Roppant „váratlan” fordulat színezte ki a magyar belpolitika egét a hét első napján. A mérhetetlen Volner Párt a Fidesz „haza” érdekeit szem előtt tartva nem indul az áprilisban esedékes választáson, pedig a saját vezetéknevéről elnevezett alakulat elnöke szerint a Volner Pártot a „magyar választók háromnegyede ismeri”, sőt, „bizonyos kérdésekben az ország politikai életének alakítójává vált”. Ezzel együtt „megkérte” minden, korábban a Jobbikból indult egykori pályatársát, így Toroczkai Lászlót és rajta keresztül a Mi Hazánk Mozgalmat is, hogy kövesse egyszemélyes pártjának „döntését” (egy lapon említeni a valós társadalmi bázissal rendelkező Mi Hazánkat Varga-Damm Andrea és Bencsik János mókusőrseivel külön sértő).
Nyilván a szenvtelen arcú Volner János az egyetlen, aki nevetés vagy bárminemű, arcra kiülő érzelem nélkül tudta végigcsinálni ezt az elmúlt pár évet – mindenki más már félúton elröhögte volna magát akár a kamerák előtt is, főleg, ha a saját vezetéknevét birtokolja a párt, ahol politizál. Persze a jutalma meglesz – feltéve, ha kormányon marad a Fidesz – de hát őt pontosan ezért az egyetlen egy közleményért tenyésztette ki a kormánypárt a mostani ciklusban. Valamivel ugye fenn kell tartani az egyre omladozó látszatot, hogy a Fidesz az egyetlen „jobboldali” alternatíva, sőt, az egyetlen jobboldali párt.
„Éberség, elvtársak!”
Természetesen nem véletlen, hogy a Volner Párt „meglepő” bejelentésével párhuzamosan a kormányközeli kutatóintézetek rendre 3, ritkább esetben 4 százalékos támogatottságot „mérnek” a Mi Hazánk Mozgalom számára. A „mi vagyunk az egyetlen jobboldali alternatíva” ugyanis kiválóan beleilleszthető az „elveszett szavazat” hazugságába, sőt, kéz a kézben járnak egymással, egymást feltételezik.
A kétpólusú politikai viszonyok fenntartása mind a Fidesz, mind a balliberális pártok elemi érdeke, hiszen ennek tartós lerombolásával megkezdődne a globalista berendezkedés erodálódása, amelyet a látszólag egymással szemben álló két nagy csoportosulás kéz a kézben tart fenn. Amíg a baloldal az „egyetlen ellenzék” meséjét akarja lenyomni a szerencsétlen választópolgár torkán, addig tehát a Fidesz ugyanezt teszi „jobboldali szemszögből”.
A Fidesz létjogosultságát mantrázó, manipulált közvélemény-kutatások, ahol a Mi Hazánknak 3-4 százalékokat „mérnek”, azt az üzenetet hordozzák, hogy a két póluson túl nincsen élet, így a Mi Hazánkra adott (jobboldali) voksok „mennek a kukába”. Ez persze több sebből is vérző, olcsó hazugság.
Legfontosabb feladatunk a kétpólusú belpolitikai élet megbontása
Ez az eredője, az origója minden további erőfeszítésnek, a telt házas lakossági fórumok alapján pedig úgy tűnik, hogy a Mi Hazánk jó úton jár, hogy ez sikerüljön is áprilisban.
A Covid-diktatúrával való nyílt szembehelyezkedés, amelyet egyedül a Mi Hazánk Mozgalom vállal fel, valamint a nemrég bemutatott Virradat program egyértelműen azt az üzenetet közvetíti a választók felé, hogy a jobboldali radikális pártra leadott voks nemhogy a kukába nem kerül, de az 5 százalékos küszöb megugrása esetén – amelyet számos más közvélemény-kutatás és politikai elemző abszolút realitásnak tart – komoly és hiteles képviselete lehet a Parlamentben a magyar nemzetnek. A 3-4 százalékos manipuláció tehát nem elég, hogy nem valós, de köszönőviszonyban sincs a 2022 februári realitásokkal. (Nem mellesleg, több helyen is „azt beszélik”, hogy a fideszes, belső használatra alkalmazott közvélemény-kutatások – mert ilyenek is vannak – minimum a 3-4 százalék dupláját mérik a Mi Hazánk Mozgalomnak).
Természetesen legyen szó akármilyen közvélemény-kutatásról, azokra komolyan építeni nem lehet és nem is szabad, ettől függetlenül az általuk közvetített háttérüzeneteket érdemes kielemezni. Elsősorban a választáson kell jól szerepelni, nem ezeken a kutatásokon, ahogy választást sem lehet lájkokkal megnyerni (ugye, Jakab Péter?). A Mi Hazánk Mozgalom három és fél éves tevékenysége alatt – amely a politika világában nagyon fiatalnak számít – országos ismeretségű, szilárd alapbázissal rendelkező párttá nőtte ki magát, erre az alapra pedig biztonságosan építkezhet a választások során is. Az „elveszett szavazat” hazugsága igaz lehet egy kamupárt esetében, de nem egy olyan alakulatnál, amely számottevő támogatottsággal, vízióval, s nem mellesleg a két nagy pólussal ellentétben kézzelfogható programmal rendelkezik.
