Rozsnyó és környékének magyarsága is megemlékezett az október 6-i nemzeti gyásznapon az aradi vértanúkról, megkoszorúzva Szörcsey Antal honvéd százados sírját a rozsnyói temetőben. Az emlékezés bennünket is alakít, higgyünk abban, hogy az őszinte tisztelet, amellyel lerójuk hálánkat történelmünk nagyjai előtt, bennünket is jobb emberré tesz – fogalmazott beszédében Drenkó Zoltán lelkész.
Martinovics János, a rozsnyói református iskolaközpont tanára elszavalta Tompa Mihály: A madár, fiaihoz című költeményét, majd Tóth Lucia, a Csemadok Rozsnyói Területi Választmányának elnöke köszöntötte a 174 évvel ezelőtt vértanúhalált halt hősök tiszteletére rendezett megemlékezésen résztvevőket.
Drenkó Zoltán ókatolikus lelkész ünnepi beszédében felidézte, az aradi tizenhármak a levert forradalom szimbólumává váltak, de tudjuk, hogy Aradon összesen tizenhat főtiszt esett a megtorlás áldozatául, illetve hasonló ítéletek áldozata volt Pesten harminc, Pozsonyban tizenkét és Kőszegen nyolc honvéd tábornok és főtiszt. Rájuk is emlékezzünk ezen a napon, mondta.
Hozzátette, a távoli korok történéseinek felidézése nem könnyű feladat, mert a múlt eseményeit csak mai tudásunkkal és fogalmainkkal tudjuk megragadni, saját korunk nyelvén tudjuk elbeszélni. Nehéz elképzelni, milyen lehetet a 19. században a forradalom előtti évek Magyarországa, milyen életérzés volt a Monarchia polgáraként élni, milyen volt az ország társadalmi tagoltsága, rendkívüli etnikai és nyelvi sokfélesége.
Mint mondta, nehezen tudjuk elképzelni azt a sokféle pályát, amit az aradi mártírok bejártak, a különböző életutakat, amelyek a közös vesztőhelyre vezettek. A legfiatalabb vértanú 30, a legidősebb 57 éves volt, a társadalmi rang a szegény polgári családtól a grófig terjedt, magányos agglegény és sokgyermekes családapa egyaránt volt közöttük. Származásukat tekintve magyar, német, osztrák, örmény és szerb családok fiai voltak, több felekezet hitvalló gyerekei. De mindannyian a magyar hazát éltetve mentek a halálba – fogalmazott.
Azokban az októberi napokban Aradon mélyen érző, tetteiket büszkén vállaló, áldozatuk történelmi jelentőségével számoló bölcs férfiak méltósággal készültek sorsuk beteljesedésére.
Miközben hálás szívvel gondolunk az aradi vértanúkra, tudjuk, hogy ez az emlékezés bennünket is alakít. Mi, akik ma itt, Rozsnyón a magyar történelem mártírjaira emlékezünk, ugyancsak nagyon sokféle életúton keresztül jutottunk ide, a rozsnyói temetőkertbe. Egészen biztos, hogy sokféleképpen gondolkodunk a világ dolgairól, de ezekben a percekben mindannyian mélyen átérezzük, hogy szorosan összeköt bennünket a közös múlt, a hagyomány, a kultúra, a hit, a remény és a szeretet. Higgyünk abban, hogy az őszinte tisztelet, amellyel lerójuk hálánkat történelmünk nagyjai előtt, bennünket is jobb emberré tesz”
– fogalmazott Drenkó Zoltán.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
