A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, ezek méltó bemutatását, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozatban ismerteti őket honlapján. Ezúttal az aszófői Szent László-templomot ismerhetjük meg.
Aszófő központjában áll a délkelet-északnyugati tájolású, klasszicizáló későbarokk templom, a hajónál keskenyebb, ívesen záródó szentéllyel; főhomlokzatán gúlasisakkal fedett, óraíves párkányú toronnyal; egy-egy íves, volutába csavarodó féloromzattal. A szentély délnyugati oldalán sekrestye. A templomhajó és a tornya falfelületeit kettős tagolású pilaszterek (féloszlopok) osztják fel, és klasszicista ízlésű kőkeretes ajtó. A csehsüveg-boltszakaszos hajóhoz ugyancsak csehsüvegboltozatos szentély kapcsolódik. A karzat három félköríves nyílással néz templomtér felé, falazott mellvédje középen domború, kétoldalt homorú íves. A padlót kelheimi lapok borítják.
A szentély falán egy újabb festés a Szentháromságot ábrázolja. A barokk, fából készült, restaurált főoltárépítményt középen timpanon koronázza; közepén sugárkoszorúban Istenszem. Az oltárépítményt két oldalt egy-egy oszlop fogja közre. A főoltárkép 1834-ben készült, Pesky József alkotása. A fehér lovon ülő szent király a jobbjában tartott lándzsával a sziklába szúr, és vizet fakaszt belőle.
Az erősen restaurált fa szószék szintén az 1830-as évek munkája lehet. A csehsüveg-boltozatos sekrestyébe egy tagolt szalagkeretes ajtón lépünk be, onnan vezet fel lépcső a szószékre.
A templom 1832–1834 között épült, ennek – és az építtető tihanyi bencés apátságnak – emlékét őrizte meg a karzat mellvédjén található kronosztikon is: fILIaLIs abbatIa tIhan In honoreM / sanCtI LaDIsLaI eXtrVXerat (1834).
Aszófő temploma nem előzmény nélküli. A Tihanyi-félsziget és környéke a középkor folyamán a tihanyi monostor birtokának számított. 1211-ben készült egy összeírás, amely felsorolja e falvakat és lakóit. Ebben említik először Aszófőt, amelynek helye a mai település északi szélén kereshető. Lakosait, akik földműveléssel, szőlészettel foglalkoztak, név szerint összeírták.
A falu templomáról a 14. század első évtizedeiből vannak az első adataink, de pontos helyét, kinézetét nem ismerjük, mert a kora újkorban elpusztult.
Ezután a tihanyi apátság új helyen új templomot kezdett építeni Szent László király tiszteletére, amely 1768-ban készült el teljesen.
Itt szolgált Fuxhoffer Damian bencés szerzetes és pap, a Monasteriologia Regni Hungariae című, 1803-ban kiadott mű szerzője, aki elsőként készített topográfiai igényű feldolgozást magyarországi monostorokról. Fuxhoffer célja először az volt, hogy emléket állítson a bencés rendnek, amelyet hasonlóan a többi rendhez nem sokkal korábban oszlatott fel az uralkodó, II. József. Később munkáját más szerzetesrendekre is kiterjesztette. „Magamra vállaltam a fáradságos munkát, ebben a helyzetemben, ahol is plébánosi hivatalt látok el, és mit több, a szükséges eszközökben hiányt szenvedtem” – írta műve előszavában.
Amikor fél évszázaddal később Czinár Mór a Monasteriologia második, bővített kiadását előkészítette, ehhez a mondathoz külön lábjegyzetet is fűzött: „Írta ezt a szerző akkor, amikor még nem állították vissza a szerzetesrendeket, minden levéltár, minden könyvtár nélkül, Aszófő faluban, ahol akkor a plébániát és a Balaton melletti füredi kerület alesperesi teendőit vitte.”
A 18. században épült templom hamarosan szűknek bizonyult, így 1834-ben lebontották. Ekkor már épülőfélben volt a mai templom – az előzőtől mindössze húsz lépés távolságra –, és még ez évben fel is szentelték, szintén Szent László király tiszteletére. Az új templomba áthozták az előző oltárát, amely ekkor kapta a már említett új oltárképét.
Később a templom további berendezéssel gyarapodott. Az Immaculata-szobor az 1890-es évek közepén készült, a Stuffleser-cég szignójával ellátva. Ezzel, illetve az alatta lévő historizáló mellékoltárral (1883) átellenben áll a Jézus Szíve-mellékoltár (1916), amely a Rétai és Benedek cég munkája.
A karzaton található orgona a 19. század vége felé készült, a szombathelyi Halper János révén.
1963-ban helyezték vissza a templomba a Jézus Szíve-mellékoltárt. A sekrestye repedése közben egyre nagyobb lett, a szentélyhez való későbbi hozzátoldására utalt.
1981-ben tetőfelújítás készült (Ther Antal), majd 2008-ban Jeney Zoltán és Szalay György készítettek restaurálási tervet a Szűz Mária-, illetve a Jézus Szíve-mellékoltárokra.
Forrás: Veszprémi Főegyházmegye
Fotó: Veszprémi Főegyházmegye; miserend.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
