos Akadémia közbenjárására 1851. május 22-én szabadult. Andódon életnagyságú szobra található a község központjában, Jaroslav Gubric szobrász alkotását 2005-ben leplezték le. Az egykori iskola épületéből a községben néprajzi múzeumot és Czuczor-emlékszobát alakítottak ki, hogy az író születésének 200. évfordulója alkalmából összegyűjtött emléktárgyak méltó helyre kerüljenek. A község honlapján található történelmi összefoglalóból kiderül, hogy a jeles személyiség szülőházát, mely az egykori úgynevezett Czuczor-grundon állt, 1957-ben a község lakosainak tiltakozása ellenére lebontották. A községben jelenleg többen is büszkén viselik a Czuczor vezetéknevet. „Andód, Szímő, Kamocsa háromszögében szinte ugyanazon időben a magyar irodalomnak, tudománynak és nyelvészetnek három jelese töltötte gyermekkorát. Szímőn Jedlik Ányos István feltaláló, Kamocsán Lukács Pál született, a magyar gyermekirodalom megteremtője. Andód adta Czuczor Istvánt, irodalmunk meghatározó személyiségét, a Magyar Tudományos Akadémia tagját, akinek fő műve a nagyszótár lett” – jellemezte akkor a nyelvész munkásságát Pénzes István író és pedagógus. Czuczor Gergely írónak, a község szülöttének mellszobra még 1998-ból való, és a templomnál található.
Biróczy Flórián Vágsellyén
A vágsellyei magyar alapiskolában mi még nem tanulhattunk arról, hogy honvédsír található a városi temetőben, mivel akkor még a helyieknek nem volt erről tudomásuk. Az első hivatalos megemlékezést 2022. március 15-én tartották Biróczy Flórián sírjánál a vágsellyei magyarok. Különösen megható ünnepnap volt, amely azóta hagyománnyá vált a járási székhelyen. A Csemadok Vágsellyei Alapszervezetének figyelmét a kassai Bárány István hívta fel rokona, Biróczy Flór honvéd síremlékére, nevét a korabeli írásokban Flórként és Flóriánként egyaránt említik. Korábban nem tartottak emlékünnepséget a járási székhelyen, a helyi magyar lakosok évekig a peredi központi ünnepségeken emlékeztek a magyar forradalomra. Botka Ferenc, a Csemadok Vágsellyei Alapszervezetének elnöke, a Feketeházy János Magyar Ház alapítója a koszorúzási ünnepségen üdvözölhette a magyar honvéd leszármazottját, Bárány Istvánt. A vendég utalt Bona Gábor Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban című könyvének első kötetére, ahol említést tesz Biróczy Flóriánról, aki 1831. február 20-án született Vágvecsén, amely ma már Vágsellye városrésze. A szülei, Nemes Biróczy Ferenc és Simonyi Nepomucéna római katolikusok voltak. Felesége Mattyasovszky Mária, gyermekei Árpád, Bárány István nagyapja, valamint János, István és Mária, mindannyian a vágsellyei köztemetőben vannak eltemetve. Biróczy Flórián 1873-ban tette le az ügyvédi vizsgát. A vágsellyei emlékezők megtekinthették Biróczy Flór portréját is az emlékünnepségen, és láthattak felvételeket a díszkardjáról és a díszokleveléről. Nyitra megye Honvédegyletének tagjaként részt vett a budai honvéd szobor felavatásán. Azóta a vágsellyei magyaroknak sikerült felújítaniuk a sír mára jócskán megkopott feliratát. A sírfeliraton a következők olvashatók: „Itt nyugszik az Úrban nagybiróczy BIRÓCZY FLÓR köz és váltóügyvéd, volt 1848–49 iki honvéd hadnagy, 1831–1895, és neje alsó és felső matyasóci MATTYASOVSZKY MÁRIA 1854–1940.”
