A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) díszdoktorává avatták Sir Partha Dasgupta közgazdászprofesszort és Szentmártoni Mihály SJ pszichológusprofesszort február 26-án Budapesten, a Központi Papnevelő Intézet dísztermében.
Az ünnepélyes díszdoktoravatáson a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) egyetemi tanácsa és Székely János, a PPKE nagykancellárja, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke mellett jelen volt többek közt Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita; Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Alapítvány elnöke; Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora; Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Főiskola rektora és Törő András, a római Pápai Magyar Intézet vezetője, valamint a hazai tudományos élet számos képviselője.
Az egybegyűlteket Kuminetz Géza, a PPKE rektora köszöntötte, majd Székely János püspök, a PPKE nagykancellárja, az MKPK elnöke méltatta a díszdoktorrá avatandó professzorok munkásságát, rámutatva az ember transzcendentális nyitottságát is figyelembe vevő pszichológia hitelességére. Emellett hangsúlyozta a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos gazdasági és társadalmi megfontolások összefüggéseit, illetve az ezen összefüggések számszerűsítését célzó kutatások fontosságát.
Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Alapítvány elnöke Sir Partha Dasgupta közgazdászprofesszort laudálta. Beszédében kiemelte, hogy Dasgupta professzor figyelmeztet természeti erőforrásaink végességére. „Arra szeretne rábírni minket, hogy legalább számoljunk tisztességesen. Számoljunk valamivel, amit pénzben kifejezni szinte lehetetlen – pedig szükség lenne rá.
És persze korlátlan, végtelen.”
Áder János emlékeztetett, hogy a Római Klub által kiadott, A növekedés határai című kötet vagy a Közös jövőnk címet viselő Brundtland-jelentés megmutatta, hogy a technológiai fejlődés túlhasználja a Föld erőforrásait. „Sir Partha Dasgupta a legszegényebb régiók gazdasági lehetőségeit kutatta, innen érkezett ebbe a párbeszédbe. Azt vizsgálta, milyen összefüggés van a társadalmi lemorzsolódás, a lehetőségek beszűkülése és a természeti erőforrások állapota között. Kimutatta, hogy
Az ökológusokkal való beszélgetések nyomán Sir Parthát egyre intenzívebben foglalkoztatta az ökoszisztémák állapotát a mérlegkönyvben tudatosan feltűntető közgazdaságtan.”
A biodiverzitás közgazdaságtana című, Dasgupta-jelentésként közismertté vált munkája 2021-ben látott napvilágot, és a témával foglalkozók viszonyítási pontja lett. Még világosabbá vált, hogy a termelékenység megítélésének gyakorlata tévúton jár, mert kizárólag a bruttó hazai termék (GDP) számsorain alapul, a természeti tőkében tapasztalható értékvesztés a statisztikákban nem jelenik meg kellő súllyal.
A Dasgupta-jelentés paradigmaváltást okozott a közgazdaságtanban. Láthatóvá tette a természet sokszor láthatatlan hanyatlásának gazdasági hatásait. A jelentés ösztönzően hatott azokra a kutatásokra, amelyek a GDP-t meghaladó, a felhasznált természeti tőke tényleges értékét beszámító indikátorrendszer megalkotásán dolgoznak. 2024 novemberében például a budapesti World Science Forumon mutattak be egy ilyen mérési modellt, amely a Magyar Tudományos Akadémia és a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány égisze alatt, három magyar kutatóműhely együttműködése révén jött létre és a fenntarthatóság szempontjait érvényesíti.
Áder János Sir Partha Dasgupta tudományos munkáságának tanulságait így összegezte: pótolhatatlanul fontos, hogy az elkötelezett, bölcs emberek adjanak időt egymásnak, a témájuknak, a közös ügyek feletti közös gondolkodásnak; be kell ismernünk, hogy a tudásunk korlátos, fel- és el kell ismerni a mások kiválóságát, mások értékes munkáját;
Áder János elmondta, Sir Partha Dasgupta a jelen és a jövő kutatói számára példaként szolgál az igazság kérlelhetetlen keresésében, az alaposságból fakadó magabiztosságban, a szakmai alázatban, a magasfokú tudományos érvelésben, a közérthető magyarázatban, valamint a rá jellemző derűben.
A laudáció után Székely János püspök, a PPKE nagykancellárja átadta Sir Partha Dasgupta közgazdászprofesszornak a díszdoktori oklevelet. A professzor az oklevél átvétele után arról az Áder János által is említett szemléletbeli fordulatról – és e fordulatnak a fenntartható fejlődést szolgáló következményeiről – beszélt, amely az emberi személyt már nem önmagában, minden mástól elszigetelten nézi, hanem mint a természet részét, hiszen az ember már testének alkotóelemei révén is egy nagy rendszerhez tartozik.
A továbbiakban a professzor a fenntartható fejlődés lehetőségével kapcsolatban az emberkép, a természet és a gazdaság összefüggéseire mutatott rá.
