Az érem másik oldala: zsarolás miatt feljelentést tett a lejáratás áldozatává vált balatonlellei vendéglátós
Július közepén egy hölgy terjedelmes Facebook-bejegyzésben panaszolta el, hogy egy balatonlellei vendéglátós – akit megnevezett a posztjában – olyan munkakörülmények között dolgoztatta a fiát és annak barátnőjét, hogy a fiatalok „sírva menekültek” el az étteremből. A hab a tortán – állította az anya -, hogy a munkaadó nem volt hajlandó kifizetni a diákmunkások bérét. A bejegyzést több tízezren olvasták, az asszony – nevét nem vállalva – nyilatkozott az egyik Somogy megyei lapnak is, megismételve a közösségi portálon közzétett állításait. A történet úgy válik „kerekké”, ha nem marad titokban a „panaszos” neve sem, valamint megszólaltatjuk a gyanúba kevert vállalkozót, a balatonlellei Rudi Tanya Étterem tulajdonosát, Nagy Rudolfot.
Hogyan lett Önből, valamint a Rudi Tanya Étteremből hír a közösségi médiában, majd annak folyományaként az egyik kereskedelmi televízió hírműsorában, továbbá több hírportálon? Miért dolgoztatta bűzben és mocsokban a diákmunkásokat, és miért nem fizette ki számukra a bérüket?
Nem dolgoztattam bűzben és mocsokban őket, senkit sem, és megkapták az őket illető munkabért. De kezdjük az elején! Tavasszal, amikor a személyzetet állítottam össze, munkára jelentkezett egy Sajnovity Soma nevű személy. A fiatalember megérkezett április 30-án, kedden, több nappal a nyitás előtt. Ekkor zajlott az étterem belső felújítása, takarítása, amit – bármennyire is igyekszünk – mindig az utolsó pillanatokban szoktunk befejezni. Az idén sem történt ez másként. Festők dolgoztak, gázszerelők dolgoztak, akik itt aludtak, főztek maguknak. Rumlit csináltak, nincs ezzel semmi baj. A nagytakarítást egy-két nappal nyitás előtt szoktuk elvégezni. Tehát kedden megérkezett ez a Soma gyerek, kapott szobát, ahogy a többi alkalmazott, berendezkedett. Másnap azzal kezdte, hoznék-e neki valamit a boltból? Mondtam, persze. Kért egy karton cigarettát, és a lottózóból valamilyen sorsjegyet. Megvettem neki a cigarettát, ami több mint 13 ezer forint volt, valamint vásároltam sorsjegyet is neki, ami kicsit szíven ütött, mert 5 ezer forint volt. Természetesen nem fizette ki. Május 4. napra, szombatra terveztük a nyitást. Pénteken szóltunk neki, hogy el kellene kezdenie végre dolgozni, mert másnap már élesben megy minden. Ő arra hivatkozott, hogy beteg, megfázott, ezért inkább holnap, azaz szombaton, reggel kezdene. Pénteken a könyvelőnk bejelentette a fiatalembert. Másnap, reggel közölte: valamilyen sorsjegy játékon nyert 850 ezer forintot, ezért ő nem marad csak kb. 14 óráig, mert akkor jön érte a sofőr. Mondtam neki, egy percet se maradjon, azonnal takarodjon az étteremből. Elkezdett toporogni. Kérdeztem tőle: mire vársz? Azt válaszolta, hogy pénzre. Milyen pénzre? – kérdeztem. Mi munkára fizetünk, nem pedig nyaralásra. Az emberünk elment. Eszembe sem jutott, hogy ez a figura azt a néhány napot, amíg nálunk „kempingezett”, mert egy percet sem dolgozott, arra használja, hogy fényképeket és videofelvételeket készítsen az akkor még ki sem nyitott, felújítás alatt és takarítás előtt álló étterem belső helyiségeiről. (Privatkopo.hu: Ezt egyébként Sajnovity elismerte a Sonline.hu-nak adott nyilatkozatában is, idézzük: „Miután felmondtam, azt mondta a főnök, hogy aki nem dolgozik, annak bér sem jár, főleg, hogy még akkor nem is volt nyitva az étterem”.Mindazonáltal elgondolkodtató, hogyan bukkant rá a Somogy megyei portál a fiatalemberre, hiszen korábban sehol nem jelent meg a neve…) Később beszéltem több helyi vendéglátós barátommal, akik felvilágosítottak, hogy ez egy új bűnözési forma: lejáratásra alkalmas felvételeket készítenek a munkára jelentkezők, majd lelépnek és „búcsúzóul” megzsarolják a vállalkozókat azzal, hogy nyilvánosságra hozzák a fotókat, ha nem fizetik ki nekik azt a pénzt, amit ők gondolnak. Gyakorlatilag azzal élnek vissza ezek az emberek, hogy a munkaerőhiány miatt szinte bárkit felvesznek a vendéglátósok. Ezek a figurák aztán manipulálják a helyszínt, majd fénykép- és/vagy videofelvételeket készítenek, amelyekkel aztán zsarolni tudják a vállalkozókat.
Jó, de hogyan került a képbe a két diákmunkás, akiknek állítólagos kálváriájáról Ürögi Krisztina számolt be a közösségi portálon?
Közben felvettünk egy fiút, aki hozott egy lányt, akik egyébként becsülettel végigdolgozták a nyarat. Egy idő elteltével a lány jelezte, hogy vannak barátai, aki szívesen jönnének hozzánk dolgozni. Szintén diákok. Mondtam, jó, rendben van, jöjjenek. Megérkeztek a fiatalok, az egyiket Máj Lászlónak hívták, a másikat pedig Balogh Evelinnek, utóbbinak az apukája Siófokon, a rendőrségen nyomozóként dolgozik. Nos, ez a két emberke megjelent dolgozni, szaktudás és idegen nyelv ismerete nélkül. Mindkettőjüket bejelentettük, havi 200-200 ezer forinttal, plusz a vendégektől kapott borravalók – ha kaptak volna, de nem kaptak. Ezt egyébként a fiú szóvá is tette, azt mondta, hogy egy másik lány csak azért kap borravalókat, mert nagy a cicije. Nem azért kapott, hanem azért, mert kedvesen viselkedett a vendégekkel. Ők ezzel szemben úgy, hogy több vendég is sérelmezte a hozzáállásukat. Eltelt kb. egy-másfél hét, amikor odajött hozzám Máj László és közölte: ők már mindent megtanultak, mindent tudnak, és a továbbiakban csak úgy hajlandók itt dolgozni, ha több pénzt kapnak, különben elmennek, és az komoly problémát fog okozni nekem, mert főszezonban két embert szinte lehetetlen pótolni. Megbeszéltük, hogy változtatnak a hozzáállásukon, amennyiben ez megtörténik, 50-50 ezer forinttal felemelem a havi fizetésüket. Természetesen nem történt semmi változás a munkamoráljukat illetően, ezért elkezdtem keresni új munkavállalókat helyettük. Az első ember megérkezett – aki aztán szépen végigdolgozta a nyarat -, Máj és Balogh pedig rájött, hogy ki lesznek rúgva. Ekkor a lány, mint később kiderült, felhívta a fiú anyját, az Ürögi Krisztina nevezetű nőt, aki egyszer csak megjelent az étteremben. Beszéltem vele, mondta, hogy jött meglátogatni a gyerekét. Rövid idő múlva azt láttam, hogy a fiatalok pakolják a cuccaikat az autójába, miközben Ürögi hátul, a vendégektől elzárt területen – mivel az nem része az étteremnek – tartózkodott. Felszólítottam, hogy legyen szíves távozzon. Erre ő minősíthetetlen, alpári stílusban elkezdett üvölteni velem, pocskondiázott. Közöltem vele, hogy az én magánterületemen áll, ami nem tartozik az étteremhez, azonnal távozzon. Ürögi üvöltözni kezdett, hogy azonnal fizessem ki a gyerekeket. Közöltem vele, hogy ez nem így működik, a könyvelőnk el fogja készíteni a pontos elszámolást és postai úton elküldöm részükre az őket megillető munkabért. Ami meg is történt, ezt a későbbi hatósági ellenőrzések megerősítették.
Fenyegetőzött Ürögi Krisztina valamivel?
