Az embert a szembeforduló hüvelykujj emelte ki az állatvilágból. Meg a húsevés, az agytérfogat növekedése. Meg az S-gerinc, a felegyenesedés. Meg nyilván még egy sor dolog, de azért a hüvelykujj nagyon is fontos mozzanat volt. Lehetővé tette az eszközhasználatot, és az ember azóta is egyre tökéletesíti az életéhez, komfortjához szükséges dolgokat.
Azt mondtam már, hogy csak az ember olvas? És hogy olvasni remek dolog, mert – egyebek mellett – folyamatosan új ismereteket szerezhetünk a világról?
Nem olyan régen – az óév vége felé – az egyik (olvasható) magyar–magyar híroldalon találtam egy tudós írást arról, hogyan zabálja fel éppen az egyik kínai divatóriás az online piacot, a legnagyobb nemzetközi versenytársakat is maga mögött hagyva. A tudás hatalom, plusz az utóbbi időben elég hálás vagyok minden történetért, ami nem közélet, nem pandémia – de igazából alapból ennyi patron volt ebben a cikkben.
Aztán a minap mégis elkezdett fúrni, hogy ugye, az empirikus tapasztalat… Nem mentegetőzöm: kattintottam. Az gyorsan lejött, hogy akciók és algoritmusok ide vagy oda, részemről shopping nem lesz, és amúgy is elég véges az az idő, amit női felsők, kabátkák nézegetésével vagyok képes eltölteni. De ha már helyben voltunk, továbbmentem a főmenüben, a Háztartás pontra. És itt elkaptak.
Mert gyengéje mindenkinek van. Az enyém például az, hogy a magunk köré szervezett rendszert – ami a külső szemlélő számára persze tűnhet akárminek, de belülről mégiscsak rendszer – már-már kényszeresen szeretem olyan apróságokkal megtörni, amikben benne van a poénfaktor. Vagy hogy pontosítsak: a privát poénfaktor. Mondjuk, hogy egy klasszikus értelemben is elég jól, célirányosan felszerelt konyhában előbukkannak olyan gagyiságok, amiknek soha nem volt sok értelmük, de viccesnek találom a meglétüket. Éreztek már olyat, hogy az idők végezetéig lesz egy űr az életükben, ha nem veszik meg azt a műanyag banánszeletelő alkalmatosságot? Mutatnám az enyémet.
Hát, most lehetne még sok minden másom is, alig pár euróért. Ezeknek a cuccoknak egy része tulajdonképpen tényleges igényt fed le. Konyhai gyűszűből (vagy minek nevezzem) például két modellt is találtam: az egyik tényleg olyan, mint egy egyujjas gyűszű, csak kicsit hosszabb, a másik viszont egy hajlított fémlap, amibe a hüvelykünkön kívül a többi négyet tudjuk belecsúsztatni. Amióta pedig a gyermek – a ház ura – rendszeres használatban tartja a késélezőt, igenis megtanultuk: a zöldség vagy a húsdarab vágólapra birkózása közben jól jöhet ez a kis pluszvédelem.
De menjünk tovább! Eszükbe jutott valaha, hogy az eper csumázásához speciális eszközre lenne szükségük? Vagy hogy az ananász hámozásának mindennapi, embert fárasztó teendőjét mennyire megkönnyítené, ha akadna egy speciálisan erre a célra kifejlesztett hegyes csipeszük, amivel a „pikkelyek” mélyedéseinél a gyümölcsön maradt barna „szemeket” szépen, egyenként ki lehetne csippenteni? Vagy hogy a fokhagymagerezdről csak a tudatlan pórnép távolítja el körömmel, kiskéssel a héjat – erre a célra külön eszköz szolgál. És így tovább. Mondjuk, a rendelésig nem jutottam el. De az első őszinte, gondtalan felröhögés megvolt 2022-ben. És ezért köszönet.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
