Járványt emlegetve talán már csak a koronavírusról lehet szó. Ne feledkezzünk meg azonban másfajta járványokról sem, amelyekre szintén igaz Hippokratész meghatározása: „Ha sok embert ugyanazon időben ugyanazon betegség támad meg, úgy annak közös okot kell tulajdonítanunk.” Bizony, ilyen betegség az elhízás is.
A koronavírus-járványhoz kapcsolódó intézkedések következtében Európa-szerte hónapokig otthon maradtak az iskolások, sokan pedig otthonról igyekeztek dolgozni. Sok sportolási, szabadidős tevékenység korlátozott, kirándulni – akár csak a legközelebbi erdőbe, Duna-partra – alig járunk. A tanulás, a munka számítógép előtt, a pihenés a televízió előtt történik.
Gyermekgyógyászok tapasztalata szerint az elmúlt hónapok során sok gyermek 7-10 kilogrammot is hízhatott!
Márpedig a gyermekkori elhízás előszobája a felnőttkorinak, a felnőttkori betegséget igazából a gyermekkorban kellene megelőzni.
A meghatározás alapja a testtömegindex, amit úgy számolunk ki, hogy a méterben megadott testmagasság négyzetével elosztjuk a kilogrammban megadott testtömeggel. Ez 25 vagy nagyobb érték fölött jelez túlsúlyt, 30 fölött beszélünk elhízásról. Az emelkedő testtömegindexhez egyre súlyosabb további betegségparaméterek csatlakoznak, és egyre rosszabbak lesznek az életkilátások. A vérnyomás értéke minden 10 kilogrammnyi túlsúly esetén mintegy 3 Hgmm-rel növekszik. Természetesen a vérben keringő zsírsavak szintje is emelkedik, nem szólva a „rossz” koleszterinként is ismert LDL-koleszterinről. Ez könnyen megtapad az érfalakon, később érszűkületet, vérellátási zavarokat, tromboembóliás szövődményeket eredményez. Az elhízott szervezetben magas a gyulladást segítő, esetleg azokat súlyosbító jelzőmolekulák aktivitása, az érfalszűkületektől függetlenül is nagyobb a véralvadási hajlam.
Az elhízott ember összehasonlítva egy normális testsúlyúval ugyanannak a tevékenységnek az elvégzése során nagyobb terhet rak a szívére, fokozott a szívelégtelenség kockázata. Az elhízás refluxbetegségre is hajlamosít, továbbá rontja az asztmás panaszokat.
Nem szabad elfeledkeznünk az alvási apnoéról sem! Az anyagcsere eltolódása következtében növekszik a cukorbetegség rizikója. A máj elzsírosodása, gyulladása, epeköves betegség szintén gyakran társul az elhízáshoz. Csont- és ízületi gyulladások is gyakrabban terhelik az elhízottakat, egyebek mellett fokozott a végbél daganatos megbetegedésének a kockázata is.
Mindezen betegségek hátterében tehát ott van az elhízás, amely minél nagyobb mértékű, annál nagyobb kockázatot jelent. A koronavírus-járvány kapcsán is sokszor szóba kerül, hogy az elhízottak nagyobb veszélyben vannak, és még egyes oltások hatékonysága is kisebb lehet az esetükben.
Az elhízás legelemibb oka, hogy a szervezetünk több kalóriát vesz fel, mint amennyit felhasznál.
Emögött további okokat említhetünk: például az anyagcsere-folyamatok genetikai változatait, a pajzsmirigyműködés egyéni különbségeit, összetett környezeti hatásokat, valamint az anyagcsere idegrendszeri szabályozásának az eltéréseit.
Az elhízás kezelése, esetleg visszafordítása nem egyszerű. Öt irányból kereshetjük a megoldást. Sokak szerint a diéta a kézenfekvő megoldás. A táplálékfelvétel szabályozásának egyre jobb megismerése után nyilvánvaló, hogy a fogyókúra csupán átmeneti javulást hozhat, mert az agyi központok igyekeznek stabilizálni a testsúlyunkat. Jónéhány olvasó keserű tapasztalata lehet, hogy valamilyen drasztikus diéta után milyen gyorsan vissza lehet szerezni a leadott kilókat. Ezért nagy reményeket fűznek olyan gyógyszerekhez, amelyek a központi idegrendszerre hatva igyekeznek befolyásolni a táplálékfelvételt. Ez is körülményes, átmeneti megoldás, mert a gyógyszer abbahagyása után a szervezetünk ismét igyekszik „visszarendezni” a beállított testsúlyt.
Ha gyógyszerekről és táplálkozásról beszélünk, az elhízást okozó mellékhatások szemléltetik, mekkora potenciál rejlik az idegrendszer testsúlybeállítási képességében.
Számos antidepresszánsnak, glükokortikoidnak, vagy például migrén elleni készítménynek lehet testsúlyt növelő hatása. Sok esetben éppen a táplálékfelvételi kedvet kellene növelni, mint például daganatok citosztatikummal történő kezelése során. Erre is az idegrendszer stimulálásával van lehetőségünk. Nagy reményeket fűznek a marihuánában megtalálható kannabidiolhoz. E vegyületekkel azonban még elég kevés a megalapozott ismeretünk, nagy fokú felelőtlenség lenne ezeket kontroll nélkül elérhetővé tenni.
Súlyos esetben megoldás, ám szintén csak átmeneti, a zsírleszívás. A gyomorszűkítő műtétek pedig talán mindannyiunk számára elég ijesztőek ahhoz, hogy inkább más úton keressük a megoldást az elhízásra.
A leghatékonyabb két megoldás ugyanis a szemléletváltozás, valamint a sok mozgás.
Hatalmas a befolyása a szokásainknak, a tanult viselkedésünknek, a pszichénknek a testsúlyt szabályozó agyi központokra. Tartós javulást az elhízás terén csakis ezeken keresztül érhetünk el. Nem titok az sem, hogy a tanult viselkedéseket legegyszerűbb helyesen elsajátítani a gyermekkorban, nem pedig idősebb fejjel átszokni egy másik életszemléletre, életmódra.
Figyeljünk oda a nassolásra, a sok felesleges cukortartalmú üdítőitalra! Táplálkozzunk változatosan, a szervezetünk napi ritmusának megfelelően, ne hanyagoljuk el a reggelit és este ne faljuk fel a hűtőszekrényt. Mozogjunk, sportoljunk, kertészkedjünk, kiránduljunk. A gyermekkori évek meghatározóak. A zsírsejtek száma ekkor stabilizálódik. A gyermekkori elhízás, illetve a gyermekkori cukorbetegség egyre nagyobb probléma. Saját magunkon múlik, hogy megelőzzük-e civilizációnk egyik legnagyobb egészségügyi kihívását.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/20. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
