„A Pax Americana Oroszország számára megszűnt létezni.” [1]
A Pax Americana, mindent számba véve, jó időszak volt. Az elmúlt három évtizedben a világ nagy része békében élt. Az USA szavatolta a biztonságot, a gazdaság szabad működését, a világ piacainak rendjét, a kulturális javak cseréjét, a kommunikáció globálissá válását. Támogatta Európa és ennek előfeltételeként a két Németország újraegyesülését. Számos helyen, köztük a Balkánon, békecsinálóként, békefenntartóként lépett fel. Az egykori szovjet birodalomban és Kínában puha landolássá szelídítette a régi-új magántulajdonon alapuló piacgazdaságokra való visszatérést. Mára a legtöbb egykori kommunista állam, illetve Kína polgárai is jobban élnek, több szabadságot élveznek, mint egykor.
Az egypólusúvá vált világ egyeduralkodójaként az Amerikai Egyesült Államok politikája az elmúlt három évtizedben két téves előfeltételezésen alapult. Az egyik a Wilson-doktrínához való ragaszkodás volt, vagyis ahhoz, hogy az USA akkor van biztonságban, ha amerikanizálja a világot. [2] Ezért minden országot, népet amerikai típusú, liberális demokráciává akar(t?) kényszeríteni. A másik súlyos hibát az a meggyőződésük okozta, miszerint a magántulajdonon alapuló piacgazdaságra való vissza-, illetve átállás és az amerikai típusú liberális demokrácia egymást feltételezi. Kína, de Oroszország, és egy sor más ország példája is azt bizonyítja, hogy ezt az „egyirányú utca elméletet” a valóság nem igazolta vissza.
Tetézte a bajt, hogy az USA döntéshozói helytelen választ adtak 2001. szeptember 11. súlyos provokációjára. A New York-i Világkereskedelmi Központ és a Pentagon elleni terrortámadások újszerű kihívást jelentettek. Egy, már globálissá lett világ megszemélyesíthetetlen, arctalan erői kérdőjelezték meg az USA hatalmát. Az USA válaszát régi beidegződései diktálták. „Fenyegetik a biztonságunkat? Nyílván azért, mert még nem amerikanizáltuk őket!” – találták meg „a tehén szarva között a tőgyit.” Felpörgették tehát a demokráciaexportot. Két célországot jelöltek ki: Afganisztánt és Irakot. Nem elrettenteni és/vagy megbüntetni akarták őket, hanem demokráciává terrorizálni. Ez húsz év katonai és anyagi erőfeszítései ellenére sem sikerült. [3]
A következő figyelmeztetést 2008-2010-ben az USA ingatlanbuborékjának kipukkanása jelentette. A világgazdasági válsághelyzetre megint a régi beidegződések alapján válaszoltak. Rosszul. A bűnös módon gazdálkodó, a piramisjátékokat lehetővé tevő, laza és ellenőrizetlenül működő pénzügyi rendszerek megmentésére összpontosítottak, azzal a céllal, hogy minden úgy mehessen tovább, ahogy addig. Úgy megy.
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
