Évközi 34. vasárnap; Krisztus, a mindenség Királya – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 18,33b–37)
Nemrég láthatóvá és látogathatóvá vált „Szent Péter széke” a római Szent Péter-bazilikában. A hírek szerint a Szeplőtelen Fogantatás ünnepéig még megtekinthető lesz. Az apostolfejedelem primátusát jelképező fa trónszék nagy valószínűség szerint a 9. századból származik, tehát az első pápa nyilvánvalóan nem ült benne. Úgy gondolom, ezt meg sem próbálta volna, hiszen próféciájában a Mester felkészítette arra, hogy idős korában milyen trón várja, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Urat (vö. Jn 21,19). Miként „A kereszt oltárán Jézus, égi Bárány, Atyjának feláldoztatott”, Péter apostol is ugyanilyen módon, a kereszt trónusán fejezte be földi pályafutását ott, a vatikáni dombok alatt. A kiállítás kapcsán nem véletlenül nyilatkoztak így a trónszékről: „A Cathedra azt tanítja, hogy
Hogyan is érthette volna meg Pilátus a kérdéseire kapott krisztusi válaszokat?! Ő teljesen más világban élt. A hatalmas Római Birodalom könyörtelen képviselője volt, aki nem sokkal a keresztre feszítés előtt galileai zarándokok vérét elegyítette áldozati állataik vérével (vö. Lk13,1), és több vérengzés is fűződik helytartói működéséhez. Végül kegyvesztett lett, és száműzetésbe kényszerült. Előbb-utóbb ez a földi hatalmaskodók sorsa: „Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte” (Lk 1,51–52).
Hatalmasok, hatalmaskodók ma is léteznek; nem csak ország-világ uraira gondolok, hiszen az egyháziak sem kivételek! Már az első tanítványokat is megkísértette a rivalizálás, az összehasonlítgatás, egyszóval a rangkórság, s ez a kísértés velünk marad a világ végéig… Kiirthatatlannak tűnő ragály! A Jelenések könyvéből a mostani hétvégén felolvasott szakasz viszont egyértelműen tanítja, hogy Krisztus királyságának végső eljövetelekor a föld minden népe alázatosan veri majd a mellét, azzal az örömhírrel, hogy az Úr szeret minket! Vérével megváltott minket bűneinktől!
Van okunk tehát az örömre, az ünneplésre Krisztus Király vasárnapján: Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!
Vannak kérései, törvényei, megfontolandó tanácsai, sőt elvárásai. Nem ígér gondmentességet, de gondviselést igen. Jó tanácsom minden kedves olvasónak, hogy próbálják ki: mindent vele, semmit sem nélküle! Így sok minden helyrerázódhat az életünkben…
Szerző: Fekete Szabolcs Benedek
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
