A Győri Egyházmegye területén, Écs község közelében, a Csillaghegyen található Magyarország három ősfenyvese közül az egyik. Mindhárom ősfenyvesünkben a feketefenyő (Pinus nigra) a domináns faj, mégpedig az osztrák feketefenyő (Pinus nigra subspecies nigra).
Létezik spanyol feketefenyő is (Pinus nigra subspecies salzmannii). Ez azért is érdekes, mert a Kárpát-medencében csak egyetlen pinus faj, az erdeifenyő (Pinus sylvestris) őshonos, bár sehol sem alkot összefüggő állományt. Écsen sem, bár vannak itt belőlük, több mint százéves példányok is, a 18–19. században történt feketefenyő telepítés maradványfái között. A feketefenyők között pedig már 120–150 éves fa is akad, de nem miattuk ősfenyves az ősfenyves, hanem azért, mert már 150 éve, mint tájképi állomány vannak jelen a vidéken.
Ősfenyvesek telepítése
A környék ősfenyvesének telepítése 1850–1870 körül történhetett. Ekkor zajlottak ugyanis országszerte a nagy kopárfásítási programok. A Dunántúl, a Bakony, a Sokoró, a Vértes és a Budai-hegység hegyoldalainak szél- és víz okozta pusztulása miatt, erdőket telepítettek oda, ahol már nem lehetett mezőgazdasági tevékenységet végezni. Főként az eróziót próbálták ilyen módon megállítani, de ennek vonzataként a dombvidékek elsivatagosodása ellen is felvették a harcot. A Magyar Királyi Erdőigazgatóság munkáját helyi uradalmak, vármegyei erdőmesterek és helyi közösségek segítették.
Az écsi fatelepítés mögött, valószínűleg uradalmi erdőmesterek állhattak, hiszen az écsi földek nagyrészt az Esterházyak, kisebb részt pedig a pannonhalmi bencések kezében voltak. A feketefenyőt azért választották védőállományul, mert jól bírja a tűző napot, a szárazságot, az erős szelet, a meszes talajt; mélyre növeszti a gyökereit és stabilizálja a talajt; nem igényel különösebb gondozást és még gyorsan is növekedik. A luc- vagy jegenyefenyő-állomány rövid időn belül kipusztult volna.
Örökzöldek
Ezen a ponton érdemes szólni általánosságban a fenyőkről. A fenyőről, bizonyára a legtöbb embernek a karácsonyfa jut eszébe, holott a karácsonyfák nem is „igazi” fenyők: az örökzöldek, melyeket általában karácsonyfának választunk, a rövid tűlevelű lucfenyő (picea fajok) és jegenyefenyő (abies fajok) nem a legszűkebb értelemben vett fenyők. A modern botanika a hosszútűlevelű fajokat (pinus fajok) mondja valódi fenyőnek. (…)
A fenyőket mindig a hideghez kötjük, de valójában a tűlevelek nem a hideg, hanem a jégkorszakokat megelőző száraz és meleg idő miatt alakultak ki, hogy a növények párolgási felületét csökkentsék. A jégkorszakok viszont megerősítették a tűlevelűek sikerét a hideg környezetben, illetve rásegítettek arra, hogy a piceák és az abiesek mostani alakja kiformálódjon. Ezek a tágabb értelemben vett fenyők ugyanis kúpos faalakúak, hogy a hó ne tudjon olyan könnyen megmaradni rajtuk, és a levelek is emiatt maradtak meg a jégkorszakban tűszerűen vékonynak. (…)
Ősfenyvesi látnivalók
Az écsi ősfenyvest 99%-ban alkotó osztrák feketefenyő mellett, csak erdeifenyő él a Csillaghegyen. Az écsi ősfenyves megközelíthető a 82-es út felől. Az ősfenyves miliőjét egy természeti élménytúrán lehet megismerni, mely túrának csúcspontja a Lila-hegyi kilátó. A kilátó 313 méter magasan emelkedik a tengerszint fölé és nem kevesebb, mint hatvan lépcsőfok vezet fel a torony kiszélesített teraszához.
A közeli Nyúlon érdemes meglátogatni Sárkánylyuk-vízmosást (ismertebb nevén a nyúli Szurdikot). A vízmosás eső vájta homokkő szurdokvölgy, mely 600 méter hosszú, szurdokfala pedig – melyben partlakó madarak (méhészmadarak, azaz méhfaló gyurgyalagok) is élnek – 20–30 méter magas. Ugyanitt láthatnak többezer literes fahordókat is, melyben értékes hegylevét őriznek.
A fenyvesben zöld gyíkkal, tavaszi hériccsel, számos énekesmadárral lehet még találkozni.
A teljes írás IDE kattintva olvasható.
Szerző: Bors Imre
Fotó (illusztráció): Wikipedia
Forrás: Győri Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
