Ismét egy ma született fekete bárány esett a rendszerszintű rasszizmus áldozatául a Harris–Biden-féle mulatt-fehér szupremacista rezsim Amerikájában.
A BLM legújabb mártírja a húszéves, szépreményű Daunte Wright, akiben egy atomtudós veszett el, ahogyan a magafajták esetében általában szokott, és egy „nagyon tapasztalt” fehér rendőrnő szakszerűtlen intézkedése következtében sajnos már nem is lesz meg.
Jegyezzük meg a nevét, mert rövidesen közterek és közintézmények fogják viselni nemcsak az USA-ban, hanem az afrobolsevizmus diadalmas térnyerése nyomán bizonyára sok helyen világszerte. Így remélhetőleg nálunk is, kezdve fővárosunk IX. kerületével, amely élen jár a hasonló kezdeményezések felkarolásában fazonilag és stílusilag echte szocreál-antikvitás tanácselnök-ténsasszonyának és az ő kutyaütő-viccpárti alcsahosának köszönhetően.
Ha már a nőknél tartunk, az utóbbi két évtizedben a nyugati országok demokratikus rendőrsége elkezdett masszívan nőket verbuválni szakmai színvonaluk emelése érdekében. Kár, hogy az amerikai feketék nem értékelik kellőképpen ezt a profizmust, ahogyan azt a Daunte tragikus halálára adott zsigeri válaszreakciójuk is bizonyítja.
Minden egy teljesen átlagos közúti ellenőrzéssel kezdődött. Daunte és barátnője nyilván templomba iparkodott a szokásos napi imádkozásra, amikor rendőrök állították meg kocsijukat a szokásos négervegzálásra. Ennek során történetesen (törvényszerűen?) kiderült, hogy Daunte 2019 decembere óta körözés alatt áll, mert a rasszista fehérek hibájából tiniként kénytelen volt fegyverrel kirabolni egy nőt, akit ráadásként még fojtogatott is egy darabig. Amikor most a szemfüles rendőrök megpróbálták lefülelni, beletaposott a gázba, mire az egyik rendőrnő kapásból rálőtt, és ez rövid szlalomozás után fatálisnak bizonyult számára.
Valójában egy sajnálatos szakmai baki történt. A rendőrfőnök szerint a „nagyon tapasztalt” rendőrnő ugyanis hirtelen rövidzárlatában sokkolónak hitte a pisztolyát. Ez a teljesen életszerű magyarázat, miszerint a 48 éves szakszervezeti főmufti és kiképzőtiszt még 26 évnyi rendőri praxis után sem képes megkülönböztetni egy Glockot egy sokkolótól, valamiért nem nyerte el az afroamerikai közösség tetszését. Így aztán a méltóságteljesen gyászoló és „többnyire békés” (copyright: CNN) BLM-es ámokfutók ezúttal is rendőrőrsök, templomok és üzletek brutalizálásával vezették le bánatukat, ráadásként Nike edzőcipők és lapostévék forradalmi kisajátítása révén szerezve elégtételt a munkaterápiáért, amelyre őseiket kényszerítették anno a gyapotföldeken.
Ez történik, amikor egy emancipált fehér rendőrnő praktikus intelligenciája emancipált fekete tömegek szociális intelligenciájával szembesül. Szomorú, hogy az incidens ismét egy ártatlan és szupertehetséges fekete életébe került; a feketék gyárilag mind azok, mert ezt a veszteséget Amerika nehezen tudja majd kiheverni, ha egyáltalán sikerül neki. Mára a 40 millió amerikai fekete diplomáciai mentességet harcolt ki magának néhány Soros-féle önzetlen filantróp segítségével, amelyet hivatalosan a Black Lives Matter mozgalom fogalmazott meg magával az elnevezésével, miszerint „Csak a Feketék Élete Számít”. Ez a mentesség azt jelenti, hogy a rendőrség nem használhat erőszakot körözött néger bűnözőkkel szemben.
