Alexandre Benalla. Lelkes baloldali fiatalember, sofőr, testőr, Macron elnök bizalmasa. Néhány napja pedig egy letartóztatott bűnöző. Alexandre Benalla története hihetetlen. Hihetetlen, de megmutatja, hogy milyen elképzelhetetlen erkölcsi állapot van Franciaországban, és hogy milyen ember a francia elnök.
Alexandre Benalla azóta állt Emmanuel Macron szolgálatában, hogy Macron bejelentette: elnökjelölt lesz. Azaz már két éve. A személyes védelmét biztosító csoport vezetője volt – mondhatni, a testőrparancsnoka. Az első kérdés: hogy vehetett fel egy pszichopatát? Nem véletlenül használom ezt a kifejezést. Benalla az, mármint pszichopata, és ezt Macronnak pontosan tudnia kellett. Valamiért mégsem zavarta. Benalla ugyanis még 2012-ben az akkori szocialista kormány gazdasági miniszterének volt a sofőrje.
Egy egész álló hétig. Ugyanis Benalla éppen miniszterét vitte Párizsban, amikor a túlságosan nagy dugóban dührohamot kapott, és szándékosan nekiment az előtte és a mellette álló autónak. Még egyszer: a miniszter mögötte ült és akkor sem tudta fegyelmezni magát. Ezután Benalla kiszállt a kocsiból és el akart futni. Arnaud Montebourg, a miniszter üvöltött rá, hogy jöjjön vissza. Utána persze azonnal kirúgta. Lehetetlen, hogy Macron úgy vett bizalmába egy testőrparancsnokot, hogy nem nézetett utána, kicsoda.
Ráadásul Macron néhány évvel később tagja volt ugyanannak a szocialista kormánynak (pontosítsunk: lényegét tekintve ugyanaz a kormány, Francois Hollande elnök kormánya, de az adott miniszterelnök más volt Montebourg, és más Macron minisztersége idején). Nyilvánvalóan utánanézett.
És így tudta azt is, hogy kicsoda. Miért alkalmazta? Hogy gondolhatta Macron, hogy egy ilyen ember körülötte lehet? Mit gondolhat Macron jogról, jogszerűségről? Ugorjunk egy nagyot. Bár azóta kiderült, hogy már tavaly is összevert valakit Benalla, de most ezt ne részletezzük, érkezzünk meg az idei május elsejére. Mi is történt tehát akkor? A francia köztársasági elnök személyes védelmének a vezetője szerez egy rendőrruhát, egy rendőrségi sisakot, kimegy egy jelentéktelen diáktüntetésre, kinéz magának egy egyetemistát, majd kegyetlenül összeveri.
Mindezt három rendőr végignézi és hagyja. Nem nehéz kitalálni, miért. Nyilván tudták, hogy kicsoda. És féltek tőle. Féltek a passzióból verekedő testőrtől. Hétvégén már az is kiderült, hogy azon a tüntetésen egy nőt is fojtogatott. Csak zárójelben jegyezzük meg: biztos, hogy ez volt az első eset, hogy passzióból kiment egy tüntetésre tüntetőket verni? Ilyen balszerencsés ember lenne Benalla, hogy először csinál ilyet és azonnal lebukik? Nagy rosszindulat azt feltételezni, hogy ez a hobbija volt? Hogy korábban is tehetett ilyeneket?
Tüntetést ráadásul az elmúlt évben bőven találhatott magának, szeretett elnöke politikájának köszönhetően sztrájkok és tiltakozások követték egymást. De mindegy, maradjunk a bizonyított tényeknél, a május elseji verekedésnél. Az ügyről másnap már tudott a belügyminiszter, két nap múlva Macron is, feltehetően maga Benalla ment elébe a következményeknek, ő mondhatta el. Meg is lett a súlyos következmény: két hétig nem dolgozhatott. Az elnöki hivatal összevissza hazudott az újságoknak, hogy Benalla később sem dolgozott nekik, áthelyezték, satöbbi. De nem.
Sőt, július 9-én Macron hivatala egy luxuslakást is kiutalt neki. Majd ott volt a július 13-ai ünnepségeken és magán a nemzeti ünnepen, 14-én Macron mellett, sőt, következett az igazi elmebetegség: a világbajnoki francia focisták díszszemléjén, a Champs-Elysées-n is részt vett, felment a győztes focisták buszára, és Deschamps kapitány meg Lloris kapus közelében integetett a tömegnek. Mintha ő is világbajnok lett volna. Ezután valaki felismerte, elküldték az egyik francia napilapnak a tüntetőverésről készült videofelvételt, és innét már nem volt megállás.
Nyilvánosságra került a kegyetlenkedés. Macron hivatala ugyan félnaponként mást mondott, mindent megpróbált, hogy védjék magukat, védjék visszataszító alkalmazottjukat, de aztán – nyilván Macron nagy fájdalmára – a szadista testőrt letartóztatták. Vagyis: bár a belügyminiszter – a Le Figaro állítása szerint – már egy nappal a gyalázatos tüntetőverés után tudott az egészről, ennek ellenére nem azonnal, ahogy normális lenne, hanem csak két hónappal később indult rendőrségi vizsgálat ellene, akkor, amikor nyilvánosságra került az ügy. Nem kombináció, hanem tény: ha nem derül ki az újságokból, hogy mit csinált a testőrparancsnok, akkor megússza. Laurent Wauquiez, a konzervatív oldal legtehetségesebb politikusa, Sarkozy pártjának új elnöke azt mondta a Le Figarónak: kiderült, hogy a Köztársaságnak vannak ezek szerint verőemberei.
És ez a lényeg. Ahogy Wauquiez is utalt rá: Macronról mindig kiderül valami. Most éppen nem az, hogy transzvesztita show-t rendez az elnöki palotában, hanem bűnözőket tart és bűnözőket fedez. Szégyen. Benalla most börtönben van. Ő már nem érdekes. Nyilván még rengeteg más aljassága is ki fog derülni, és még jó néhány rendőr és elnöki hivatali dolgozó gyalázatossága. De akármennyire demagóg is a kérdés: hogy került egy ilyen ember Macron mellé? Hogy bízott meg benne?
Nem vette észre, hogy a közvetlen munkatársa agresszív pszichopata? Ilyen emberismerő? Vagy nem érdekelte? Esetleg imponált neki ez a határozottság, keménység? És amikor kiderült, hogy mit csinált május elsején, miért nem rúgatta ki? Miért védte az utolsó utáni pillanatig? Valami titoknak lennie kell.
Mert racionális magyarázatot nem tudunk találni, hogy miért véd Macron egy lebukott bűnözőt. Macronnak persze szerencséje van. A francia társadalom ugyan szembefordult vele, az emberek közel kétharmada tökéletesen alkalmatlan elnöknek tartja, de biztos parlamenti többsége van és komoly gondjai vannak mind a hagyományos jobboldali pártnak, mind a radikális jobboldalnak, tehát az ellenzék nincs elnökbuktató állapotban, így ő nyilván meg fogja úszni.
Nem gondolom pedig túlzásnak: ez egy francia Watergate-ügy. Lemondani meg hogy mondana le Macron, derüljön ki bármi. Akkor se, ha esetleg kiderülne, hogy miért volt Macronnak ennyire fontos egy szadista pszichopata.
Gábor László | Az Origo főszerkesztője
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
