A liberális propaganda egyik kulcsszava az elfogadás.
Íme mit ír egy ballib blog: „Ameddig más országokban a kicsik akár már az oviban megtanulják, így aztán számukra természetes lesz, hogy nem vagyunk egyformák, hogy vannak közöttünk sérültek, hogy van, akinek más színű a bőre, a haja, más formájú a szeme, van, akinek két apja, esetleg két anyja van. Kicsi korban nagyon elfogadó még az ember, ha az élet, a valóság nincs elrejtve előle, akkor azt természetes módon építi be a gondolkodásába. Akit elzárnak a valóság elől, az később, amikor találkozik vele, félni, talán rettegni fog, mert nem érti, és amit nem ért, azt gyűlöli. A magyar kormány a vallás és a családbarátság jegyében, a gyermekek érdekére és védelmére hivatkozva félni tanítja a gyerekeinket. És mi ezt tűrjük. Ezt is tűrjük.„. Szóhuzatag hülyeségekkel.
Érvelési hibák sorozata.
Egyrészt egyenlőségjel van téve a valóság megismerése és elfogadása közé. Miközben a kettő között nincs egyenlőségjel.
Az emberi társadalom természetesen mindig igyekezte megismerni a valóságot. Ez elemi érdek. Van azonban itt két fontos elem.
Először is, a megismerés alanya nem általános. Vanna dolgok, melyeket nem kell mindenkinek megismernie, mert csak egyes emberek számára hasznos ez a megismerés. Abban pl. egészen a modern perverz liberalizmus koráig konszenzus volt, hogy a felnőtt kor elérése előtt egyes dolgokat nem szabad megismerni, mert a még kifejletlen személyiség nem alkalmas erre. Erre épül pl. a korhatár alkalmazása filmeknél.
Azaz nem igaz, hogy alapból pozitív érték a megismerés. Hivatkozni erre tehát baromság.
Másrészt, a gyerekek nevelésének fontos eleme az értékek átadása, ami azt jelenti: megismertetni mi jó és mi rossz. Ha valaki ezt nem sajátítja el, akkor létezése is veszélybe kerülhet. Azaz a valóság megismerésével párhuzamos a valóság értékelése: ez jó, az meg rossz.
Továbbá az elfogadás nem azonos az igenléssel. Mindenki elfogadja pl., hogy van pedofília, hiszen előfordul embereknél ez a betegség, s ez egy tény, viszont elég kevesen hiszik, hogy teret is kellene adni ennek a betegségnek a kiélésére.
Persze maga a cikk egy önellentmondás. Azt mondja, hogy a magyar kormány félretanítja a gyerekeket – dehát hol itt az elfogadás, mi ez a megbélyegzés, hogy „félre”? Miért nem él elfogadással a cikkíró a magyar kormány felé? S még gyűlölködik is, lásd „mi ezt tűrjük”, így tulajdonképpen arra szólítva fel, hogy ne tűrjük, ne „fogadjuk el”.
A valóságban pont ez a liberális elfogadáspropaganda. Ami nekik tetszik, azt el kell fogadni, s aki nem teszi ezt, az fasiszta szalonképtelen. Ami viszont nem tetszik nekik, ott semmi lazaság, keményen ellenezni kell, s aki nem teszi ezt, az fasiszta szalonképtelen.
Egyszerűen nem vállalják fel az eszmék közti küzdelmet, ők kimondják mi jó és mi rossz, s aki erről akár csak gondolkodni is akar, az rossz. S mindezt aztán nem vállalják fel véleményként, hanem valami megkérdőjelezhetetlen objektív igazságként hirdetik. Na, ez az „elfogadás”.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
