A Libero pelenkamárka egy reklámot tett közzé az Instragram-oldalán melyben az hangzik el, hogy „Anyának lenni nem könnyű. Ha az lenne, akkor az apák is meg tudnák csinálni.” Mérő Vera a „Nem tehetsz róla, tehetsz ellene” oldalon felháborodott bejegyzést tett közzé erről, rámutatva arra, hogy ez „nagyon káros, mert miközben lefokozza az apát, mint szülőt, minden terhet magától értetődően az anyákra tol”.
A kedvezőtlen fogadtatás hatására a Libero visszavonta a reklámot. Azonban függetlenül attól, hogy ez a reklám visszavonásra került az alapprobléma velünk marad. Egy olyan társadalomban élünk, ahol az emberek igen nagy része úgy gondolkodik, hogy a férfiak kevésbé kompetens szülők, ahol az emberek nagy része nem érti, hogy mi a probléma az ilyen szövegekkel, és hogy ennek milyen káros társadalmi következményei vannak. Ezt tükrözik a reakciók a Telex ezzel kapcsolatban megjelent cikke alatt, ahol az 1100 reagáló 40%-a találta viccesnek ezt a hírt. A kommentek igen nagy része is apákat degradáló, vagy/és a férfiak társadalmi problémái és a nemek közötti egyenlőség ügye iránt teljesen érzékelten, az pedig különösen megdöbbentő, hogy a hozzászólók közül sokan kifejezetten a probléma iránt érzékeny férfiak férfiasságát vonták kétségbe (pl. “kedves apák, akik ezen megsértődnek… ideje golyókat növeszteni” – írja az egyik hozzászóló).
Dr. Novák Hunor gyermekorvos is egy hasonló bejegyzést tett közzé az oldalán, szerinte ez csak a pelenkagyártó poénja, kedvesnek szánt megjegyzése… (Ha ez kedves, akkor milyen lehet ami nem kedves?) Ráadásul a problémát felvető Mérő Vera (és férje) felé még személyeskedő megjegyzést is tett: „Őszinte részvétem Mérő Vera párjának (már ha van), nagyon nehéz lehet egy ennyire frusztrált, karót nyelt nőt elviselni. Mindent túl komolyan vesznek és túlgondolnak egyesek, már lassan minden szexizmus, minden kirekesztő, másokat lenéző stb.” – írja. A doktor úr azonban nem állt itt meg, később újabb apa – és férfiellenes poénnal fokozta az apák társadalmi egyenlősége iránt érzékeny emberek felháborodását. Ebben úgy mutatja be a szülő-gyermek közötti interakciót, melyben a gyereknek minden problémájával a nőhöz kell fordulni, a férfi pedig csak arra jó, hogy megkérdezze tőle, hogy „Hol van anya?”. Megjegyzésében ezúttal is „a karót nyelt, mindent túllihegő, sértődékeny, mimózalelkű, iróniát és viccet nem ismerő” személyeket ekézte, „akik mindenben szexizmust, megkülönböztetést, elnyomást és rosszindulatot látnak…”
Csakhogy az apák alacsonyabb rendűnek tartása nem csak egy vicc, hanem az a valóság, amiben élünk. Az apáknak nincsenek egyenlő jogaik. Láthatjtuk ezt például abból is, hogy a nőknek járó fél éves CSED-del szemben ők mindössze pár nap apaszabadságot kapnak, hogy nem jogosultak számos gyermekek után járó kedvezményre (például Diákhitel-kedvezményre). Az apák sokkal kevesebb időt tölthetnek gyermekeikkel, a GYED-en tölthető idő kevesebb mint 5%-a jut az apáknak, és sajnos válást követően is minimális arányban marad az apánál vagy közös felügyelet mellett az apánál is a gyerek. A társadalmi megbecsültségben is megnyilvánul mindez, például az Apák Napja kevésbé elterjedt ünnep, mint az Anyák Napja, de hogy többet ne is mondjunk, a gyermek okmányaiban nincs benne az apa neve és adatai. Ezeket az egyenlőtlenségeket rendre az apák egyenlő kompetenciáinak nyílt kétségbe vonásával akarják igazolni.
Ezek a tények márpedig nem olyan viccek, amelyekről bárki azt gondolhatná, hogy a valóságtól távol állnak. Sajnos ezek ott vannak az emberek gondolataiban, ha másképp nem, akkor tudat alatt. A “viccek” pedig csak megerősítik ezeket a vélekedéseket. Bár nem gondolom, a Libero viccnek szánta volna mondandóját. Ha a társadalom egy jelentős része nem gondolkodna így az apákról, akkor a Libero aligha akarná ilyen reklámmal megszólítani az embereket, illetve a doktor úr aligha akarna ilyennel viccelődni. Ezek az apákra és férfiakra nézve sértőek és károsak, akár viccnek szánták, akár nem. És sajnálatos módon leginkább azokat a férfiakat sérti meg, akik még ebben a társadalomban is minden ellenhatás ellenére helyt állnak e téren. Azok számára, akik egyedül felnevelik gyermekeiket, akik szívvel-lélekkel részt vesznek gyermekeik nevelésben, akik harcolnak azért, hogy válást követően a gyermekeikkel együtt lehessenek, akik számára alapvető és természetes dolog, hogy mindez nemcsak joguk, de kötelességük is. Nem elég, hogy ellenszélben megtesznek mindent amit tudnak, még szó nélkül el kelleni tűrniük az őket degradáló reklámokat és poénokat is?
A probléma ezen is túlmutató, társadalmi szintű. Ezek a megjegyzések, viccek megerősítik a fennálló egyenlőtlen viszonyokat, ezeken keresztül még inkább megerősödik az emberekben az a gondolat, hogy a férfiak inkompetensek a gyermeknevelésben. Ez nem csupán azokat az apákat érinti hátrányosan, akikre ez nem igaz, hanem minden apát, férfit, sőt – más szempontból ugyan, de – az anyákat is. Az, hogy sok apa elhiszi ezt és nem érzi magát kompetensek ebben többek között az ilyen kulturális hatások miatt alakul ki. Ez számukra akkor is káros, ha ezt ők maguk nem érzékelik (azért nem érzékelik, mert a kultúra elhitette velük, hogy ez a természetes rendje az életnek, ezért nem vonják kétségbe, nem mérlegelik, hogy miből maradnak ki ez által). Továbbá általában a férfiak számára azért is káros, mert rontja a férfiak társadalmi megbecsültségét (a nők úgy jelennek meg, mint akik mind a gyermeknevelés, mind a munka terén helyt állnak, míg a férfiak csak az egyikben), illetve káros a nők számára is, hiszen ez együtt jár azzal is, hogy döntő részt a nőkre hárulnak az ezzel kapcsolatos feladatok.
Az hogy a férfiak nem rendelkeznek egyenlő szülői jogokkal, szerepekkel, illetve hogy a társadalom nem ismeri el őket egyenlően kompetens szülőknek szerintem kicsit sem vicces. Ez sokkal inkább szomorú és dühítő. Ahogy az is, hogy sokan nem az egyenlőségért állnak ki, hanem azért hogy az egyenlőtlenségeket igazoló szexista sztereotípiákkal viccelődni lehessen. Ez csak azt mutatja, hogy még mindig nagyon távol vagyunk a nemek közötti egyenlőségtől…
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