Akkor még nem, de délután visszajött Balogh Evelin rendőr apukájával, és annak feleségével. Én közöltem a rendőr apukával, hogy Ürögi Krisztina nem léphet be az ingatlan területére. A férfi rászólt a nőre, hogy menjen ki a járdára, aki ezt követően onnan kiabált, és folyamatosan fenyegetett, hogy „majd meglátom, mit fog csinálni, hogyha azonnal nem fizetek, ugyanis akkor nyilvánosságra fogja hozni a dolgokat, és az nagyon fájni fog nekem”. Azt is kiabálta, hogy annyit fizessek a gyerekeknek, amennyit ő mond. Ekkor én felszólítottam Balogh Evelin rendőr apukáját, hogy mivel a nő magatartása felvetheti a zsarolás gyanúját, lépjen közbe és állítsa meg a cselekményt. Megismételtem: postai úton rövid időn belül el fogom küldeni a gyerekeknek a járandóságukat. Ahogy mondtam az előbb, ez néhány napon belül meg is történt. Balogh Evelin anyja még szóvá tette, hogy egy kolléganő kidobálta a lánya cuccait a közös szobájukból. Megkérdeztem a kolleginát, aki elismerte, hogy így történt, mivel büdösek voltak a ruhák, a lány vélhetően nem mosott magára.
Hogyan folytatódott a történet?
Ürögi Krisztina a Facebookon egy terjedelmes posztban rágalmazott engem, és járatta le az étterem jó hírét. Ez mintegy 14 ezer megosztást eredményezett, gyakorlatilag néhány nap alatt ezzel a hazugságáradattal lett tele a közösségi média. Később aztán egy rövid bejegyzésben közölte azt is, hogy megkapták a pénzt – de azt már csak 156-an osztották meg… Az már nem volt akkora hír, hogy a vendéglátós – Ürögi korábbi állításával szemben – becsületesen kifizette a diákokat. Ezt követően elindult a „nagy baráti kommentháború” a Facebookon, egy hazug poszt alapján több ezren érezték szükségét annak, hogy engem mocskoljanak. 99 százalékban egyébként olyanok, akik életükben nem jártak a Rudi Tanya Étteremben, sőt, Balatonlellén sem. De sajnos ilyen a magyar emberek jelentős része: élvezettel fröcsög, gyönyörrel döfi az embertársa hátába a kést.
A nő fotókat is mellékelt az említett, lejárató posztjában. Azokat ki és mikor készíthette?
Azokat a fotókat az a Sajnovity Soma nevű személy készítette, aki egyetlen percet sem dolgozott nálunk, csupán néhány napot pihent az étterem által biztosított szobában, aztán amikor fel kellett volna vennie a munkát május 4-én, a nyitás napján – lelépett. Ahogy azt már említettem, a képeket akkor készítette, amikor még zajlott az étterem felújítása és a munkások rendetlenséget csináltak. Sajnovity juttatta el a felvételeket Üröginek. Megjegyzem, az étterem kialakítása olyan, hogy elől is és hátul is beláthatnak a vendégek a konyhába, gyakorlatilag megnézhetik, hogyan dolgoznak bent a srácok. Ezt nagyon fontos kiemelni. Az is nagyon lényeges, hogy a lejárató kampánynak „köszönhető” hatósági ellenőrzések úgy zajlottak le, hogy az étterem folyamatosan üzemelt.
Ezek szerint volt hatása Ürögi nyilvános irományának…
Természetesen. Megjelentek a Nébih ellenőrei, állatorvos, de jöttek munkaügyi ellenőrök, és NAV-osok is. Szerintem minden létező hatóság itt volt a nyáron.
Az ellenőrzések során mindent rendben találtak?
Igen, minden alkalommal mindent rendben találtak, egyetlen napra sem záratták be az éttermet és nem szabtak ki bírságot sem, egyetlen jegyzőkönyvben sem tettek elmarasztaló megállapítást.
Hogyan tovább? Készül-e jogi válaszlépésekre az ügyben?
Mivel augusztus végéig azzal voltam elfoglalva, hogy az éttermet üzemeltettem, kielégítettük a vendégek igényeit, és ezáltal bevételt produkáltunk, hogy az alkalmazottak munkabérét ki tudjuk fizetni, az államnak járulékokat fizessünk, ezért csak most tudok elkezdeni foglalkozni a történtekkel. A múlt hónapban közel 750 ezer forint járulékot fizettünk az államkasszába. Azt gondolom, erőteljesen kiveszem a részem a közterhek viseléséből. Szívesen megvizsgálnám, hogy akik ehhez a mocskolódó poszthoz hozzászóltak baromságokat, nyilvánosan gyalázkodtak, ők vajon milyen mértékben veszik ki a részüket az állam működésének finanszírozásából. 15 ember dolgozik az éttermemben, ez azt jelenti, hogy 15 család megélhetéséhez járul hozzá ez az étterem.
