Nem az a fő baj, hogy Karácsony úr nem jól beszél angolul, ez magánügy, ámbár kellemetlen.
Milyen komolyan vehette például a Nyugathoz idomulást, ha idestova harminchárom év alatt sem abszolvált komolyabb angol nyelvleckéket? S mellesleg, milyen értelmiségi szakma az, amelyben ennek híján is sikerülhetett az egyről a kettőre jutnia?
Költői kérdések, nem muszáj válaszolni rájuk.
Az viszont nagy baj és közügy, hogy idestova már kádárnyi időtartammal a rendszerváltás után, egy magát komoly pozíciókra ambicionáló politikus képtelen munkaeszközként használni a kommunikáció szempontjából mindenképpen legfontosabb nyugati nyelvet. Akkor is hendikep ez, ha németül, franciául, spanyolul, olaszul, mondjuk, beszélne (?), hiszen az angol nem tudás akkor is olyan „folyosói fór”, amit senki sem adhat meg nemzetközi partnereinek.
Milyen továbbá az a politikusi szocializáció, amely mindmáig nem rostálja ki a nyelvileg zokni önjelölteket? Megengedem, ha egy-egy kis falu polgármestere nem rendelkezik tárgyalóképes angolsággal, ez, ha nem is dicsőség, mégsem kizáró ok. Akkor válik azzá, amikor a nemzetközi érintkezések gyakorisága a politikai pozíció szinte napi követelménye. Budapest főpolgármestersége mindenképpen ilyen poszt, betöltésére az a politikus, akit el lehet adni angolul, ab ovo alkalmatlan. Karácsony tehát ebben a minőségében igen szerencsés flótás, nem rostálta ki a (persze nem is létező) szita.
Hátha jó lesz miniszterelnökjelölt-jelöltnek is…
Karácsony esete azonban jócskán túlmutat önmagán. Fölveti az ellenzéki politikusi kínálat egyre erősebben kontraszelektív jellegét, magyarán, hogy manapság főleg az egyéb szakmákban csupán mérsékelt sikereket arató emberek „mennek el főállásúpolitikusnak”, ott lévén a legalacsonyabb mérce s a legkisebb közegellenállás. Ahogyan Gerő András a minap szellemesen említette, ez a lufi-effektus: minél könnyebb valaki, az ellenzéki térfélen annál magasabbra száll.
És e hanyatlás (vagy „emelkedés”) történetnek koránt sincsen még vége, ami fölöttébb jól jöhet az ellenzék egyetlen igazi erejének, az esélyleső nómenklatúrának. Ők a politikai hozzáértés felkentjeiként tudják magukat felmutatni, kiváltképpen a többiekhez képest. Éppen olyan ez, mint amikor a török hadak főserege maga elé tolta a gyülevész csapatokat, mondván, értük nem kár. Aztán majd jövünk mi.
Az ellenzéki előválasztások győztese valószínűleg Karácsony lesz. Nincs mögötte párt, jószerivel még pártocska sem, karaktere puha, könnyen lehet befolyásolni.
És még az angolnak is a betege.
Galló Béla
politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
