„Most még van időnk figyelmeztetni Ninivét, Szodomát és Gomorát, hogy elpusztultok, ha nem szeditek össze magatokat” – interjú Bese Gergő atyával pünkösd alkalmából a liberális korszellem veszélyeiről, az egyházi oktatásról és az ünnep üzenetéről.
Jelenleg a Bács-Kiskun megyei Jánoshalmán egy katolikus és egy állami általános iskolában tanít hittant. Nem készült azonban mindig papnak, hogyan lépett mégis erre az útra?
– A Gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnáziumba jártam nyolcosztályos középiskolába, ami jó hátteret és alapot jelentett a későbbi életemhez. Nagyon sok kiváló – és ami ma különösen fontos –, hiteles tanárom volt itt, akik szívvel-lélekkel tanítottak a kilencvenes évek nehéz éveiben is. 2002-ben, az érettségi után kerültem be az ELTE-re. Bár nem burokban nőttem fel, az itt megtapasztalt liberális közeg egy igazi pofon volt számomra. Rá kellett ébrednem, hogy a világ nem olyan, mint amit a gimnáziumban láttam. Ezek a tapasztalatok segítettek megérteni, hogy mi a fekete és mi a fehér. Az ELTE-vel párhuzamosan elvégeztem a teológiát is, utána lettem német-, földrajz- és hittantanár Csömörön. Nagyon szeretek tanítani, számomra ez egy ”plusz oxigénpalack”. Itt éreztem meg azt, hogy az Úristen nemcsak arra hív, hogy szellemi munícióval tápláljam a fiatalokat, hanem hogy a lélekkel is foglalkozzak.
Bese Gergő atya jelenleg Jánoshalmán egy katolikus és egy állami általános iskolában tanít hittant (Fotó: Bese Gergő)
A fővárosi agglomerációhoz képest elég nagy váltás a nyolcezer fős Bács-Kiskun megyei kisváros. Mi fogadta Jánoshalmán?
– Egy zárt közösség, egy erősen fogyatkozó népességű, nagyon hátrányos helyzetű település, ahonnan eltűnnek a fiatal családok. A szentmisén nem láttam fiatalokat, családokat. Jánoshalma a két világháború között még egy virágzó település volt, kiváló adottságokkal. Épp ezért nagyon dühítő számomra, hogy mennyire megfeledkezett erről a térségről az ország. Nagyon nehéz motiválni itt azokat a gyermekeket, akiknek az anyja és az apja is a nihilben él. Az ország számos pontján tanítottam már, ezért megtapasztaltam, hogy nem csak a hátrányos helyzetű diákokkal vannak súlyos problémák. A bűnözés, az alkohol, a kábítószerek, a pornófüggőség komolyan veszélyeztet mindenkit. Látom, hogy óriási felelősségünk van a lelki nevelésben a pedagógusokkal, mert ha most ezt a generációt elengedjük, akkor az sokkal súlyosabb problémákat okozhat, mint korábban.
Ön ismert arról, hogy elmondja a véleményét, és sokszor próbálja a vészharangot kongatni a társadalmi folyamatok miatt. Tényleg ekkora a baj?
– Ha valaki nyíltan elmondja, hogy baj van, akkor az nem lesz egy népszerű ember. De én nem is a népszerűségért harcolok, hanem életeket szeretnék menteni. Mégpedig azoknak a fiataloknak az életét, akik a jövőt jelentik. Igen, súlyos problémák vannak. A gyermekek jelentős része ma már találkozik a kábítószerekkel. Vallom, hogy minden intézményben előfordulnak a drogok, és sajnos eszköztelenek vagyunk ellenük. Csak egy példa: Budapest szomszédságában tanítottam, és egy hétfői órámon egy kilencedikes fiú feltűnően kitágult pupillával vegetált az órán. Persze rákérdeztem, hogy van-e probléma, az osztály persze kinevetett. Ez a gyerek két nap múlva leugrott egy toronyházról, és szörnyet halt. A szociális hálót fejleszteni kellene ezen a téren, hogy hatékonyabban tudjunk segíteni a fiatalokon, de ezek a kérdések világszinten jelentenek problémát, nem kifejezetten magyar sajátosságról beszélünk. Látjuk a példákat, hogy a tinédzserek lelki egészségével is nagy gondok vannak.