A forgalom alakulásában megmutatkozott a lejárató Facebook-megnyilvánulások, valamint a negatív újságcikkek hatása?
Természetesen megéreztük az ellenünk indított lejárató kampány hatását. De ezért majd a bíróságon felelnek azok, akik ebben részt vettek. Engedhettem volna a zsarolásnak. Nyilván „olcsóbban” megúszhattam volna. Azért az egészen elképesztő, hogy valaki azzal a szándékkal érkezik egy munkahelyre, hogy lejáratásra alkalmas fotókat készítsen. Kérdezem: mi volt ezzel a célja? Esetleg az, hogy pénzt „csináljon” belőle? Az sms-ekből, amiket küldött nekem, egyértelműen „lejön”, hogy pénzt követelt tőlem az „úr”. Munkavégzés nélkül. Ezeket az üzeneteket bemutattam a nyomozó szerv munkatársainak. Az egyik üzenetében azt írta, „nagy bajom lehet abból, ha ezek a felvételek eljutnak a hatóságokhoz…” Zsarolás gyanúja miatt természetesen feljelentést tettem ellene is.
Tervezi, hogy az elmaradt haszon megtérítése miatt pert indít az érintettekkel szemben?
Természetesen. A büntetőfeljelentést már megtettem azokkal szemben, akik az álláspontom szerint bűncselekményt követhettek el ebben az ügyben, ezt követi a polgári peres eljárás a károkozás miatt. Úgy vélem, aki híres akart lenni, most az lesz…
A kollégái elárulták, hogy polgármesteri ambíciói vannak. Igaz ez?
Igen. Mintegy 5 évvel ezelőtt kaptam egy megkeresést, mivel a politikában eléggé tájékozott vagyok, jó kapcsolatokkal rendelkezem, miért nem vállalok közéleti szerepet abban a faluban, ahol születtem.
Iregszemcsén.
Igen. Akkor azzal utasítottam vissza a megkeresést, hogy semmi esélyem nem lenne, mivel Budapesten élek, a vállalkozásom pedig Balatonlellén működik. Közben rendbe raktam a nagyszüleim házát, elkezdtem egyfajta visszaköltözést, és mivel az idő felettem is múlik – 54 éves vagyok -, úgy gondoltam, hogy most jött el a pillanat, hogy kipróbáljam magam a helyi politikában, Iregszemcsén. Ehhez az is kellett, hogy – teljesen érthetetlenül – nyilvános támadást intézett ellenem a jelenlegi polgármester. Bírósági ügy lett belőle, amit természetesen elvesztett. Akkor még nem gondoltam, hogy milyen összefonódások vannak Iregszemcsén. Elkezdtem gondolkodni, vajon miért tehette ezt a település vezetője, és kikértem több közérdekű adatot, belefutottam a csatornázással kapcsolatos pénzügyi manipulációkba, tudniillik a lakosságtól olyan pénzeket szedtek be, amelyre nem volt jogosultságuk. Aztán firtatni kezdtem a TAO pénzek felhasználását is, amellyel összefüggésben ugyancsak törvénysértésekre utaló jelekre bukkantam. Így eljutottam oda, hogy elkezdtem komolyan venni a lehetőséget, hogy polgármester-jelöltként induljak az októberi önkormányzati választáson. Tamásiban a barátom, Tóth Attila – akivel sok ügyben együtt nyomoztunk – ugyancsak úgy döntött, hogy jelölteti magát polgármesternek. Meggyőződésem, hogy együttműködve képesek leszünk rendbe tenni a lakókörnyezetünket. Úgy vélem, hogy a nyáron bebizonyítottam azt, hogy sem zsarolható, sem megvesztegethető nem vagyok. És még valami: nem a polgármesterségből kívánok megélni, hiszen jól menő vendéglátó-ipari vállalkozásom van.
Forrás:privatkopo.hu
Tovább a cikkre »
