Az aradi vértanúk levétele a bitófáról (ismeretlen festő alkotása, XIX. sz.) 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharcot Szent Szövetség égisze alatt az osztrák császári és az orosz cári haderők kegyetlenül vérbefojtották. A vitatott és szükségtelen világosi fegyverletétel után az osztrákok bosszúvágya nem ismert határt. Az 1850-ig tartó megtorlást Haynau, a „brescai hiéna”, 1849-1850 közt a bécsi udvar teljhatalmú magyarországi megbízottja vezényelte le. Utasítására az osztrák rögtönítélő bíróságok 4628 magyar szabadságharcost fogtak perbe, és mintegy 500 halálos ítéletet hoztak, ebből 110-et végrehajtottak. Az 1849. október 6-án hajnalban Aradon golyó, illetve kötél általi halált halt 13 vértanú: egy altábornagy, tizenegy honvédtábornok és egy honvéd ezredes. Ugyanezen a napon Pesten gr. Batthyányi Lajos felelős magyar miniszterelnököt főbelőtték.Magyarországon úrrá lett a gyász és a fájdalom. Minden magyar családban sirattak valakit. Nem lehet tudni, hogy a haza vesztét vagy a szeretteik elvesztését gyászolták-e jobban? A kettő elválaszthatatlanul egybeforrt a magyar szívekben.Az 1849. október 6-i gyászos ítéletvégrehajtás után lábra kelt a kivégzett aradi tizenhárom vezetéknevének kezdőbetűiből összeállított mementó, s hogy az osztrákok se feledjék, németül:
Pannónia! Ne felejtsd el a halottaidat, vádlóként[1] élnek ők. P Poeltenberg Ernő lovag, honvéd tábornok – osztrák nagybirtokos nemes, 1829-től hivatásos katona, huszárkapitány a 4. huszárezredben; átállt a magyarokhoz. V Vécsey Károly gróf, honvéd tábornok – kisbirtokos magyar főnemes, Ferenc József nevelője volt, 1848 tavaszától őrnagy a Hannover huszárezredben, átállt.D Damjanich János honvéd tábornok – szerb katonacsaládból származik, 1820-tól katona Temesvárt, 1848-ban szóváltásba keveredett Haynauval, ezért Olaszországba vezényelték, visszaszökött és átállt a magyarokhoz. Dessewffy Arisztid honvéd tábornok – magyar nemes, 1819-1839-ig a Radeczky huszárezred kapitánya, nyugállományú katonatisztként csatlakozott a magyar szabadságharchoz. T Török Ignác honvéd tábornok – kisbirtokos magyar nemes, 1816-tól szolgált az osztrák hadseregben, 1848 szeptemberétől Komáromban alezredesként várerődítési parancsnok; a vár őrségével együtt átállt a magyarokhoz.N Nagysándor József honvéd tábornok – vagyontalan magyar nemes, 1819-1847-ig az osztrák hadseregben huszártiszt, nyugállományú kapitányként állt át a magyarokhoz; le1848-ban nemzetőr-őrnagy. A tavaszi hadjárat után tábornokká nevezték ki.A Aulich Lajos honvéd tábornok – pozsonyi német polgár, 1812-től katona, résztvett a napóleoni háborúban, 1848-ban lépett át a magyar honvédségbe, a Batthyány-kormány hadügyminisztere.K Knézić Károly honvéd tábornok – horvát katonacsaládból származik, 1824-től a varasdi határóezredben, majd Galíciában szolgál 1848-ban századosként csatlakozott a magyar honvédséghez.Kiss Ernő honvéd altábornagy, dúsgazdag magyar-örmény nemes, 1818-tól utász, 1848-ban a Hannover-huszárezred parancsnoka, átállt a magyarok oldalán harcol a délvidéki szerb felkelők ellen, a bánáti hadtest vezére, majd az Országos Főhadparancsnokság vezetője.L Láhner György honvéd tábornok – német polgári családból való, 1812-től a komáromi 33. gyalogezredben szolgált, 1848-ban lett őrnagy, majd átállt a magyarokhoz. A hadügyminisztériumban a feladata a honvédhadsereg felfegyverzése és ellátása. Nagyváradon létrehozza a szabadságharc fegyvergyártásának központját.Leiningen-Westerburg Károly gróf, honvéd tábornok – elszegényedett német főnemesi család sarja, 1835-ben lett katona, a családja tulajdonában levő un. 31. „Leiningen” gyalogezred századosa; 1848-ban magyar honvéd, majd a tavaszi hadjárat után tábornokként a 3. hadtest parancsnoka.Lázár Vilmos honvéd ezredes – magyar-örmény nemesi család sarja, 1834-1844-ig az osztrák–magyar hadsereg hadnagya. 1848-ban a magyar 39. honvédzászlóaljnál szolgál. Bem apó ezredessé nevezi ki, a 9. hadtest parancsnoka. Törzstiszt létére a tábornokokkal együtt ítélik halálra.S Schweidel József honvéd tábornok – vagyontalan német polgári család sarja, 1814-ben Simonyi óbester keze alatt közhuszár, harcolt a napóleoni háborúkban. Az osztrák 4. huszárezred tisztjeként felesketi tiszttársait a magyar alkotmányra, 1848-tól magyar tábornok, Buda visszafoglalása után a város parancsnoka.
A tizenhárom aradi vértanú (Bellony László festménye, 1900, wikipedia.org) Haynau bírósága mintegy másfélezer kisebb-nagyobb rangú honvédtisztet és katonát a hírhedt kufsteini, bécsújhelyi, brünni stb. várfogságra ítéltek. A közhonvédek harmadát besorozták az osztrák hadseregbe, s a hazájuktól távoli főleg magyarellenességről elhíresült osztrák tartományokba vezényelték.[2]Aki tehette, hogy elkerülje a halálbüntetést, a rabságot vagy a besorozást, idegenbe menekült: „Meg áljatok fiuk fáradt vitézek Szép hazámra még egy szer visszanézek Pihenjünk meg még utolszor hantjain Ha vérel sem segithetünk bajain…”[3]
[1] A „kläger” eredeti jelentése felperes. (MV)
[2] Varga Ottó: Aradi Vértanúk Albuma, Arad Szabad királyi Város tulajdona, Budapest, 1890.
[3] Honvéd búcsú 1849-ből, Zilah János kis daloskönyvecskéje (Kiskunhalas)
Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »
