Az édesburgonyával foglalkozó cikksorozatunk előző részében megtudhattuk, hogy mikor és hogyan ültessük el az édesburgonya palántáinkat vagy dugványainkat. Jelenlegi cikkünkben pedig megismerkedhetünk azokkal az év közbeni ápolási munkákkal, amelyeknek az elvégzése elengedhetetlen annak érdekében, hogy megfelelő méretű és kiváló minőségű batáta gumókat kaphassunk.
Öntözés. Az ültetést követően az első és nagyon fontos feladatunk a növények beiszapoló öntözése. Ez azért nélkülözhetetlen, mert a dugványok, palánták nem, vagy csak nagyon kevés gyökérzettel rendelkeznek, ezért a beiszapoló öntözéssel egy szorosabb növény-talaj közötti kapcsolatot tudunk létrehozni, ezzel sokkal biztosabb foganást érve el. Abban az esetben, ha már az öntözőrendszert betelepítettük, akkor a beiszapoló öntözést azzal, ha viszont nincs telepítve, akkor közvetlenül az ültetést követően locsolókannával vagy slaggal végezzük el. Az ültetést követő két-három hétben (június) intenzív öntözést igényel, de a vegetáció további szakaszában is (július-augusztus) fontos a kellő mennyiségű öntözés. Ezt elvégezhetjük szalagos csepegtetővel vagy esőztető öntözéssel is. A kellő mennyiséget azért hangsúlyoztuk ki, mert ügyelnünk kell arra, hogy ne öntözzük túl növényeinket. A batáta nem szereti a pangó vizet, és túlöntözése esetén előfordulhat, hogy raktározó gyökereit (gumóit) nem fejleszti. Augusztus végétől egészen szeptember végéig (betakarításig) már lehetőleg ne, vagy csak nagyon indokolt esetekben öntözzünk.
Gyomirtás. Az édesburgonyának vegyszeres gyomirtása még nem ismert, de egészségügyi és környezetvédelmi megfontolásból meglátásunk szerint nem is indokolt. Abban az esetben, ha a területünk gyommagvaktól nem túlzottan fertőzött, akkor a szezonunk folyamán 2-3 mechanikai gyomirtás (kapálás) elegendő lehet. A területünket addig kell a gyomoktól tisztán tartani, amíg a batáta lombozata be nem teríti a talaj felszínét, mert onnantól érvénybe lép a növény gyomelnyomó hatása. Szélesebb sortávolságok esetén a sorközöket géppel is megmunkálhatjuk. A mechanikai gyomirtás viszonylag könnyen kivitelezhető és a növény számára is egy jobb, levegősebb felső talajfelszínt biztosít, és alkalmat ad az esetleges fejtrágya bedolgozására.
A mechanikai gyomirtáson kívül alkalmazhatunk talajtakarást. Ebben az esetben a soroknál bakhátakat alakítunk ki és azokat fekete fóliával takarjuk. A talajtakarás egy nagyon praktikus és hasznos termesztéstechnológiai eszköz, amely néhány hátránya mellett, számos előnnyel rendelkezik: gyommentesen tartja a sorokat; védi növényeinket a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadéktól; fekete színének köszönhetően hamarabb felmelegíti a talajt; fékezi a talaj párologtatását. A feketefóliás talajtakarás egyik hátránya viszont, hogy mit is kezdjünk a már szezon végén felszedett, elhasznált fóliával. Ezt a hátrányt máris kiküszöbölhetjük, a már Magyarországon is beszerezhető, lebomló talajtakaró fóliával. Teljesen környezetbarát, hiszen kukoricakeményítőből készül, így betakarítás után a talajba forgatva 100%-ban lebomlik. A fóliatakarás hátrányai közt említhetjük még meg a mechanikai gyomirtás előnyeit. Nincs talajfelszín mozgatás, ezáltal levegőtlenebb, tömörödöttebb talajszerkezetet kaphatunk és a fóliatakarással fedett sorok a nyári csapadék mennyiségből nem tudnak kamatoztatni. Kivétel ez alól a fekete agroszövet. Ennek használatával szintén megakadályozhatjuk a sorok elgyomosodását, de áteresztik az esővizet, csak ennek a technológiának az alkalmazása rendkívül megemeli a kiadásainkat.
A hajtások felszakítása. Az édesburgonya ápolási munkái közé sorolják még a legyökeresedő hajtások felszakítását. Az ezzel kapcsolatos munkálatokról is megoszlanak a termelői tapasztalatok, vélemények. Az édesburgonya esetében, hasonlóan, mint a szamóca, vagy a borostyán esetében a föld feletti vegetatív részei több méteresek is lehetnek. Ott, ahol a batáta hosszú hajtásainak nóduszai (levelek hónaljai) érintkeznek a talajjal, legyökeresednek és beindítják a gumóképződést. Ezek a fiatal gyökérgumók elvonják a tápanyagot a „főgumóktól”, gátolva azok növekedését. Ezért vannak, akik javasolják 10-14 napos rendszerességgel a hajtások mozgatását, felszakítását. A hajtások mozgatásával, emelgetésével megakadályozzuk, hogy a hosszú „inda” szerű leveles hajtások legyökeresedjenek, vagy a már legyökeresedett hajtásokat felszaggatjuk, megakadályozva ezzel a gyökérzet további fejlődését, gumóképződését. Viszont akadnak olyan termelői álláspontok is, akik azt vallják, hogy minél nagyobb gyökértömeggel rendelkezik egy növény, annál több vizet és tápanyagot tud felvenni a talajból, tehát megfontolandó az ily módon legyökeresedett hajtások felszakítása. Erre az év közbeni ápolási munkálat fontosságára az önmagunk termelői tapasztalata tudja majd megadni a választ.
Tápanyagellátás és növényvédelem. Ami az édesburgonya tápanyagigényét illeti, hasonlóan a többi gyökérzöldséghez, ez is a kálium túlsúlyos tápanyagokat részesíti előnyben. A kálium mennyiségének nagy részét a talajelőkészítéskor, míg a többit a tenyészidőszak folyamán juttatjuk a talajba. A foszfor mennyiségét az ültetéskori és az ültetést követő időszakban kell kijuttatni.
Nitrogénigénye átlagon alulinak mondható, és ezt alaptrágyaként és fejtrágyaként adhatjuk a növénynek. A fejtrágyázást a tenyészidőszak folyamán a talajba bedolgozva, vagy fóliatakarásos technológia esetén csepegtető rendszeren keresztül juttathatjuk ki. Fontos elem még a magnézium, a kalcium, a bór és a cink. Ezek kijuttatása lombtrágya formájában is megoldható, akár biológiai készítményekkel is. Szervestrágyázás esetén nem szabad megfeledkeznünk a talajfertőtlenítésről, mert a szerves trágyában található kártevők nagy kárt tudnak majd okozni később a gumókban.
Növényvédelmi szempontból a védekezést egyelőre a talajlakó kártevőkre és a rágcsálókra kell összpontosítani. A batáta több ismert betegsége vidékünkön még nem jelent meg, ennek valószínű klimatikus okai vannak. Legveszélyesebbek a gumót károsító pajorok, drótférgek. Ellenük hagyományos talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk, de léteznek már biológiai módszerek is, például rovarpatogén gombafajok. A Metarhiziumanisopliae, rovarokon élősködő gombafaj spóráit például több talajoltó készítmény is tartalmazza. A rágcsálók is nagy károkat tudnak okozni, főleg a narancssárga húsú fajták esetében. Ezért fontos megakadályozni eme kártevők felszaporodását is.
Nagy Csaba falugazdász, Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