Az emlékezés helyei
A Hol sírjaink domborulnak című könyv böngészésekor késztetést éreztem arra, hogy a közösen emlékezni vágyóknak, a márciusi utazásaik során egy-egy településre ellátogatóknak felhívjam a figyelmét néhány emlékhelyre. Az érsekújvári járásbeli Tardoskedden a templom mögötti területen álló kopjafánál emlékeznek a helyiek, arra a három tardoskeddi vértanúra, akik nagyon fiatalon vesztették életüket. Bugyik József 28, Drexler Ferenc 32, Tóth József 30 évesen hunyt el. „A három tardoskeddi lakost 1849. július 23-án, hajnali 4 órakor végeztette ki Pozsonyban Kempen. Rajtuk kívül hosszabb szabadságvesztésre itélték Bodor Jánost, Janek Mihályt, Smidrowy Józsefet és Vida Istvánt. Bűnük az volt, hogy 1849. január 22-én Tardoskedden elfogták a Ceccopieri ezred négyfős őrjáratát, és átadták őket Jeszenák Jánosnak. Tardoskedd községnek 6000 forint kártérítést kellett fizetnie. A korabeli tudósítások szerint a három vértanút kegyelemből – de inkább azért, mivel a hóhért Haynau magával vitte –, végezték ki golyó által, Tardoskedd is kegyelem után fizette az említett büntetést, mert Windisch-Grätz eredeti utasítása szerint a falut meg kellett volna semmisíteni” – idéznek a Hol sírjaink domborulnak könyv szerzői Kacziány Géza, Magyar vértanúk könyve című kötetéből. A könyv minden érdeklődő számára elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban, a következő címen: https://mek.oszk.hu/20400/20489/.
Ki hinné, hogy a közeli, javarészt szlovákok lakta Tótmegyeren is található egy síremlék a temető nagykeresztje közelében, közvetlenül Galambos István sírja mellett. Egy tuja tövében áll a süttői mészkőből készült, csúcsán kereszt alakban végződő síremlék, amelyet a 26 évesen elhunyt Szunyoghy Emmanuelnek állíttatott fájó szívű édesanyja 1849. június 9-én. Az ugyancsak érsekújvári járásbeli Koltán a katolikus templom sekrestyéjében van egy emléktábla, melyen a templomi kriptába temetett fajkürti és kolthai Kürthy Istvánnak, a Bocskay-huszárok ezredesének, dandárparancsnokának állítottak emléket és nejének Jagosellói Greguss Máriának. A templom bejáratánál egy Kürthy István állíttatta szobor is áll, „1856. december 8-án, a Magyarok Nagy Asszonya iránti kegyeletből” felirattal. Udvardon a kálváriadombon található Majthényi Adolf egyházjogi doktor és honvéd sírja, a jeles személyiség nevét viseli a helyi magyar alapiskola. A Majthényi Adolf Alapiskola honlapján azt is megtudhatjuk, hogy az iskola névadója a szabadság hangadó egyénisége volt a bécsi udvar elnyomó törekvéseivel szemben. „Ő irányította Udvardon a nemzetőrség szervezését. 1849 februárjában a cári seregek támadását megelőzve szétszedette a Nyitra és a Zsitva folyót átívelő hidakat. Ezért az osztrák parancsnok elrendelte, hogy fogják el őt, és feszítsék fel, mint Krisztust, az udvardi templom nagy ajtajára. Ekkor gabonakévékkel megrakott szekéraljban menekítették őt Komáromba. Később fogságba került, majd hazatérve hálája jeléül megálmodta és fáradhatatlan munkával létrehozta az udvardi Kálváriát. A nagy mű befejezése után pozsonyi és esztergomi kanonok lett, 3 évig vezette a bécsi Pázmáneum papnevelő intézetet, majd pécsváradi és sasvári főesperes volt. 1871. május 14-én hunyt el. Kívánságára az udvardi Kálvária-dombon, a harangláb mellett helyezték örök nyugalomra” – tudtuk meg az udvardi iskola honlapján.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
