Elterjedt nézet, hogy a férfiaknak tiszta habzsidőzsi az életük, és amúgy is ők vannak hatalmon, elnyomó patriarchátus van, saját érdekeik szerint úgy élnek vissza a helyzetükkel, ahogy csak akarnak. Attól eltekintve, hogy ennek a jelei tulajdonképpen sehol sem látszanak (egy-két erőszakos bolondot persze mindig akad, de nem csak férfiban, hanem nőben is), kicsit szeretnék utánamenni, milyen is annak az Átlagférfinak az élete, aki tisztességesen játszik a leosztott lapokból.
Először is: őt a kutya sem veszi észre. Hiszen az a legtermészetesebb, hogy ha kicsi párja leküldi a meleg és kényelmes fotelből, a napi újság mellől a boltba pl. tejfölért, akkor ő ugrik és megy. Ha gyerek kerékpárját kell megszerelni, akkor megszereli, amikor a havi fizetést be kell tenni a közösbe, akkor ő beteszi, bár az elosztásában (a nőbe vetett hitből vagy lustaságból) már nem igazán vesz részt.
Fegyelmezi magát, mert őt arra nevelték, hogy „a nem az nem”, és tisztelje a nőket. Így persze kínban érzi magát, amikor rögtön szexet fantáziál egy csinos nő láttán, és fogalma sincsen, hogyan szólítsa meg, hiszen az csinos, ő meg olyan átlagos. Viszonylag kevés szexben lesz része, mert csak attól a nőtől kap, akivel kölcsönösen hosszú távra kötelezik el magukat. Ezzel együtt tud élni, de az jóval nehezebb, hogyha segíteni akar magán, mert mégiscsak többre és változatosabbra volna szüksége, a társadalom egy emberként kiállt fel: „Fúj, ez undorító!” Holott ő a férfiösztöneit, amelyek felett állandóan uralkodnia kell, nem kérte, csak kapta. Ezek pedig két telt kört és alattuk egy tompa hegyű háromszöget látva, már beindulnak, és azt fantáziálják, ami a papíron ott sincs.
Nem karrierista, ő a családjáért dolgozik, nem a státuszért. Mivel képességei és/vagy becsvágya szerényebb, ezért pluszmunkával tud csak annyit összeszedni, amivel már elérheti, hogy a felesége ne tartsa őt lustának, és vele akarjon maradni, mint aki elég agilis a családja eltartásához. Tehát gyermekei jó eséllyel elidegenednek tőle, és öregkorában egyedül hagyják majd, jobb esetben elhelyezik talán egy idősek otthonában.
Betartja a szabályokat, de cserébe jó esetben annyit kap, hogy nem rúgnak belé (néha ez sem biztos), és hülye főnök, őt kihasználó kolléga éppen úgy jut neki, mint a dolgozó nőknek, semmivel nem kevesebb a terhe. Sőt, a munkahelyen több is, mert valószínűbb, hogy veszélyes és/vagy nehéz munkát űz, illetve mert apa, több túlórát várnak el tőle. Hisz ő felelősségteljes férfi, rá számíthat a családja.
És milyen a hangulata? Ha nem néz tévét, olvas újságot és internetezik, valamint moziba sem jár, akkor jó. Hiszen egyébként mindenhonnan időről időre felbukkan, hogy a férfiak erőszakolók (metoo), hatalmaskodók, hogy a nők démoni arcának kell felülkerekedni, és lázadniuk kell a férfiak ellen (lásd például Müller Péter vonatkozó gondolatait), mert szerencsére a nők eddig sem tettek utcára elég férfit, és nevelték a gyerekeiket az elvált apjuk ellen, és készítették ki a férfiakat érzelmileg és idegileg az öngyilkosság határáig.
Ezt a cikket főleg a nőmédiának szánom, mert oly sokszor hiányolták a férfiak érzéseinek megjelenítését, hát itt van egy szelete, tessék! Csalódottság és kiábrándultság, keserűség és panasz. Ez nem lányregények romantikája, amikor Ronaldo szemében könnycsepp csordul, mert Esmeraldára gondol, akit ahannyira szeheret. Ez rög valóság és súlya van, mert tapasztalatokon nyugszik. De tényleg ki hallgat meg manapság egy férfit? Talán csak egy másik kiábrándult férfi, mert a nők vélt és valós kegyeiért a férfiak akár hajlandóak egymásnak esni, metoo-t és lovagiasságot rikoltozva közben.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
