Történészként egy sor érdekes írása van, politikusként egy marha – van ilyen. Olvastam több könyvét is.
A gyöngyszeme az egésznek az „államfüggetlen polgárság” koncepciója. Teljesen abszurd állítás, csak bele kell mélyedni.
Azért mindenképpen piros pont Romsicsnak, hogy nem kezd el a bourgeois-citoyen vonalon halandzsázni. Hanem teljesen természetesnek veszi, hogy a polgár a vagyonos, gazdag ember – helyes, ez így is van.
Ezután elmondja, a polgárság csak akkor lesz a liberális demokrácia támasza, ha jólétének forrása nem az állam, azaz képes magát függetleníti anyagilag az államtól. Míg ha a polgárság erősen függ az államtól, akkor inkább állampárti, az „autokrácia” támasza.
Mi is a liberális demokrácia lényege? Az, hogy a nyilvános közhatalom erősen korlátozott, tulajdonképpen ki van szervezve a civil szektornak – az állami hatalmi apparátus gyenge, mert csak a hatalom egy részét szervezi. A liberális demokráciában a polgárságtól több dolog függ, mint az állami vezetéstől. Lásd mondjuk a mai USA-t: ki vonná kétségbe, hogy pl. Soros gazda hatalma nagyobb, mint egy hivatalos amerikai, kormányon lévő politikusnak? Ennek következtében vajon miért lenne a polgárság állampárti? Természetes nem az, azaz valóban támasza annak a rendnek, mely hatalmat ad kezébe, a liberális demokráciának.
Ha viszont az állam erős, akkor a polgárság elemi érdeke szövetségben lenni vele. Azaz inkább „autokrácia”-párti.
Tehát Romsicsnak tényszinten igaza van.
Viszont az alapkérdés szóba se kerül: de mindez miért jó a társadalomnak? Hiszen a társadalom legnagyobb része nem polgár – még a leggazdagabb országokban sem -, a valóban érdervényesíteni képes nagypolgárság pedig mindenhol törpe kisebbség.
Szóval ha ez így van, akkor vajon miért kellene egy olyan rendszert éljenezni, ahol az állam gyenge, de egy törpe kisebbség meg erős az állam ellenében? Kinek lenne ez jó, a törpe kisebbséget leszámítva?
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