Szentmártoni Mihály SJ pszichológusprofesszort Birher Nándor, a PPKE BTK dékánja méltatta. A dékán laudációja kezdetén hangsúlyozta, hogy „amikor ma a bácskai születésű Szentmártoni Mihály munkásságáról és érdemeiről szólunk, nem csupán egy kiváló pszichológust méltatunk, hanem egy olyan tudóst, papot és lelki kísérőt, aki hidat épített pszichológia és teológia, tudomány és spiritualitás, emberi lélektan és keresztény antropológia között. Egy olyan személyiséget laudálunk, aki
Szentmártoni Mihály jezsuita szerzetes zágrábi és római tanulmányait követően a pszichológia tudományában mélyült el, majd a Pápai Gergely Egyetem pasztorálpszichológia tanszéke professzoraként vált nemzetközileg ismertté. „Tanított, kutatott, és mindenekelőtt formált: papnövendékeket, szerzeteseket, lelki vezetőket és világi szakembereket egyaránt.”
Birher Nándor rámutatott, hogy a professzor egyik legnagyobb érdeme, hogy „pszichológiai munkájában soha nem esett a redukcionizmus hibájába. Nem szűkítette le az embert pusztán ösztönlényre, pszichodinamikai folyamatok összességére vagy viselkedési mintázatokra.
Soha nem tagadta meg a pszichológia gyökereit, ő még pontosan tudja, milyen is volt a pszichológia mint a filozófia szerves része.
Ez a szemlélet különösen fontos volt ez egy olyan korában, amikor a pszichológia egyes irányzatai hajlamosak voltak a vallásos tapasztalatot pusztán projekciónak vagy regressziónak tekinteni. Szentmártoni ezzel szemben
Szentmártoni Mihály SJ pasztorálpszichológia területén végzett munkássága a papi és szerzetesi hivatás pszichológiai megalapozása terén úttörő jelentőségű. Alapvető felismerése volt, hogy a hivatás nem pusztán „lelki” kérdés, hanem mélyen érinti a személyiség struktúráját. A motivációk tisztázása, az affektív érettség, az identitás stabilitása és a kapcsolati kompetencia mind döntő tényezők a tartós elköteleződésben.
Ebben a megközelítésben megelőzte korát: olyan kérdésekről beszélt nyíltan és szakmailag megalapozottan, amelyekről az egyházi közegben korábban kevés szó esett.
Szentmártoni Mihály a lelki kísérés szempontjait elemezve „világosan látta, hogy a kegyelem nem helyettesíti a pszichológiai érettséget, a pszichoterápia nem pótolja a lelki vezetést, de a kettő kölcsönösen gazdagíthatja egymást. Hangsúlyozta az érett kísérő személyiségét: önismeret, affektív stabilitás, empátia és reális önreflexió nélkül nem lehet hitelesen másokat vezetni.”
Szentmártoni Mihály tudományos munkásságának főbb érdemei: a személyiségfejlődés valláslélektani értelmezése, a vallásos érettség kritériumainak kidolgozása, a hivatáspszichológia rendszerezése és a lelkipásztori pszichológia módszertani megalapozása.
A pszichológiaprofesszor bibliográfiája 534 nyomtatásban megjelent címet tartalmaz. Ezek között van húsz könyv, sok tanulmány és ismeretterjesztő cikk. Az elmúlt évtizedekben a világ számos országában tartott lelkigyakorlatokat, több római kollégium hívta gyóntatónak vagy lelkivezetőnek, köztük a Collegium Germanicum et Hungaricum és a Pápai Magyar Intézet is.
Magyarországon különösen jelentős a szerepe a lelkipásztori pszichológia elfogadtatásában és a papképzés pszichológiai megerősítésében. Hatása érezhető több hazai egyházi felsőoktatási intézményben, köztük a Pázmány Péter Katolikus Egyetem képzési szemléletében is. Érdeme nem csupán az, hogy írt és tanított, hanem hogy mentalitást formált: segített az egyházi közegnek érettebben, reálisabban és felelősebben tekinteni az emberi személyre – tette hozzá Birher Nándor, a PPKE BTK dékánja.
Szentmártoni Mihály SJ a díszdoktori oklevél átvétele után rövid előadást tartott a misztikus tapasztalat pszichológiai szempontú megközelítéséről. Mint mondta, a misztikus tapasztalat nem kiváltság, hanem minden hívő számára nyitott lehetőség, s hozzátette: a magyar nemzeti karakter alapvetően misztikus beállítottságú (külön említette ezzel kapcsolatban Váci Mihály, Pilinszky János, Marton Boldizsár Marcell karmelita szerzetes műveit, gondolatait).
Előadásában megkülönböztette a nagy, ismert misztikusokat és a „kis misztikusokat” (általában minden ember meghívottságára, különösképpen Lisieux-i Szent Teréz kis útjára utalva ezzel) az álmisztikusoktól. Beszéde végén meghatottan mondott köszönetet a díszdoktori címért, megemlítve, hogy a kommunizmus idején Nyíri Tamás professzor hívta őt pszichológiát tanítani Budapestre a Római Katolikus Hittudományi Akadémiára, de az akkori politika ezt nem engedte.
Fotó: Lambert Attila
Körössy László/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
