Az arabok és a zsidók egy bugyorból származnak. Mindkét nép ősatyja Ábrahám, Noéfia Sém Apakhszád nevű fiának a leszármazottja. Ennek ellenére ezredévekre rúgó ellenségeskedés és elhatárolódás van köztük, mert az arabok eredete olyan szennyfoltokat visel, amelyektől a héberek[1] törzsöke mentes maradt.A zsidók/héberek három törzsatyja, Ábrahám, a fia Izsák és az unokája Jákób/Jakab az istenfélés és a kegyesség mintaképei. Szigorúan megtartották Jehova istenük legfőbb parancsát, és nem vegyítették véröket a kánaániak vérével. (Ábrahám ágyasa Hágár egyiptomi volt. A második feleség, Ketúráh származását az Ószövetség nem említi.)
Ábrahám vándorlása a mezopotámiai UR(Kasdim)-ból Harranon át Kánaánba (layreadersbookreviews.wordpress.com)
Háránból visszatértekor Izsákfia Jákób, a zsidók történelmi ősatyja idegen férfiangyal alakját felvett istenével birkózásba keveredett. Az Istennek, azaz Jehovának úgy megtetszett Jákob, hogy nemcsak megáldotta, hanem még az „Isten harcosa”, vagyis az Isráel névvel is megajándékozta. [2] Azóta nevezik magukat a héberek, azaz a zsidók Izráel [Jákob] fiainak, izraelitáknak.
A zsidók vándorlása – középen Jakab az Úr angyalával viaskodik (Vienna genesis, VI. sz. bizánci temperafestés, Österreischische Nationalbibliothek, Wien – vangogo.co)
Háránt[3] a zsidó hagyományok fontos településnek tartják. Midőn Tháré, Nimród király hadvezére[4] a családjával, Ábrámmal és az asszonyával, Száraival, a testvére, Hárán fiával, Lóttal a mezopotámiai ÚR városából megszökött, Háránban telepedett le.[5] Innen az Úr Ábrámot Kánaánba utasította: „mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.”[6] Az elvándorlás ellenére Ábrám, az öregkorában született fia Izsák, s annak fia Jákob mégis a mezopotámiai Háránban maradt rokonságból[7] vevének feleséget: Ábrám elvette a saját féltestvérét, Tháré és egy rabszolganő leányát, a háránbeli ősapák véréből származó Szárait. Midőn Isten szövetséget[8] kötött Ábrámmal [a név jelentése: orcám, ábrázatom] a nevét Ábrahámra változtatta. Később az asszonya nevét is megváltoztatta: Szárai [száraz] élemedett kora ellenére fiút szült, így nem volt már aszott, száraz, vagyis meddő, ezért Isten Sárának nevezte el. Sára jót kacagott fia születésének hírére, ennek emlékére a fia neve Izsák, héberül Yitzchak [visszafelé olvasva kacaj] lett.[9] Ábrahám családjában az oldalági rokonok közötti házasság megengedett lehetett, mert Izsák megkapta Rebekát, Ábrahám testvére, Nákhor unokáját[10], a fia, Jákob pedig elvevé Nákhorfia Lábán leányait, előbb Leát majd Rákhelt.[11] Jákób felmenői Ábrám/Ábrahámig valóban tiszták és szeplőtelenek voltak, hiszen egymás között házasodtak. Nem így a fajtestvérei, az arabok ősei.
Koronás férfialak (dombormű, Kr. u. 530, Jemen, Zafar – tariganter.wordpress.com)
A moabita, az ammoni arab törzsek Lóttól származnak: Lót, Ábrahám testvérfia, Háránból kivándorolván a Jordán-folyó menti, szemre termékeny földet választotta magának, és Sodomában telepedett le. Jól megjárta, hiszen a környéket természeti csapás pusztította el, amit az Ószövetség a lakosság gonoszsága miatt Isten büntetésének állít be. Az ókori írók tudták, hogy a Holt-tengernél „egykor… 13 városban [Sodoma, Gomora stb.] laktak…, de a földrengések, a tűzkitörések s a forró szurok- és kéntartalmú vizek következtében a tó előbbre nyomult, a sziklákat a tűz megpörkölte, a városok részint elsüllyedtek, részint lakatlanná váltak.”[12] Jehova elpusztította ugyan Lót lakhelyét, Sodomát, de őt és a feleségét és a két leányával együtt megmentette. Az Úr tilalma ellenére Lót felesége menekülés közben hátranézett, és sóbálvánnyá változott. [Ez átváltozást feltehetően a tó körül levő nagy sódarabok ihlették.] Mivel minden lakos elpusztult, Lót leányai nem kaphattak férjet. Aggódván, hogy az atyjuknak magva szakad, ezért borral leitatták, és vele háltak. Az idősebbik a fiát Moábnak, az ifjabbik pedig Benamminnak/Ammónnak nevezte.[13] Utódaik a moábi és az ammóni törzsek tiszta vérűek ugyan, de vérfertőző viszonyból származtak, ezért soroltattak az arabok, és nem a héberek közé.
