Az elit beavatkozása nélkül élték életüket az 1400 évvel ezelőtt hamuba fojtott maja falu lakói

Egy 1400 évvel ezelőtt vulkáni hamu betemette salvadori maja falu vizsgálata arról tanúskodik, hogy az ott élt gazdálkodó családok mindennapjaikat gyakorlatilag a völgy felett uralkodó királyi család beavatkozása nélkül élték.

A régészeti bizonyítékok inkább azt sugallják, hogy Cerénben figyelemre méltó interakciók zajlottak a családok, idősek, kézművesek és karbantartók között. Cerén Latin-Amerika legjobb állapotban fennmaradt maja falva. Kr. u. 66-ban kitört a tőle kevesebb mint egy kilométerre terpeszkedő Loma Caldera-vulkán, ami mérges gázzal árasztotta el a falut, majd öt méter vastag hamurétegbe fojtotta.

Az 1978-ban Payson Sheets amerikai antropológusprofesszor felfedezte Cerént az újvilági Pompejiként emlegetik. Bizonyos maja dokumentumok olyan közösségeket írnak le, ahol az elit hozta meg a legtöbb politikai és gazdasági döntést. Cerénben viszont alighanem a falusak dönthettek az építkezés, gazdálkodás, vallási tevékenységek és gazdasági helyzet kérdésében is.

A témát boncolgató legfrissebb kutatásról a Latin American Antiquity folyóirat friss száma számolt be. A 40 ezer négyzetméteres Cerén kutatási területet 1993-ban világörökségi helyszínnek minősítették.

A kutatók szerint mintegy 200 ember lakta a falut. Eddig 12 épületet, többek között lakóhelyiségeket, raktárakat, műhelyeket, konyhákat, szentélyeket és közösségi szaunát tártak fel. Többtucatnyi, még feltárásra váró struktúrát rejt a helyszín, és talán még egy vagy két település is nyugodhat a Loma Caldera hamurétege alatt. A felébredt vulkán megközelítőleg 5 négyzetkilométeres területet borított be. Emberi maradványokat eddig nem leltek fel, ami arra utal, hogy a kitörés előtt egy földrengés menekülésre késztethette a helybelieket.

A lakosok kapcsolata a maja elittel közvetett volt, a salvadori Zapotitlán-völgyben zajló piacok révén. A gazdálkodók itt valószínűleg kicserélték többletgabonájukat és tárgyaikat olyan különlegességekre, mint jádefejszék, obszidiánkések és gazdagon díszített edények. Szinte minden ceréni háztartásban találtak jádefejszét – a jáde az acélnál is keményebb -, amit favágásra, építésre és famegmunkálásra használtak.

Hírdetés

Sheets szerint a ceréniek egy tucat különféle piacon cserélhették el termékeiket a régióban. Ha úgy gondolták, hogy az elit kicsit borsos árat kér az egyiken, szabadon átmehettek egy másikra.

Az egyik kiásott közösségi épületben két hatalmas pad helyezkedik el az utcai szobában, amit a kutató hite szerint a falu idősei használtak a döntéshozatalok során. Az egyik ilyen felölelhette az éves betakarítási fesztivált, ami a jelek szerint éppen zajlott, amikor az északra fekvő Loma Caldera hirtelen felébredt. A falusiak dél felé menekülhettek, talán ama fehér út mentén, amelyet 2011-ben leltek meg 4,5 méternyi hamuréteg alatt. A mintegy 2 méter széles, megemelt út (úgynevezett sacbe) a jelek szerint a faluban kettéválik: a köztér, illetve egy nagy szertartási épület és egy kisebb, a női sámán által használt felé tart.

A ceréni sacbe felfedezése előtt ilyen fehér utakat – amelyek általában templomokat, köztereket és városokat kötöttek össze, emellett erős gyakorlati, politikai és spirituális jelentést hordoztak – csak a mexikói Yucatán-félszigetről ismertek, két oldalán mindegyiket útburkoló kövek határolták – nem úgy a cerénit. Egyelőre rejtély, ki építette és tartotta karban a fehér utat. Sheets szavai szerint úgy hiszik, a munkát több család végezhette, és talán a falu vénei felügyelték.

Arra is találtak bizonyítékot, hogy meghatározott házak lakói feleltek bizonyos közösségi építmények fenntartásáért. Az egyikben például rengeteg edényt és tüzelőt leltek fel, amelyet a közösségi szaunában használhattak.

2009-ben Sheets és csapata intenzíven megművelt maniókamezőkre (kasszáva vagy tápióka) bukkant Cerénben. Ez az első és egyetlen bizonyíték az intenzív maniókatermesztésnek bármely újvilági régészeti lelőhelyen. A kutatók úgy hiszik, az ilyen kiterjedt ültetvények fontos szerepet játszhattak a trópusi Latin-Amerikában élő közösségek táplálkozásában. Manapság a régióban szárított maniókaport használnak a tortilla és tamale, erjesztett maniókát szeszes italok készítéséhez.

(MTI)


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »