Az emberiségre leselkedő veszélyek Mészáros Richárd2023. 08. 09., sze – 20:27
A héten 78. alkalommal emlékeznek meg a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák által okozott pusztításra.
Az első és egyetlen alkalom, amikor élesben bevetettek nukleáris fegyvereket. De mennyi minden más is leselkedik ránk! Az Egyesült Államok döntése politikai jellegű volt: két városra dobtak bombát, nem szoros értelemben vett katonai célpontokra, hiszen a cél az azonnali kapituláció kikényszerítése volt. Ez a szemlélet a mai napig tartja magát. A nukleáris fegyverek fenyegetésre, politikai célok elérésére szolgálnak. Az emberiség szerencséje, hogy nem vetették be eddig közvetlen katonai műveletben Japán óta.
Az atomhatalmak száma nem csökkent. Míg a Szovjetunió hamar behozta az USA-t a II. világháború után és kifejlesztette saját bombáját, szépen lassan követték őket kisebb országok a saját fegyvereikkel. Atomsorompó-egyezmény született, hogy az atomhatalmak számát lehetőleg alacsonyan tartsuk. Minél több ilyen eszköz van odakint, annál nagyobb a kockázat, hogy az egyik ország élére egyszer csak egy felelőtlen vezető kerül.
Ráadásul (szerencsére?) nemcsak az atomrobbanást kellett tudni reprodukálni, hanem az eszközöket is, amelyek a nukleáris tölteteket célba juttatják. Ez a mai napig nem egyszerű, látjuk gyakran, hogy Észak-Korea vagy Irán hogyan igyekszik tesztelni nagyobb hatótávolságú rakétákat, nem mindig sikeresen. A földről és tengeralattjárókról indítható rakéták, repülőgépek fejlesztése töretlen, ma is lopkodják a technológiát, Peking, Washington és Moszkva egymáson tartja fürkésző tekintetét.
A nukleáris csapás mellett az emberiség nem volt rest, és az elmúlt évtizedekben biológiai, kémiai és például kiberfegyvereket fejlesztett ki. Hogy a kínai Wuhan városában lévő laboratórium, a 90-es években meglovasított szovjet atomeszközök vagy az oroszok által civil közegben bevetett katonai idegméreg (Szkripal-ügy) a veszélyesebb-e, nehéz eldönteni.
Az biztos, hogy a nukleáris robbanás gombafelhője sok generációnak a retinájába égett, mint az emberiséget fenyegető végzetes csapás. Tény, nehéz ezt látványosabban pár másodpercnyi terrorba sűríteni. De ne felejtsük el, hogy sok más úton is készek vagyunk a létformánk megsemmisítésére, és ezekre jóval kevesebb figyelem jut. Nem szólva arról, hogy simán a klímaváltozás vagy egy nagyobb kibertámadás pár logisztikai és pénzügyi központ ellen képes lehet a sűrűn lakott településekből valódi emberi poklot faragni, ahol hirtelen mindenki más farkasává válik.
Ahogy azt Tom Lantos, magyar származású amerikai képviselő mondta, a civilizáció hártyája papírvékony. Bármikor átszakadhat. Ráadásul sokkal több dolog átszakíthatja, mint egy atomcsapás. Ennek évfordulója jó alkalom arra, hogy általában az emberiségre leselkedő veszélyeket átgondoljuk egy pillanatra és felmérjük azt a többi fenyegetést, amit magunk állítottunk elő saját magunkkal szemben.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