Lót sóbálvánnyá változott felesége (Sóoszlop a Holt-tenger partján – devotionalonjesus.blogspot.com)
E csoportba tartoznak még Izsák idősebb fia, Jákob fivére Ézsaú és a kánaáni lányok nászából származott édomiak és az utódaik, az amalekiek.[14] Az arabok őket tartja a legrégebbinek.A héberek hagyománya Lót és Ézsaú leszármazottjain kívül még három népcsoportot sorol az arabok közé:A joktáni csoport a legrégebbi arabokat foglalja magába, élén a keleti és a déli törzsek állnak. Az ősatyjuk Sém leszármazottja Arpaksád ágán Héber fia Joktán.[15]Az északi ismáelita törzsek, a hagariták Ábrahámtól és az egyiptomi Hágártól veszik eredetüket: Ábrahám feleségének Szárainak nem volt gyermeke; ám nehogy a férjének magva szakadjon Ábrahám Egyiptomból hozott rabszolganőjét, Hágárt küldte az ágyába. Így született Ismáel. Néhány éves lehetett, amikor az agg Sárának megszületett a fia, Izsák. Ábrahám mindenét neki adta. Az ágyasai gyermekeit ajándékokkal elégítette ki, ahogy azt a héberek törvénye előírja, és útjukra bocsátotta: Sára kérésére Hágárt és a fiát, a Beérseba-sivatagba száműzte „de a fiúval az Isten volt s felnőtt, a Párán-sivatagban lakott hol íjász lett belőle; az anyja pedig Egyiptomból hozatott neki feleséget.[16] Ismáelnak Nebájóthon, az elsőszülöttön kívül még tizenegy fia született.
Ábrahám és az asszonyai – középen: Ábrahám, Izsák és Sára, balra: Hágár és Ismael, jobbra: Ketura és a fiai (Venice Haggadah, 1609, Yale University Library – upload.wikimedia.org) Az arab hagyomány többet árul el Hágár és Ismael viszontagságairól: Midőn „Ibrahim (Ábrahám) Hágárt a fiával a Mekka környéki sivatagba űzte. Hágár majd szomjanhalt s a kis Iszmáel a földre toppantott, s földből felbuggyant a Szamszan/Zamzam-kút. Néhány amaleki az eltévedt tevék keresésekor megtalálván a kutat mellé telepedett, és Ismáelt mint a kút urát tisztelték. Azután délről a dsorhóm és a katúra törzs érkezett e forráshoz, … Iszmáel nőül vette [dsorhóm] törzsfő leányát, kivel Nábitot (Nebájóth) és Kaidart nemzette… Később az amalekiek … elűzettek, és Iszmáel utódai egyedül maradtak a forrás mellett.”[17] Az iszmáeliták Ábrahám legidősebb fiától származnak ugyan, de se nem törvényes, se nem egyenlő érvényű házasságból, hiszen a törzsanyjuk, Hágár, rabszolganő, ráadásul egyiptomi volt.Sára halála után Ábrahám újra megnősült és egy Ketúráh/Céthura nevű asszonyt vett el. Hat hat fiút nemzett neki.[18] A ketureusok Arcam és Samayda ága Ismael utódaival együtt a Petra környéki sivatagból kiindulva Köves Arábiában terjedtek el; legyőzték és elfoglalták a Bibliában is említett madianita fejedelem földjét.[19] Az arabok Ábrahámon és családja férfitagjain keresztül Sém leszármazottjai. A zsidósággal együtt sémiták, mégsem tartoznak a zsidósághoz, mert a törzsanyjaikon keresztül nem Ábrahám háráni rokonságából, hanem némelyik még vérfertőző viszonyból is származik.Megjegyzés: A világ teremtéséről a legutóbbi Özönvízig „mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala”.