Sajnos, a nulla kockázat nem létezik, hiába erősíti egyre több fehér és fekete nő a rendőrséget Daunte „nagyon tapasztalt” likvidálójához hasonlóan, akit nyilvánvalóan nem lehet felelőssé tenni a kialakult helyzetért. Bárki összetéveszthet egy kanárisárgára pingált sokkolót egy matt fekete színű mordállyal, még ha az utóbbi négyszer nehezebb is az előbbinél. Miért ne téveszthetné össze őket egy „nagyon tapasztalt” rendőrnő? A modern szociológia kategorikus imperatívusza szerint a nők fokozott társadalmi szerepvállalása jelentős mértékben és automatikusan javítja a társadalmat, ahogyan a fentebb említett ferencvárosi példa is demonstrálja. Arról nem is beszélve, hogy Nyugaton a fehér nők teljes mellbedobással támogatják a színes bőrű férfiaknak a fehér férfiak lecserélését célzó törekvéseit a rasszizmus elleni harc nevében. Ez a „nagyon tapasztalt” fehér rendőrnő már csak emiatt is elnéző bánásmódot érdemel a Daunte életét követelő gikszere ellenére is.
Mindeközben az amerikai média demagóg módon felplankolta, hogy a BLM egyik társalapítója szerény vityillót vásárolt magának bagatell 1,4 millió dollárért (kb. 400 millió forint), amely így távolról sem a legendás Villa Negrára, sokkal inkább egy fényes lokálra hasonlít, és véletlenül sem valamelyik néger gettóban van, hanem Los Angeles egyik elegáns fehér negyedében.
Furcsák ezek a szerecsenek. Állandóan a fehérek rasszizmusa miatt nyavalyognak, mégis köztük akarnak élni. Ki érti ezt? Egyébként az önmagát szerényen „művésznek és szabadságharcosnak” tituláló 37 éves nő a hajléka mellett arra is büszke, hogy „képzett marxista”. Ezen sem kell fennakadni, hiszen maga Marx sem vetette meg a luxust. Engels kontójára pláne nem.
Apropó, teológia! Legutóbb egy másik fekete lumen is előbukkant átmenetileg a névtelenség homályából. Egy obskúrus baptista főiskola nímand teológiatanáráról van szó, a nevét elfelejtettem, aki az Egy kimerült fekete nő imája szerzőjeként arra ösztökéli az „Úristent”, hogy segítsen neki megtalálni a „gyűlöletet”, amelyet azok a „kedves fehérek” érdemelnek, akik nem az ő „szövetségesei”; a nem fehér emberiséget pedig arra, hogy többé „ne törődjön a fehérek félrevezetett, rasszista lelkével, és ne higgye azt, hogy a fehérek jobbak lehetnek, és felhagyhatnak a rasszizmusukkal”, már csak azért sem, mert nem tekinthetők „ugyanazon test részeinek”, mint a nem fehérek. (Utóbbi kitételével a magam részéről teljes mértékben egyetértek.)
Ez a biblikusan ihletett csasztuska az Imádságritmus című antológia egyik gyöngyszeme, amely a The New York Times bestsellerlistáján trónol különleges spirituális csemegeként. Nem tudni, hogy Phillip Adams az előbbi ima, egy andalító rapmelódia, netán egy lövésnyi heroin következtében került-e néger-idegállapotba a napokban, aminek következtében ez a 32 éves amerikaifoci-játékos lemészárolta a környék 70 éves háziorvosát, annak 69 éves feleségét, a 9 és 5 éves unokájukat, plusz egy 38 éves, háromgyermekes családapát és egy másik férfit.
Az eset nem került be a CNN napi 21 címlapsztorija közé, ahogyan a New York Times Top24-be és a Washington Post Top23-ba sem, hogy csak a fősodrú média krémjét említsem. Miért is került volna? Csak fehérek haltak meg – az ő sorsuk pedig maga az amerikai banalitás.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
