A háromszor egyharmados szimpátia-tagoltság ténye újfent bebizonyosodott. Egyharmad ide, egyharmad oda, a harmadik rész pedig inaktív, illetve bizonytalan.
Ez a képlet eddig is fennállt, a vasárnapi választáson azonban – hosszú idő után – ismét ki is derült. Mint ahogy megerősítést nyert az a trend, hogy a vidék (falvak, kis- és közepes városok) inkább a jobb-, a nagyvárosok egy része, főleg a főváros pedig inkább a balliberális oldalé. (Ez persze egyben nemzetközi jelenség, például Trump, Putyin, Erdogan a saját országukban egyaránt erőteljes vidéki bázisra támaszkodhatnak.)
Budapesten, amely kommunikációs szempontból döntő csatatér volt, az ellenzéki kampánystratégáknak sikerült saját táborukat az általános kormánykritika jegyében mozgósítaniuk. Karácsony személye ilyen értelemben másodlagos volt, mert az ellenzék mindenáron összefogást akart bizonyítani a jelölt – történetesen Karácsony – mögött. Sikerült is. Ezzel szemben a Fidesz-KDNP és maga Tarlós szintén Karácsony személyére, „alkalmatlanságára” összpontosított, ami egy tisztán helyhatósági választáson akár be is jöhetett volna, csak hát a fővárosi voksolás már menetközben is jól láthatóan nagypolitikai küzdelem volt.
A véghajrában az ellenzék a karaktergyilkosok országos versenyét is megnyerte. E nemes bajnokság sokáig döntetlenre állt, de a Borkai-videóval az ellenzék a célban előzött. A szexualitás politikai tárgyiasítása innentől fogva alighanem az arzenál megbecsült fegyvere lesz, a továbbiakban tessék tehát a mindenre képes mobiltelefonokat a ruhatárban hagyni. Mert bár Borkait újra választották Győrben (igaz, éppenhogy csak), az ügy negatív hatása mégis tagadhatatlan volt, legalábbis a fővárosban.
Kérdés, ki mit von le majd a vasárnapi eredményből.Az ellenzéknek, amely az összadatok szerint korántsem győzött, viszont kétségtelenül megint önkormányzati életjeleket produkált, építkeznie kell, hogy saját egyharmadát politikailag tartósan megszervezze. Ki lesz a főnök, Karácsony, Botka vagy a Karácsony győzelmét elég savanyú vidámsággal ünneplő Gyurcsány? Merthogy főnök kell, anélkül nem megy, s még az sincs kizárva, hogy jön egy negyedik (aki aligha lehet Tóth Bertalan). Kiéleződik-e majd rögtön az ünneplés napjai után az MSZP/Párbeszéd kontra DK/Momentum, más szóval a piroszöld kontra liberális belső vetélkedés, melyik osztagnak lesz nagyobb a nemzetközi háttér-támogatottsága? Vagy ami még lényegesebb: hogyan teremthető meg egy politikai összetapadás tartalmi koherenciája?
Fogas kérdések, csupán egy biztos: a vasárnapi eredmény megint izgalmassá teheti a sokáig féloldalas belpolitikát.
S mi lesz minderre a Fidesz- KDNP válasza?
Galló Béla
politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
