Kevéssé ismert a város magyar büszkesége, a Zircről indult ciszterci atyák által 1956-ban alapított Our Lady of Dallas apátság, ahonnan a sajnos egyre inkább fogyatkozó magyar alapító atyák egyik kiválóságának gyászhíre indított az amerikai magyar emigráció e sikertörténetének felelevenítésére.
Dallas a végtelen hosszúságú televíziós sorozatról még ma is ismert, pedig 14 évadának 357 epizódja már 1986-ban befejeződött. A politikatörténet iránt érdeklődők talán nem felejtették el, hogy Kennedy elnököt itt gyilkolták meg 1963-ban. Kevéssé ismert azonban a város magyar büszkesége, a Zircről indult ciszterci atyák által 1956-ban alapított Our Lady of Dallas apátság, ahonnan a sajnos egyre inkább fogyatkozó magyar alapító atyák egyik kiválóságának gyászhíre indított az amerikai magyar emigráció e sikertörténetének felelevenítésére.
A történet ott kezdődik, hogy a magyar ciszterciek vezetője, Endrédy Vendel zirci apát már 1945-től számított arra, hogy a kommunista hatalom a katolikus iskolákat és a szerzetesrendek működését fel fogja számolni. Ezért elő kívánta készíteni rendtagok Amerikába jutását, hogy ott igyekezzenek majd átmenteni a ciszterci nevelői, tanítói tevékenységet és a monasztikus életformát a magyar jövő számára. Felderítő útra küldött két rendtagot a lehetőségek kipuhatolására. Amikor azután 1948-ban valóban bekövetkezett az iskolák államosítása, 21 önként vállalkozó ciszterci indult, hogy átszökve az akkor már létező „vasfüggönyön”, nekivágjanak az „újvilágnak”. Nyolcat közülük az ausztriai szovjet övezetben elfogtak, s magyar börtönbe juttattak. Tizenhárman azonban eljutottak a Wisconsin államban fekvő Spring Bank-i ciszterci monostorba. Ott azonban hamarosan kiderült, hogy nem a zirci életforma szerint élik a szerzetesi életet.
Végül a közösség legnagyobb része Nagy Anzelm perjel vezetésével a texasi Dallas Irving városrészébe költözött. Az ottani püspök ugyanis egyetemet készült alapítani. Annak területén adott helyet a magyar ciszterciek letelepedésére.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc azután lehetővé tette, hogy az illegalitásban rendi életre készülő 14 fiatal növendék kijusson Nyugatra. Előbb Rómába vezetett az útjuk, ahol egyetemi tanulmányokat folytattak. A stúdiumok befejeztével közülük tízen a dallasi monostor szerzetesközösségéhez csatlakoztak.
Néhány dallasi katolikus szülő időközben megismerte a Saint Louis-i angol bencések iskoláját, amely a klasszikus európai gimnázium és az amerikai igények ötvözete volt. Anzelm perjel – a püspök és az egyetem kezdeti ellenállását leküzdve – hasonló iskola alapítását tűzte ki célul. Igényes humán és természettudományos programmal kívánták felkészíteni a diákokat az egyetemi képzésre. Ezért is lett a neve: Cistercian Preparatory School. Az iskola első két osztálya 1962-ben el is indult.
Az első években tapasztalatlanok lévén az amerikai iskolarendszerben, nehezen indult a munka, de amikor új, fiatal ciszterci igazgató került az élére, emelkedni kezdett az iskola színvonala. 360 diákját 9 ciszterci és 20 civil tanár oktatja, neveli. A magyar ciszterciek közül többen egyetemi tanárok. Az iskola szellemére jellemző módon a Preparatory School öregdiákjai is gyűjtötték a pénzt a fejlesztésekre. Az évek során felépült a Science Building (Természettudományok Háza), az apátsági templom (amely a bélapátfalvai ciszterci műemlékre hasonlít), a könyvtár és az Art Building (Képzőművészetek Háza).
A perjelséget 1963 novemberében emelte apátsági rangra a Szentszék. Nagy Anzelm lett az első apát. 1988-ig töltötte be ezt a tisztét. Farkasfalvy Dénes volt a második apát, akit Peter Verhalen, az első nem magyar, az intézet egykori növendéke követ napjainkban.
A most elhunyt dallasi „alapító atya”, Lackner Béda életútja jól példázhatja a szerzetesi életút értékeit. A dél-magyarországi Vaskúton, német ajkú szülőktől 1927-ben született. 12 éves korától a bajai ciszterci gimnázium diákja volt. Neki nem kellett a vasfüggönyön át szöknie, mert szüleivel együtt kitelepítették Bajorországba. Innen önként vezetett az útja Rómába, ahol a Szent Anzelm bencés egyetemen tanult teológiát. Ekkor már megérintette a történeti kutatás. 1953-ban Ausztriában szentelték pappá, s ekkor indult útnak társai után Dallasba. Ő lett az osztályfőnke a Preparatory School első osztályának. Történelmet, földrajzot és zenét tanított. 1961-től a New York-i jezsuita Fordham egyetemen tanult tovább hihetetlen szorgalommal. A fakultás dékánja így jellemezte: „elsőrendű tudós, akinek szorgalma lélegzetelállító.” Kérte Anzelm apátot, hogy engedje továbbtanulni, hogy egyetemi tanár lehessen. Jól vette észre adottságait. 1968-ban Béda megvédte disszertációját. Tudományos pályája gyorsan ívelt felfelé. Leginkább a középkori és monasztikus történelemmel foglalkozott. Több tucat könyvet és esszét írt, de papnevelőként is remekül megállta a helyét.
Béda atya 93. életévében, 2020. november 10-én adta vissza lelkét a teremtőjének. Ő a 2020-as esztendő második magyar ciszterci vesztesége Dallasban, ugyanis Farkasfalvy Dénes emeritus apát még tavasszal hunyt el. Így ma már csak két magyar tagja van a közel harmincfős dallasi apátságnak, Lelóczky Donát és Kereszty Rókus.
Béda atya édesanyja hat gépelt oldalnyi terjedelemben jegyezte le a szovjet gulagon töltött kényszermunkájának történetét, ahová papnak készülő fia helyett magát felajánlva került ki. Csak egy rövid idézet a naplóból: „Aki ezt olvassa, valószínűleg arra fog gondolni, hogy valójában nem is volt az olyan nagyon rossz, de mégis az volt. Nem, nem lehet leírni, milyen volt, azt meg kell tapasztalni, hogy az ember megértse. Az oroszoknak különleges módszereik voltak, hogyan tegyék tönkre az embert.”
Rosdy Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