Nem létezik elvesztegetett szavazat
Félretéve a politikai helyzetjelentést, a belpolitikai viszonyok értékelésén túl, morális és filozófiai értelemben is értelmezhetetlen az elveszett szavazat mint kifejezés. Lehet kritizálni a modern tömegdemokráciákat, de jelenleg úgy áll a helyzet, hogy az ún. választópolgár úgy befolyásolhatja országa, nemzete politikai irányvonalát, hogy négyévente az urnákhoz járul. A „szavazófülke magányában” nem ordít az arcába a köztévé hazugságcunamija, nem próbálja az RTL Klub vagy a Nyugati Fény kimosni az agyát, egyedül van és (jó esetben) elgondolkozhat azon, hogy szeretne élni ezzel a minimális „hatalommal”, amellyel az állam négyévente kiszúrja a szemét. Ez persze egy idilli, optimális esetet vázol fel (mármint az, hogy tájékozottan, elmélyülve szavaz valaki), de ebből kifolyólag joga van ahhoz, hogy azt a politikai alakulatot válassza ki, amelyiket akarja. Ezt pedig semmilyen értelemben nem lehet elveszett szavazatnak nevezni, hiszen jó szívvel, annak a pártnak adja, amelyik olyan világot akar teremteni, amilyenben az adott szavazópolgár élni szeretne. Aki tehát az elvesztegetett szavazatok hazugságát hirdeti – kivéve a kamupártok, vagy a deklaráltan külső kreálmányok (ilyen a Volner Párt is) esetében – pontosan azzal a minimális beleszólási lehetőséggel megy teljesen szembe, amelyet az ún. tömegdemokráciák az állampolgároknak biztosítanak.
Sürgős ellenzékváltást!
A téma felét érintetlenül hagynánk, ha nem hoznánk szóba a balliberális ellenzéket. Mint már említettem, ők az „egyetlen ellenzéki alternatíva” hazugságával traktálják a választókat, természetesen csatolt médiájuk is ebbe az irányba tereli a gyanútlan delikvenseket. Már retorikájukban is ezt követik, hiszen megtévesztő módon „az ellenzék” kifejezéssel hivatkoznak a baloldali Frankenstein-koalícióra. Mily’ „meglepő”, még egy közös pont a sok közül, ami a mindenkori balliberálisokat összeköti a jelenleg regnáló „jobboldali” Fidesszel.
Azt azonban már értelemszerűen kevésbé hirdetik, hogy az ezernyi politikai motivációval rendelkező, pénzéhes pártokból összetákolt balliberális összefogás sosem lesz megfelelő alternatívája a Fidesznek, csöbörből vödörbe esnénk az ő irányításuk alatt. A Mi Hazánk Mozgalomnak tehát nem kizárólag valódi jobboldaliságot kell nyújtania a Fidesz áljobboldaliságával szemben, de legalább olyan fontos feladatként az új ellenzék szerepét is be kell töltenie, kiszorítva a dilettáns, nemzetellenes baloldaliakat még a hatalom közeléből is. Ez persze ugyanúgy nem érdekük a balliberálisoknak, mint ahogyan a Fidesznek sem, hiszen az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján joggal érezhetjük úgy, mintha a baloldali ellenzék annyira nem is szeretne kormányváltást, sőt, sokszor mintha kifejezetten a Fidesz keze alá dolgoznának.
Összegzés
Ha a kormánypártok, vagy éppen a Volner Párt „jobboldaliságára” gondolunk, akkor kimondhatjuk, hogy ciki jobboldalinak lenni. Ez természetesen nincs így, hiszen a politikai palettán a Mi Hazánk Mozgalom személyében találunk megfelelő, valóban jobboldali alternatívát.
Ezen a tényen pedig sem a balliberális összefogás, sem a kormánypártok agymosása nem változtat már. Nem állja meg a helyét az „elveszett szavazatok” hazugsága, a 3-4 százalékos támogatottság folyamatos mantrázása, de még az az ijesztő – szintén kormánypárti – alpári riogatás sem, „hogyha nem a Fideszre szavazol, visszajönnek a bolsevikok és akkor jaj neked”. Utóbbi nyíltan a jobboldali választók gusztustalan megfélemlítése, hogy egy életre bebetonozzák magukat a kormányrúd mellé. Persze, aki jobban belegondol, nyugodtan felteheti magának a kérdést, mit tett a Fidesz 12 év alatt, hogy a „bolsevik veszély” elmúljon? A választ mindannyian tudjuk: egy nagy büdös semmit, mert akkor nem lehetne kikkel riogatni.
De van üzenetem azok felé is, akik a kormányváltás reményében a balliberális összefogásra készülnek leadni a voksukat. Ők a háttérben összefonódó, hivatalosan kétpólusú politikai rendszer miatt csalódni fognak, ha tényleg és őszintén pozitív változásokat szeretnének megélni. Nem beszélve arról, hogy a hat pártból összetákolt szivárványkoalíció nemes egyszerűséggel kormányzásképtelen lesz, ha hatalomra jut, és semmit nem fognak megvalósítani abból, amit megígértek, nem, mintha amúgy lenne rá szándékuk.
Bármennyire is mást sulykol az idegen érdeket kiszolgáló hazai média, bármit is hazudoznak a kétpólusú magyar belpolitikai élet fenntartói, hiába próbál úgy viselkedni a globalista elit által működtetett techdiktatúra, mintha nem is léteznénk, fokról fokra, türelemmel és alázattal fogjuk lebontani a hazánkat fojtogató kétpólusú politikai berendezkedést, ezzel is csapást mérve a világot behálózó globalizmusra, a disznófejű nagyurak embertelen rendszerére. Az április 3-án esedékes országgyűlési választás ennek a folyamatnak csak egy, ám annál lényegesebb, megkerülhetetlen állomása lesz, ahol a minél jobb eredmény kivívása elemi létérdekünk nem csak nekünk, de az egész magyar nemzetnek.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