Ma már mindenki számára elérhetők az okostelefonok. A gyerekek négy–öt órát töltenek átlagosan az online térben, ami borzasztóan sok idő. Az ötödikesek már úgy próbálnak öltözni, ahogy a TikTokon látták. Terjed a pornófüggőség, a lányok sokszor szexuálisan is felajánlják magukat, csak azért, hogy felhívják magukra a figyelmet.
Kik vannak a legnagyobb veszélyben?
– A csonka családokból érkezők határozottan veszélyeztetettebbek. Ma már a gyermekek kétharmada ilyen családból jön. Ők nem tudják, hogy mi az, hogy ép család, hogy mit jelent egy családban az anyai és az apai szerep. Sok gyermek még soha nem látott olyat, hogy az édesanyját valaki megölelje, megpuszilja és azt mondja neki, hogy nekem te vagy a legkedvesebb. A kamasz fiúk egyáltalán nem tudnak férfiakkal beszélgetni az ismerkedésről vagy a párkapcsolatok működéséről, sőt mintát sem látnak a férfiszerepekről a csonka családokban. A legtöbb esetben a lányok felvilágosítása abból áll, hogy „kislányom, megyünk a nőgyógyászhoz, feliratunk neked fogamzásgátlót, mert nem akarok nagymama lenni”. Vagy „kisfiam, gumit vigyél, mert nem akarok nagypapa lenni” – és ezzel anyuka és apuka ki is pipálta a felvilágosítást.
Honnan tájékozódnak akkor a fiatalok ezekben a kérdésekben?
– Amikor megkérdeztem a gyerekeket, hogy tudják-e, hogy a szüleik hogyan ismerkedtek meg, akkor szinte senki nem tudta a választ. Szinte sehol nem beszélgetnek hasonló témákról a családban, ezért ezt a légüres teret valamivel feltöltik a fiatalok. Felmennek az internetre, elindul egy kapaszkodó keresés, ami szűretlenül ömleszti a gyermekekre a mocskot. Azt látják, hogy minél több lánnyal fekszenek le, az annál jobb. Minél előbb veszítsék el a szüzességüket, fogyasszanak pornófilmeket. Maximum a haverokkal beszélik meg ezeket a témákat, de ők sem tudnak segíteni, mert ők is ezekből a forrásokból tájékozódnak. A 11–13 éves fiaink jelentős része már pornófüggő. Az abban látott szexualitás egy torz képe a valódinak, de ők ezt fogják keresni a való életben is. Olyan nőket, akik hirtelen az ajtóban megérkeznek, csak a vágyaik kielégítésére szolgálnak, majd távoznak. Ha valaki számára ez lesz a minta, akkor annak az első szexuális élmény megélése egy óriási csalódás lesz. Egyből kialakul egy gát a fiúkban és a lányokban is, sokan elkezdenek szorongani, hogy velük van a baj. Ilyenkor pedig már nem csak a torz énképnek a kialakulása fenyeget. Sokan idősebb férfiak és nők karjaiba menekülnek, mondván csak a fiatalokkal van a baj. Másokban a hamis kép miatti rossz élmények után felmerül a kérdés: lehet, hogy nem az ellenkező neműeket kell keresnem? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok törnek elő a fiatalokban, akik ezért a ma divatként mindenhonnan ömlő LMBTQ-propaganda számára kiszolgáltatottakká válnak.
Tényleg mindenhonnan ez ömlik. Csak egy példa: karácsonykor bibliai történeteket akartam lejátszani az egyik nagy videómegosztóról a gyerekeknek, és a Háttér Társaság a Melegekért reklámját minden rajzfilm előtt végig kellett néznünk. A gyerekek között volt olyan, aki már szinte szó szerint tudta a reklámot, mert nekik is mindig lejátsszák az összes rajzfilm előtt.
A bűnözés, az alkohol, a kábítószerek, a pornófüggőség komolyan veszélyezteti a fiatalokat (Fotó: Bese Gergő)
Ezek a folyamatok az uralkodó liberális korszellem mentén zajlanak.
– Vejkey Imre szavaival élve a liberalizmus és a keresztény felfogás között a különbséget a következő hasonlattal lehet jól szemléltetni: van egy híd, egy sebes sodrású folyó felett. A keresztény a hídra korlátot is tesz, a liberális pedig nem. Mi szeretnénk átjutni a túloldalra úgy, hogy nem esünk bele a folyóba. A liberális szemlélet szerint pedig úgy jutsz át a folyó túloldalára, ahogy akarsz. Megteheted, hogy a híd szélén játszol, ugrálsz rajta, de itt nagyon nagy esély van rá, hogy beleesel a sebes sodrású folyóba, és megfulladsz. Igen, mi felállítunk támasztékokat, kereteket, amin kívül nem nagyon lehet ugrálni. A kérdés az, hogy úgy menjek-e át a hídon, hogy ott vannak a korlátok? Vagy teljesen szabadon, egyszerű pallókon akarok átkelni, aztán lesz, ami lesz? A fiatalokat látva a keretekre nagyon nagy szükség van, ezeket szeretnénk mi megadni.
Az uralkodó liberális ideológiában elvárás, hogy ne legyenek keretek, ezért sem működnek a családok. Nincsenek a cselekedeteknek következményei. Vannak szabályok a családban? Nem értél haza este nyolcig? Szólunk? Van valami olyan büntetés, amiből tanul a gyerek? Az ilyen kereteknek meg kell lenniük egy keresztény intézményben, mert különben elszabadul a pokol. Látjuk is, hogy azok az intézmények a sikeresek, ahol ezek megvannak. Azok a legnépszerűbb tanárok, akik szigorúak, következetesek és kiszámíthatóan jutalmazzák a teljesítményt.
Az egyházi intézmények hatalmas ellenszélben dolgoznak, mindenhonnan a keresztény világnézettel ellentétes üzenetek ömlenek a gyerekekre, milyen esély van így eredményt elérni?
– Olyanoknak kell lennünk, mint a pisztráng. A pisztráng egy igényes hal, a tiszta vizet szereti, és árral szemben úszik. Rengeteg akadályt le kell küzdenie ahhoz, hogy eljusson a tiszta forráshoz, és szaporodni tudjon. Szinteket kell ugornia, ahol ott vannak a medvék, akik el akarják kapni. Azonban a pisztráng minőségi hal, nem egy tömegáru. Az egyház hozzá van szokva, hogy folyamatosan támadásoknak van kitéve. Hozzá vagyunk szokva, hogy ha jön a karácsony vagy a húsvét, akkor előkerül egy pedofil történetet, akár rég nem élő papokról is. A kiemelt időszakokban mindig jönnek hasonló lejáratások. Mesterien irányítja az ördög, hogy mindig a legrosszabbkor, a legfájóbb helyre szúrjanak.
A világ és Magyarország is a szekularizáció útján van, minden az alapvető keresztény értékrend ellen működik. Már maga az egyén fogalma is példa erre. Számunkra az ember test és lélek, ezzel szemben a világ azt mondja, hogy az ember csak egy test, egy fogyasztó, egy sorszám. Ezek alapján egy iskolát is teljesen másként kell vezetni, más szemléletünk van a nevelésről. A mi nevelésünk három fontos oszlopa a test, a szellem és a lélek. Ez a három nem maradhat el, ezért kell a sporttal foglalkozni, és a tananyagi oktatást is szem előtt tartani, és ezért kell, hogy a lelki nevelés mindent áthasson.
Az 1948-as államosítás előtt a közoktatás jelentős része egyházi fenntartású volt, az utóbbi évek növekvő aránya ellenére még meg sem közelíti a kommunizmus előtti időszakét. Mégis folyamatos támadás éri az egyházi iskolákat. Ön szerint miért utasítják el sokan zsigerből az egyházi iskolákat?
– A legfontosabb az, hogy menjünk vissza a forráshoz, ezek az egyén, a család, a közösség, a nemzet. Újra fel kell építenünk mindenkiben ezeket a fogalmakat. Az egyházi iskolákat ezért is gyűlöli a liberális világ, mert mi kimondjuk, hogy a király meztelen. Kimondjuk azt, hogy a világban ma uralkodó liberális világnézetet nem tartjuk normálisnak. Bebizonyítjuk, hogy miért alapvetően bukásra ítélt ideológia ez, amely teljes egészében kifordítja a világot a normális menetrendjéből. A Nyugat-Európát és Észak-Amerikát jellemző abszurditások egy kis késéssel begyűrűznek hozzánk is, erre fogunk mi is rámenni, ha nem készülünk fel. Most még van időnk figyelmeztetni Ninivét, Szodomát és Gomorát, hogy elpusztultok, ha nem szeditek össze magatokat.
A folyamatok érzékeltetésére képzeljük el azt, hogy Magyarország egy kis falu. A kis falu felett egy óriási gát van, amin keresztül egy kis folyó csörgedezik a faluba. A gátat és mögötte az óriási víztömeget a magyar kormány jelenleg az intézkedéseivel próbálja tartani. A gát még áll, de egy csomó apró lyuk van már rajta, a falu egy része pedig azért küzd, hogy bontsuk le a gátat. Nem látják, hogy ez elpusztítaná a falut. Érdekes, hogy mint a történelem során korábban többször, a magyarok egy része most is a saját hóhérjait hívja magára.
Nemcsak politikai szinten, de a lakosság körében is sokan tartanak az egyházi iskoláktól.
– Egyesek azért idegenkednek az egyházi intézményektől, mert azt hiszik, hogy azok, akik egyházi iskolába járnak, kötelezően ideológiai képzésen esnek át. Átmossák a gyerekek agyát, és csuhás szerzeteseket meg apácákat nevelnek belőlük. A rendszerváltás előtti pártállami orosz és marxizmus oktatása rémlik fel sokakban, amit egy az egyben rá akarnak húzni az egyházi képzésre. A lelki nevelést és az értékrend szerinti nevelést az ideológia neveléssel keverik össze. Hosszú idő, amíg ezeket a téves képzeteket lebontjuk. Fontos azt is kiemelni, hogy 2010 előtt a diákok nagyjából 6 százaléka járt egyházi iskolába, akkor, amikor a történelmi egyházak hívei a lakosság több mint 50 százalékát adták. Senki nem mondja, hogy el kell érnie az egyházi oktatásnak ezt a számot, de ebből is látszik, hogy az arányokban óriási volt a különbség. 2010 után ez csökkent, ma 16 százalék körül van az egyházi iskolák részesedése. Ha ma valaki ilyen középiskolában szeretne tanulni, akkor az ország bármely területén nagyjából 30 kilométeres körben talál lehetőséget.
A kritikus vélemények szerint az egyházi intézmények túlzott finanszírozása az állami iskolák hátrányára történik.
– Az oktatás terén is verseny van, de mi nem mások kárára akarunk növekedni. Azok számára akarunk választási lehetőséget biztosítani, akik a keresztény értékrendet fontosnak tartják, mint nevelési irányt. Amúgy nem is minden egyházi intézmény működik még jól, számos helyen az állami iskolák népszerűbbek. A vatikáni szerződés – amit egyébként még Horn Gyula kormánya kötött – világosan rendelkezik arról, hogy az egyházi intézményeknek ugyanazt az egy diákra jutó normatívát kell megkapniuk, amit az állami intézmények is megkapnak. Ez ma is így van, tényszerűen nem igaz a túlfinanszírozás állítása. Nem kapnak az egyházi intézmények több pénzt, mint az állami intézmények. Ezt a túlfinanszírozási blöfföt minden jobboldali kormánynál elmondták, mert bizonyos körök arra számítanak, hogy ezzel lehet uszítani az egyházak ellen. Akik egyházi iskolába járatják a gyerekeiket, azok tudják, hogy a plusz nem az anyagiakban van, hanem abban a lelki munícióban, amit megpróbálunk átadni a gyermekeknek.
Mi amellett, hogy a munkaerőpiacon versenyképes tudással szeretnénk felruházni a diákjainkat, boldog családapákat és boldog családanyákat szeretnénk nevelni a gyerekekből, akik tudják, hogy mi a jó és a rossz között a különbség, felismerik a feketét és a fehéret, és képesek helyes döntéseket hozni.
Biztos, hogy az egyház feladata ezt megtanítani a gyerekeknek, a szülők nem tehetik meg?
– Lehet, hogy sokaknak ez meglepő, de a szülők jelentős része nem tanítja meg rájuk a gyerekeket. Ezért a legfontosabb, hogy a legalapvetőbb emberi és társadalmi értékekre megtanítsuk a fiataljainkat. A szülők egy része azért adja egyházi iskolába a gyerekét, mert tudja, hogy itt rosszat nem fog tanulni. Csak egy példa: mindig nagy érdeklődéssel faggatják a hittanárt a gyerekek a házasság előtti szexualitásról. Válaszunk egyértelmű: mindennek megvan a maga ideje. Nem engedhetünk a társadalom „elvárásainak”! Fontos, hogy a fiatalok megértsék, hogy a tisztaság kincs, amit csak annak adnak oda, aki megérdemli. Meg kell érteniük, hogy „a fék behúzásával” ők nem kevesebbek lesznek, hanem értékesebbé válnak. Mi az ehhez hasonló értékeket szeretnénk megtanítani a gyermekeknek az egyházi iskolákban, tegyék magasra a mércét, legyen egészséges értékrendjük. Ha ezt megértik, akkor tudunk valami jobbat felépíteni.
Folyamatosan keresztény-konzervatív kormány van Magyarországon 2010 óta, a kritikusok erre biztos azt mondják, hogy tizenegy év alatt miért nem oldotta meg a korábban felsorolt problémákat?
– A 11 év ebből a szempontból csak látszólag tűnik sok időnek, ez egy lassú folyamat. Ha az egyház átvesz egy iskolát, akkor legalább 10–15 évet kell várni, amíg abból igazán egyházi iskola lesz. Nyolc év, amíg teljesen kicserélődik a diákság, idő amíg a tantestület egy irányba tud tekinteni. Több ilyen építkezésben is részt vettem, a tanári kar összekovácsolása, a lelki gyakorlatok, a csapatépítés nagyon komoly feladatot jelent. Sok iskola igazából csak 2020 környékétől tekinthető valóban egyházi intézménynek. Vannak, amik még nem is jutottak el idáig, számos helyen csak most épül ki a szükséges infrastruktúra. Sok idő kell az átalakuláshoz, és rengeteg munka, de már látunk eredményeket. Az egyházi iskolák az átvételtől számított négy–öt éven belül válogatni tudnak a jelentkezők között. Jellemző, hogy azokban a térségekben, ahol sok kis iskola közül az egyik egyházivá alakul, akkor az kiemelkedővé válik, még akkor is, ha a tantestület nagyjából azonos marad. Már bizonyos, hogy a keresztény közösségekben fogant házasságok tartósabbak és termékenyebbek. Tehát amellett, hogy hosszabb életűek, több gyermekáldás is van az ilyen családokban. Rájuk már lehet építkezni, ők jelentik a jövőt.
Eredmény, hogy egyre több fiatal keresztény közösség működik, a fiatalokban egyre nagyobb a vágy az Isten iránt. Például soha nem gondoltam volna, hogy lesz Magyarországon olyan keresztény oldal, amit havonta 5–600 ezren látogatnak, de a 777blog elérte ezt. 4–500 fős rendezvényeket tudunk hónapról hónapra szervezni a fiataloknak. Mindez azt mutatja, hogy van lelki ébredés, és hogy a fiataloknak szükségük van a hiteles, keresztény üzenetekre. Azért még természetesen ezen a területen is nagyon sok dolgunk van, de az első lépések már megtörténtek. Ha visszajön egy olyan kormányzat, ami újra államosítani akarja az egyházi intézményeket vagy lecsökkentené a támogatásunkat, akkor nem tudnánk fenntartani az iskoláinkat, amivel természetesen az eddigi munkánk kárba menne. A tét ezért is óriási számunkra.
Pünkösd számunkra minden évben elhozza a Szentlelket (Fotó: Bese Gergő)
Most pünkösdkor a Szentlélek kiáradását ünnepeljük. Mit üzen nekünk ez az ünnep ebben a különleges időszakban, a járvány végéhez közeledve?
– Pünkösd a harmadik legnagyobb ünnepünk, húsvét és karácsony után. Krisztus feltámadását követően folyamatosan a Szentlélek eljöveteléről beszélt a tanítványoknak, ami majd megerősíti őket a küldetésükben. Krisztus azt mondta mennybemenetelekor, hogy menjetek, és tegyetek tanítványommá minden népet és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ehhez az apostolok gyengék és kevesek lettek volna akkor, ha a Lélek nem jön el, és nem kapják meg ajándékait, a bátorságot, az elszántságot, és azt, hogy képesek legyenek az életüket is odaadni azért a mesterért, akit nem mertek követni nagypénteken a kereszt tövében.
Pünkösd számunkra minden évben elhozza a szent lelket, hogy mi is erőt merítsünk belőle a családban való életünkhöz, a hivatásunkhoz, a nemzeti öntudatunkhoz.
Pünkösd nekünk, magyaroknak különösen is fontos Csíksomlyó miatt, ahol a Boldogságos Szűz és a Szentlélek eljövetele találkozik. Mi nemcsak Mária nemzete vagyunk, hanem a Szentlélektől átitatott nemzet is. Kívánom most mindenkinek, hogy pünkösdkor a Szentlélek tüzével tudjunk új erőre kapni, merjük a tekintetünket bátran a jövő felé fordítani, merjünk bátran bízni az Istenben, és abban, hogy a Szentlélek erőt ad a küldetésünkhöz.
Jancsó Tamás
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