[20] Mózes nem nevezi meg e nyelvet, de nem Jákob fiainak nyelve lehetett az első, hanem a toldalékoló „turáni”[21] nyelv, mert a bibliai Adonai, a Jehova és az Elochim szavak egyike sem vezethető le a héberből. E megállapítást alátámasztja, hogy az Ószövetség csaknem minden neve magyarul érthető beszélő név. Példaként felhozunk néhány, ez írásban említett nevet.Jákob – visszafelé olvasva „bokáj(a); a fivére Ézsaú bokájába kapaszkodva jött a világra.Ézsaú – Jákob ikertestvére elsőként jött a világra. A neve latinul, görögül stb. Esau, magyarosan eső, vagyis első.Izráel – olvasata a VI-VII. századi latin szerint Isrāhēl[22] Isra(h)el, magyarosan Izrael. Visszafelé olvasva: Él harz-i, vagyis Él harcosa, ahogy a Biblia is írja (ld. fent). Jehova, héberül יַהְוֶה [jah’we)[23] – Jó java, java, vagyis az első Jó, és Isten valóban az első jó, a legjobb. Ismaél – A nevét Izma Él, vagyis az élő Isten izma-ként lehet értelmezni, mivel erőskezű volt, miként a Biblia írja: „vadtermészetű ember lesz, az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ő ellene”[24]Ketúrah/Ketura – Ábrahám Sára halála után vette feleségül. Minden szöveg „asszony”ként említi, eszerint Ábrahám előtt már lehetett férje, ezért lehet a nevét magyarul Keturának, azaz „két urá”-nak érteni.Hágár – rabszolganőként szabad préda volt; a neve magyarul is érthető.Némely név magyar értelmezésével bizonyára nem mindenki ért egyet, de azokkal igen, amelyeket a Biblia szövege felold, megmagyaráz. Lándzsával vadászó lovas (bazalt, kb. Kr. u. 1. sz., Al-Safavi település, Észak-kelet Jordánia – eis.hu.edu.jo)
[1] Sémfia Héber után a zsidókat hébereknek is nevezik, bár jobbára a nyelvük értendő alatta.
[2] Mózes I. kv. 32/28. 35. p.; Hóseás könyve, 13/9. 789. p.
[3] A település bizonyára Tháré Úr-Kasdimban elhúnyt fiáról, Háránról kapta a nevét. A pártus korban Charraé-nak nevezték.
[4] Marton Veronika: Nimród, a hun-magyarok őse, Matrona, Győr, 2017, 49. p.
[5] Mózes I. kv. 11/31
[6] Mózes I. kv. 13/15
[7] Mózes I. kv. 11/26-32
[8] A meleg éghajlat miatt a körülmetélésnek eredetileg higiénés oka lehetett, mivel az Istennel való szövetséget jelképezte, általános szokássá nőtte ki magát.
[9] Mózes I. kv. 17 rész és 18/11-15.
[10] Mózes I. kv. 24/24
[11] Mózes I. kv. 29
[12] Strabón: Geógraphica, XVI. kv.II/44., 788. p.
[13] Mózes I. kv. 19/37-38.
[14] Mózes I. kv. 36.
[15] Mózes I. kv. 10/21, 25.
[16] Mózes I. kv. 21/14-21.
[17] Perceval de Caussin: Essai sur l’histoire des Arabes avant l’Islamisme…, I. H. Walter, Paris-Leipzig, 1902. 164-166, 261, pp.
[18] Mózes I. kv. 25., 1-4.
[19] Perceval de Caussin i. m. 23-24. pp. (E foglalás nem azonos Mózes és Józsué kánaáni hódításaival!)
[20] Mózes I.kv 11/1
[21] Lenormant, François: Die Magie und Wahrsagekunst der Chaldäer, Hermann Costenoble, Jena, 1878. 348. p.
[22] en.wiktionary.org
[23] Van der Toorn, Karel: Family Religion in Babylonia, Ugarit and Israel, E.J.Brill, Leiden-New York-Köln, 1996, 766. p.
[24] Mózes I. kv. 16/12,v
Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »
