Sokan vannak, akik azt mondják a II. Világháború még ma sem ért véget. Olyanok is akadnak szép számmal, akik szerint a III. világégés már régen folyamatban van. Mindkét oldalnak van némi igaza, de szerintem még – a karibi válságot leszámítva -, sohasem álltunk olyan közel az emberiség pusztulását jelentő utolsó nagy háborúhoz, mint napjainkban.
A kivénhedt, de még fogatlannak nem mondható, karmai többségét sem vesztett oroszlán, az USA, kétségbeesetten próbálja fenntartani territóriuma feletti uralmat, miközben azzal kell számolnia, hogy gazdasági- és hadászati téren is megelőzhetik, ezzel kiszorítva őt a világ feletti uralmából. Kína közel áll résszint ahhoz, hogy a gazdasági versenyben megelőzze az amerikaiakat, de másrészt csak az ő döntésén múlik az is, mikor végzi ki a dollár mindent elnyelő hatalmát. Közben intenzíven fejleszti hadseregét.
A Putyin vezette Oroszország vissza kívánja állítani azt a nagyhatalmi státuszát, amit a Szovjetunió felbomlásakor elvesztett. Olyan új fegyverrendszereket fejlesztett ki, melyek még az amerikaiaknak is meglepetéseket tudtak szerezni. Példaként említhetném, a Fekete tengeren magabiztosan hajózó USS Donald Cook romboló esetét az 1960-as években kifejlesztett orosz SZU-24 csatarepülővel. Az amerikai hadihajó a legmodernebb technikának kikiáltott AEGIS rakétavédelmi rendszerrel és Tomahawk rakétákkal volt felszerelve, s ugyan, az orosz repülőt észlelve harci riadót fújt, de amint a madárka közelebb ért a képernyők kialudtak, és a hajó, mint egy ócska ladik kiszolgáltatva lebegett a víztükrön. Amíg a SZU-24-es a közelben tartózkodott ez a helyzet tartósan fennállt. Az amúgy fegyvertelen csatarepülő támadást imitálva 12 szer csapott le az USS Donald Cookra. Lásd pl. itt. Másik eset szintén 2014-ben, de már szeptemberben történt: Szíria partjai mentén felsorakozott a NATO hajóhad, hogy cirkáló rakétáikkal csapást mérjenek többek között Damaszkuszra. Talán két rakéta érte el célpontját, azt követően a meglehetősen távol lévő orosz hadihajók a többi kilőtt cirkálórakétát egytől egyig leszedték. Nagy hirtelen ki is takarodott a NATO hajóhad a Földközi tengerről. Lásd: pl. itt.
Az USS Donald Cook rombóra mért megalázó orosz „csapás” után, az Egyesült Államok úgy döntött, hogy szövetségesein keresztül megkísérli gátolni Putyin további hadiipari fejlesztéseit, ezért az EU-val importtilalmi korlátozásokat vezettetett be Oroszország ellen 2014 júniusában. Az említett szeptemberi NATO fiaskó után, decemberben már tovább bővítették a szankciókat. Közben az USA nyomására az OPEC 2014 novemberétől a gyengülő kereslet ellenére sem csökkentette a kőolaj kitermelést, így a Brent nyersolaj ára a korábbi hordónkénti 95 dolláros árról, december végére már 35 $ -ra csökkent. Mindezektől azt várták, hogy Oroszország, melynek gazdasága nagyban függ(ött) a kőolaj világpiaci árától, a rubel védelmében mozgósítsa tartalékait, vagyis gazdasági csőd közelbe kerüljön, és ne legyen ereje folytatni hadiipari fejlesztéseket. Tévedtek, nem ez történt! Ugyan Putyin kénytelen volt a katonai kiadásokat mintegy 5%-al csökkenteni, de „elengedte” a rubel árfolyamát, miközben – Kínához hasonlóan – folyamatosan növelte az aranytartalék mértékét, és meglépte azt, amire kevesen számítottak: hozzálátott az orosz gazdaság átrendezéséhez! Ennek mára már meglettek az első eredményei, a Fitch Rattings közelmúltban negatívról stabilra javította az orosz államadós osztályzatát.
Telt múlt az idő, de a világ eddigi csendőrének aggodalmai csak növekedtek! Oroszország a szövetségesi hűségre hivatkozva beszállt a Szíriában folyó harcokba és megfordította Asszad már-már vesztes pozícióját. Egyfelől Putyin ezzel is bizonyította, hogy országának gazdasági ereje mégis megengedi egy hazájától messze eső területen történő hadviselést, másfelől megvillantotta az orosz katonai potenciálban rejlő lehetőségeket, amikor is a Kaszpi-tengeri hajókról cirkáló rakétákat lövetett ki szír területen, de az Iszlám Állam kezén lévő célpontokra! A rakéták Irán, Irak területén keresztülhaladva, nem kis távolságot megtéve, érték el igen pontosan a „rendeltetési helyüket”. Ma már ott tartunk, hogy a szír és orosz csapatok közel állnak ahhoz, hogy visszavegyék Aleppo városát a kalifátustól. Ha ez bekövetkezik, akkor az amerikaiak és Izrael által létrehozott Iszlám Államnak Szíria területén lévő területei hamarosan elvesznek, hiába fektetett milliárdokat az USA, Nagy-Izrael megteremtésébe, illetve Közel-keleti pozícióinak megerősítésébe, melyekhez az IÁ az ugródeszka! Ezt még csak valahogyan „túlélnék”, de a putyini katonai sikerek- és az azt biztosító hadieszközök miatt, várhatóan az USA által előállított fegyverek iránti igény is be fog szűkülni, amiből orosz hadiexport profitál majd! Ennek jelei már most láthatók, pl. India vételi szándékot jelentett be az SZ-400 légvédelmi rendszerre.
Az Egyesült Államoknak ráadásul belpolitikai téren is gondjai támadtak. Nem elég az, hogy Putyinra jobban felnéz az amerikaiak többsége, mint saját elnökükre Obamára, megjelent egy elnökjelölt, Donald Trump, aki ugyanezt hangsúlyozza a választási cirkusz során. Gyakorlatilag úgy tűnik, Trump – bizonyos határokon belül – együtt tudna működni az orosz vezetővel, ami a fegyverexportban érdekelt nagytőkéseknek hatalmas bevételkiesést okozna. A baj nem jár egyedül: pont akkor kerül sor elnökválasztásra, amikor a szír és orosz csapatok Aleppo bevételénél járnak! Még két hét, és az USA a „béna kacsa” állapotába kerül, vagyis a várhatóan elnöknek megválasztott Clintonné még nem, Obama pedig már nem hozhat olyan döntéseket, amik kihatással lennének a szíriai frontra. Ráadásul kérdéses, a háttérhatalom által favorizált demokrata elnökjelölt nő egészségi állapota, de még megválasztása sem teljesen lefutott történet. Okozhat még meglepetést bármely kiszivárogtatás Szivaros Billi párjának viselt dolgairól. Még ha az Egyesült Államok következő elnöke Clintonné is lenne, igazán kérdéses, hogy Trump választási beszédei vajon mennyire osztották meg az amerikai állampolgárokat, és ennek lehetnek-e súlyos következményei a háttérhatalom asszonyának elnöksége alatt? Még az is lehet, hogy az elnöknek megválasztott hölgy, beiktatása után hamarosan az örök vadászmezők lakosait gyarapítja majd, hogy az alelnök – Tim Kaine – lépjen helyébe, aki alkalmas lehet arra, hogy viszonylagos egységet teremtsen a társadalmon belül.
