A vörösiszap-perben meghozott felmentő ítélet indokolásában a Veszprémi Törvényszék bírája egy nagyon fontos szempontra hívta fel a figyelmet, amikor azt bizonygatta, hogy miért nem felelős a katasztrófáért a tizenöt vádlott. S azt kell mondanunk, hogy bizonyos szempontból igaza van.
Mint ismert, a Veszprémi Törvényszék arra az álláspontra jutott, hogy a közveszély helyzet nem a gátszakadás pillanatában 2010. október 4-én alakult ki, hanem sokkal korábban, a X-es kazetta feltöltésekor, 1998. december 23-án.
A Törvényszék szakértői csoportjának véleménye szerint a Mal Zrt. zagytározójának tervezésekor egy egész sor hibát vétettek, és az altalaj ismeretének a hiánya miatt épülhetett meg Kolontár mellett a tározó. Ha elfogadjuk, hogy pusztán csak ez áll a katasztrófa hátterében, az is felvet számos kérdést.
Igazából erre utalt bírónő is az indokolásában – ugyanis ezeket a terveket bizony jóváhagyták, sőt „felügyelték”, ellenjegyezték az érintett hatóságok.
Az Ajkai Timföld Kft. 1998. április 15-én nyújtott be kérelmet a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőséghez, amely a szakhatósági állásfoglalások bekérését, illetve hiánypótlást követően a 30010-120/1998. számú határozatában környezetvédelmi működési engedélyt adott a Kft. részére az Ajkán végzett timföldgyártási és egyéb kiegészítő technológiák folytatására.
Azaz, az államapparátus figyelmetlenségből, felkészületlenségből, vagy jól megfontolt anyagi indokból, de a magánérdek felülírta a köz érdekét.
S hogy azóta csak rosszabb lett a helyzet, erre jó példa, hogy
még a tíz halálos áldozatot követelő vörösiszap-katasztrófa óta sem hoztak létre az Orbán-kormányok olyan pénzügyi garanciális alapot, amelyből finanszírozni lehetne a kárelhárítást. Ezzel szemben a rekultivációra elköltött milliárdok (akár Kolontár, akár az Illatos út esetében) a magyar költségvetést terhelik.
A Veszprémi Törvényszék álláspontja szerint Bakondi Zoltán már csak azért sem követhetett el mulasztást, mert 1998. december 23-án nem volt a Mal Zrt. alkalmazásában, ezzel szemben az akkori miniszterelnök személye megegyezett a mostaniéval. Orbán Viktor vezette akkor is az országot, ugyanazzal a furcsa fixa-ideállal, hogy a környezetvédelem egy ballib gondolat.
Persze a Mal Zrt. nemcsak a tulajdonosainak, de az államnak is jó bevétellel produkált, így senkinek sem állt az érdekében, hogy a különböző hatóságok (értsd: Katasztrófavédelem, vízügy, környezetvédelem) kukacoskodjon. A magánérdek védelme 2016-ra odáig jutott, hogy most már egyedül csak a lakossági tiltakozás tudja megakadályozni a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek lakóterület közelébe telepítését (lásd: Csepel, Százhalombatta).
„Az Országgyűlés számára az a pillanat jött el, amikor nekünk, akiket azért választottak meg, hogy egy új korszakot kezdjünk, bizonyítanunk kell, hogy valóban új korszakot nyitottunk. Arról az előző korszakról beszélek, amelyben mindent a magánérdek írt felül, s amely a hatalommal való visszaélés rendszerére épült. A magyar választók ezt a rendszert megdöntötték áprilisban, és alapítottak helyette egy újat. A nemzeti együttműködés rendszerében az a világ nem jöhet vissza, amikor nem tudjuk a közérdeket érvényesíteni a magánérdekkel szemben.
Most kell tehát megmutatnunk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy mi valóban a választók akaratát képviseljük. Ez az a perc, amikor be kell bizonyítanunk, hogy Magyarország immár elég erős és elszánt ahhoz, hogy a közérdeket érvényesítse a magánérdekkel szemben, és a magyar emberek oldalán álljon a hatalmasokkal szemben”.
Részlet Orbán Viktor 2010. október 11-ei napirend előtti felszólalásából, amelyben az egy héttel korábbi katasztrófát értékelte.
Elszomorító, de a helyzet azóta csak rosszabb lett.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
