Az angyalok az égből szállnak alá

Az angyalok az égből szállnak alá

Kedves Olvasóim! 

A családunkban történt szomorú esemény utáni szemműtétemet követően folytatom a Szófejtések cikksorozatot. Elnézésüket kérem a hosszú és kényszerű hallgatásért!

x x x 

Az egyházi szertartásrend gyakori kifejezése az „angyal” mélyen beleivódott a magyar köznyelvbe: Édes kisangyalom! – becézi az anya a gyermekét. Burkolt káromkodásként így hangzik: „Az angyalát!”, esetleg „Azt a fűzfán fütyülős rézangyalát!”…

Keresztény hitünk szerint az angyalok Istent dicsőítő tiszta, magasabb rendű szellemi lények. Isten küldöttei. Az ő akaratát közvetítik az emberek felé, és végre is hajtják.[1]

Angyal (faragott homokkő-lap, 1170-1180, 59,5×36,5 cm, Szent Péter és Szent Pál Székesegyház, Dómmúzeum, Pécs – image.slidesharecdn.com) 

Az eredeti jóságukban megmaradt angyaloktól különböznek az Isten ellen fellázadt, bukott, örök kárhozatra került angyalok, szellemek, ördögök.[2] A vezetőjük Lucifer[3]. Isten ellen való fellépését, lázadását egyáltalán nem hordozza nevének jó értelmű fényhozó, fényt árasztó, világosságot terjesztő jelentése. Bár a régiségben ilyen alakok is voltak. A római mitológiában Diána istennő mellékneveként, gyermeket világra hozó értelemben is előfordul. Sőt az Esthajnalcsillag, a Vénusz bolygó egyik neve is Lucifer, vagyis fényhozó volt, ha a „Nap nyugta után a nyugati égen mint alkonycsillag, a keleti égen mint hajnalcsillag tündökölt”[4].   

Sátán – Lucifer – ördög (illusztráció, Codex Gigas, XIII. sz.– kb.se)

A görög angelosz (ἄγγελος – aggelosz) kifejezés átvétele a latin angelus, a német Engel, az olasz, angelo, a szláv andĕl és a magyar angyal. Legrégebbi magyar nyelvű írásos előfordulása, a többesszámú angheluc az 1046-ból származó magyar nyelvű nyelvemlékben, az „I. András király korabeli Imák”-ban[5] maradt meg.

Ez elnevezés középkori magyar változata jó példa a latin közvetítésű görög eredetű szavak fokozatos magyarosodására. Bár lehet közvetlen a görög átvétel, hiszen a hon-visszafoglalás korában a magyarság előbb ismerte meg a görög egyházi szertartásrende, mint a latin nyelvű római keresztényt. 

A többesszámú magyar angheluc[6] kifejezésből görög –osz, illetve a latin –us végződés elmaradt ugyan, ám nem érvényesült a magyar nyelvre jellemző magánhangzó harmónia (írásban?).

Az angheluc kifejezés második szótagja, a -ghe tehát nem a magánhangzó harmónia szerint illeszkedik. A harmadik szótag, a többesszámú –uc végződés az an- szótaghoz illeszkedne, ha nem kavarna be a második szótag. Így a többes szám mélyhangrendű végződése, az -uc (-ok) nem felel meg a hangrendi illeszkedésnek, ti. a toldalék a mélyhangrendű an- kezdőszótaghoz és nem a magas hangrendű utolsóelőtti szótaghoz idomult.[7]  

Az égben lakozó, onnan alászálló angyalok a Teremtő által a földre küldött, az embereket, s bizonyára az egész élővilágot, talán az egész földet ügyelő, óvó isteni akarat, erő megtestesítői.

Ezt tükrözi vissza a görög angelosz kifejezés követ, küldött jelentése. Mind a nyugati, mind a keleti hagyományos és nem hagyományos egyházak az angyalokat a hívekkel való könnyebb megértetés emberalakban jelenítették meg

 

A hét főangyal/arkangyal. Az apokrif, a rabbinikus és az ortodox iratok szerint:  Gábriel, Mihaél,  Rafaél, Uriél, Raguél, Haniél, Sariél.[8] (középkori orosz ikon –  upload.wikimedia.org)

Hírdetés

Az égből alászálló angyalokként megtestesített isteni erő nem görög és nem római felfedezés, hanem sokkal régebbi, amit az angyal szó sumir, illetve az asszír ékírásos gyökei is visszatükröznek, sőt tovább is mutatnak.

 

 
 Jelentése: égi erő jön  vagy   ég(ből) jövő teljes erő

Ez egybevág az egekben, vagyis a Teremtő környezetében levő, őt dicsőítő angyal szó eredeti, küldött és Isten akaratának végrehajtója jelentéssel.

A Teremtő gondoskodó erejének felismerése jóval a legutolsó vízözön előtti világkorokra[9] nyúlik vissza: A teremtés után EN.KI[10] isten az I., a IV., a VI. és a VII. világkorban hét tanítót küldött a földre, hogy a tudatlan emberiséget megtanítsa a túlélés, a megélhetés fortélyaira. Ezek a későbbi korok félig férfi, félig halalakban ábrázolt első angyalai óvták, védték az emberiséget. Halformájú megjelenítésük teljesen ésszerű volt, hiszen az ókori források szerint a föld latyakosan, vizenyősen épp emelkedőben volt a világtengerből.

Az ó- és a középkorban hús-vér embereket, ószövetségi prófétákat, papokat, írástudókat tetteik, munkásságuk alapján angyali tulajdonságokkal ruháztak fel, angyalnak tartották.[11] Különleges képességük alapján valóban rászolgáltak e megkülönböztetésre.

Továbbgondolva a fentieket, vajon, most, a korunkban vannak-e, s ha igen, hol vannak az angyalok? Őrült, koronavírusos, eltévelyedett világunkban, a Teremtő miért hagyja tobzódni gonosz és elkorcsosult fajtánkat? Teremtő Isten! Mutass utat, s küldjed le közénk az angyalaidat! 

 

A Magyar Szent Korona országainak angyalos középcímere[12]

 

[1] Révai Nagy Lexikona, I-XXI., Révai Testvérek Irodalmi Intézet, Rt., Bp., 1911- 1935,  I/653 p., angyal címszó

[2] L.m.f.

[3] Lucifer (fényhozó), az Isten ellen fellázadt legfőbb angyal kitaszíttatott a mennyből, és a többi bukott angyallal együtt örök kárhozatra került.  A sátánnal és az ördöggel azonosították, a követőit meg a démonokkal.

[4] Révai Nagy Lexikona, i.m. VI. köt. 734 p.

[5] Marton Veronika: I. András király korabeli Imák, Matrona, Győr, 2006, 145-146. pp.

[6] Egyes számban: anghel

[7] Az angheluc szó  a mai magyar nyelvben: angyalok.

[8] wikipedia.org

[9] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011, 37, 47, 52, pp.

[10] EN.KI elnevezés jelentése: Én, a Föld.

[11] A magyar nyelv szótára [Czuczor-Fogarasi)], I-VI.köt., Emich Gusztáv Akadémiai Nyomdásznál, Pest, 1862. I. köt. 155. p.

[12] Hugo Gerhard Ströhl: Wappenrolle Österreich-Ungarns. Erste Auflage, Wien 1890, Tafel VI.


Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »