Az amerikaiak szentül meg voltak győződve, hogy az atombomba jelentette előnyük évekig, talán évtizedekig behozhatatlan, lesz, ezért villámcsapásként érte őket a hír, amikor az első szovjet atombomba 1949. augusztus 29-én felrobbant a kazahsztáni Szemipalatyinszkben.
A bomba pedig tökéletes másolata volt az amerikai Fat Mannek, amely több tízezer ember életét oltotta ki Nagaszakiban. Hogy történt mindez?
A New Yorkban született Julius Rosenberg, aki ifjúkora óta érdeklődött a kommunista eszmék iránt, a New York-i Kommunista Ligában ismerte meg későbbi felesését, Ethel Greenglasst. 1939-ben házasodtak össze. Villamosmérnökként Julius az amerikai hadsereg szolgálatába állt, később az Emerson műszaki vállalat kutatójaként tevékenykedett, így számos katonai-műszaki titokhoz fért hozzá. Ideológiai beállítottsága révén hamar megtalálta és 1941 végén beszervezze őt az NKVD. Rosenberg évek során számos modell, például a Lockheed P–80-as gép tervrajzait is átadta a szovjet titkosszolgálat összekötőinek, és rendszeresen szállított anyagokat a Nemzeti Repülésügyi Tanácskozó Testület különböző bizalmas iratai közül.
A vissza nem térő alkalom 1944 nyarán jött el, amikor sógorát, David Greenglasst 1944 nyarán Los Alamosba küldték, hogy a szigorúan titkos Manhattan-terven, azaz az atombomba kifejlesztésén dolgozzon. Greenglass – Rosenberg lelkes közreműködése révén – maga is szimpatizált a kommunista eszmékkel. A kommunista zsidók nem tartották helyes döntésnek, hogy az Egyesült Államok nem oszt meg minden információt korabeli szövetségesével, a Szovjetunióval, és az atomtitok egyedüli ura lesz.
Greenglass már 1945 januárjában, New York-i eltávozása alkalmával a titkos folyamatokról készült vázlatokat és egy, a beszervezhető egyénekről készült névsort adott át sógorának. Mivel a kézírása hagyott maga után némi kívánnivalót, a testvére, Ethel gépelte be az információkat. Egyes kutatások szerint e titkárnői tevékenységnél tovább nem jutott a kémkedésben Rosenberg felesége.
A következő években Julius Rosenberg nem tétlenkedett. Egyrészt ellopta az Emerson Radio Corporationtól az atombomba gyújtószerkezetének egyik alkatrészét, és azt átadta a szovjeteknek, másrészt szorgalmasan szervezett be újabb és újabb embereket.
A szovjet kémlánc éveken át szinte zavartalanul működött, ám a szovjet atombomba bejelentését követő, nagyszabású nyomozás során a dominósor dőlni kezdett. Az FBI hamar eljutott Greenglassig, aki pár nap alatt megtörve feladta sógorát és nővérét is. Juliust 1950. július 17-én tartóztatták le, majd néhány héttel később öccse vallomása miatt Ethel is a rács mögött találta magát, holott kezdetben ő nem számított potenciális vádlottnak.
A házaspár végig ragaszkodott ártatlanságához, ám az ügy legtöbb szereplője különböző vádalkuk keretében gyakorlatilag mind ellenük vallott. Az Egyesült Államokban tömegfelháborodás indult, az emberek mindenütt kommunista ügynököt véltek látni. A keményvonalas antikommunista Joseph McCarthy szenátor tökéletesen megragadta a kínálkozó pillanatot. A kémkedés mellett több ezer amerikai katona Koreában bekövetkezett halálának felelősségével is megvádolták a házaspárt.
Bár ezt ma már nem fogadnák el, az érvelés az 1950-es évek lélektanába kitűnően belefért. Hiszen – ahogy Irving Kaufman bíró az ítélet indoklásában is fogalmazott – az atomtitok szovjet kézre juttatása további amerikaiak tízmillióit sodorta veszélybe, ráadásul a szovjet atombomba hiánya esetén teljesen másként alakulhatott volna a koreai krízis is.
A bíróság végül 1951 áprilisában halálra ítélte Ethel és Julius Rosenberget. A házaspár védelmében felszólalt Jean Cocteau, Jean-Paul Sartre, Pablo Picasso, Albert Einstein, Bertolt Brecht és XII. Piusz pápa is, mondván: a vád főként „besúgók vallomásain alapult”.
Eisenhower elnök azonban hajthatatlan volt, a kommunistákkal és a belső ellenséggel szemben kegyelemről szó sem lehetett. A Rosenberg-házaspárt végül hosszú jogi csatározások után, 1953. június 19-én naplementekor végezték ki. Julius és Ethel Rosenberg volt az Egyesült Államokban az első két civil személy, akiket kémkedésért halálra ítéltek. Továbbá a Lincoln elleni merénylet miatt elítélt Mary Surratt után Ethel volt az első nő, akit halálba küldtek Amerikában.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