A Földünk túl oldalán Kína, már 2015 óta folyamatosan csökkenti az amerikai állampapír állományát, azaz úgy tűnik, nem kíván többé az USA első-számú hitelezője lenni. Az utóbbi időben nagy tételben adják el az amerikai állampapírokat, de ugyanezt piaci műveletet kezdte el Japán és Szaúd-Arábia is! (Számomra csak az a kérdés: kik a vevők, és mivel fizetnek?) Tehát azok, akik már nem óhajtják fedezni az „amerikai álmot”, valamit sejthetnek… Mondjuk egy totális pénzügyi összeomlást? Bár háborúra készülve repülőgép hordozók építését határozta el Kína az elmúlt években, és ha jól tudom egyszerre több darab elkészítésének is nekiállt, ezek készültsége feltehetően nem megfelelően haladhat előre. Gondolom ezt abból, hogy a dél-kínai tengeren egyre-másra foglalják el a kis szigeteket, zátonyokat, és ott támaszpontok építésébe is kezdtek. Vagy tudják: az anyahajó elsüllyeszthető, de a sziget hagyományos fegyverekkel nem! Igaz, helyét sem tudja változtatni. A kínai kormány terjeszkedését persze az amcsik nem igazán díjazzák, de aggódik Japán is. A szigetek birtoklásával Kína, egy nagyon forgalmas kereskedelmi csatornát akar saját ellenőrzése alá vonni ugyanis. Az övezetben, az USA kárára történő erőviszony változásokat, úgy tűnik a 100 milliós lakosú Fülöp-szigetek elnöke – Rodrigo Duterte – is észlelhette, aki korábban valami ilyesmit üzent Obamának: „A kurva anyádat, meg foglak átkozni…”. Ezek után talán nem csoda, hogy pár napja azt találta mondani: „Ideje búcsút mondani az Egyesült Államoknak.” És ez utóbbit abból a Kínából, akinek az említett hódításait korábban a Fülöp-szigetekről is „ferde szemmel” nézték!
Tapinthatóan átrendezés alatt állnak az erőviszonyok, politikai- gazdasági- és katonai vonalon egyaránt! Sajnos nem lehetetlen, hogy ezt megakadályozandó, az USA, mely amúgy sem tud meglenni (többnyire hódító) háborúk nélkül, olyan, az emberiség létét veszélyeztető lépésre szánja rá magát, amely visszavonhatatlan! Én úgy látom, hogy az amerikaiak nem nyugszanak bele hegemóniájuk várható elvesztésébe, és az európai és egyes ázsiai országokkal akarják megvívatni azt a kezdetben hagyományos eszközökkel kirobbanó háborút, melyet a saját érdekükben akarnak megindítani addig, míg az erőfölény számukra nem végzetesen alakul. Az USA ugyanakkor számol azzal, hogy egy nagy háború esetén az atomfegyvereké lehet a döntő szó! Ennek megfelelően megváltozott katonai doktrínájuk, és már azzal is számolnak, hogy az Európába (pl. Lengyelország, Románia), és Oroszország köré telepített ABM rakétarendszerek, atomháború indítása esetén megvédik őket a válaszcsapástól! Ennek reményében mondhatta Mark Alexander Milley az USA egyesített haderejének törzsfőnöke Szíria kapcsán elsősorban Oroszországnak üzenve, de Kínának és Észak Koreának is szólóan:
Világos leszek mindazok számára, akik szembehelyezkednek az Egyesült Államokkal. Mindazok számára akik ártani próbálnak nekünk. Megpróbálok világos lenni azoknak, akik le akarják rombolni a mi életformánkat és szövetségeseinkét, barátainkét.
Az amerikai hadsereggel – erőfeszítésünk ellenére, műveleti sebességünk ellenére, mindannak ellenére, amit megtettünk – megállítunk benneteket és keményen legyőzünk úgy, ahogy soha nem voltatok elverve azelőtt. Erről egy csepp kétségetek se legyen.
Forrás: https://www.thesun.co.uk/news/1921458/us-army-chief-mark-milley-fires-terrifying-threat-to-russia-over-syria-and-warns-well-beat-you-any-where-any-time/
Mark Milley
Reménykedjünk abban, hogy a tábornok szavai csak üres fenyegetésnek, esetleg az amerikai népnek szóló színjátéknak bizonyulnak. A háború elkerülhető, ha mindenki akarja!
Vajon a döntéshozók akarják?
Isten óvjon minket!
Madarász László
http://magaspart.hu/
NIF
Kategória:Aktuális, Hírek, Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
