A hangadók, köztük Lucia Ďuriš Nicholsonová (SaS) EP-képviselő legfőbb érvei közt szerepel az, hogy a szétválasztással az 1989-es rendszerváltozás egyik célkitűzése valósulna meg, amely szavatolná az egyházak autonómiáját. Egy másik, sokat hangsúlyozott indoklás szerint nem igazságos, hogy az egyházaknak nyújtott állami támogatás minden adófizető terhére történik, függetlenül attól, hogy ki hívő és ki nem az.
A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy mindkét érv sántít. Az első esetben azért, mert a jogi szétválasztás lényegében megtörtént, Szlovákia szekuláris állam, annak ellenére, hogy az egyházaknak is van bizonyos tematizáló befolyása – valljuk be, egyre kevesebb. A második esetben is kilóg a lóláb, ilyen logika mentén nem szabadna a sportot és kultúrát sem támogatni az azok iránt nem érdeklődő adófizetők terhére.
A háttérben azonban más politikai szándékok is meghúzódhatnak. Nicholsonová értékrendi vitába keveredett az OĽaNO „ultrakonzervatív” ágával, akik az abortusztörvény (liberális mércével mérve) szigorítását kezdeményezték. A szétválasztás témájának megnyitása az abortusztörvényre lehet egyfajta válasz. Erre enged következtetni az is, hogy az SaS folyamatosan támadja a Vatikáni Szerződést is, valamint a konzervatív politikusok elutasító magatartását az abortusztabletta szlovákiai engedélyeztetése kapcsán.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a múlt héten a Markíza televízió politikai műsorában elhangzott, hogy Richard Sulík jelenlegi SaS-es pártelnök átadná a stafétabotot, Nicholsonová pedig az elsők között jelentkezett be a posztért. Az SaS programjában a kezdetektől ott szerepel az egyházak anyagi leválasztása, így az európai képviselőnő számára fontos, hogy felhívja magára a figyelmet az SaS-es szavazók körében.
Felmérés: Az egyházak anyagi leválasztása esetén csak nagyon kevesen nyúlnánk a zsebünkbe a fenntartásukért
De most nézzük a tényeket. Az egyházak finanszírozását nem sokkal a választások előtt, tavaly év végén módosították. Míg korábban a lelkészek száma volt a mérvadó, az új szabályozás a hívők létszámát veszi alapul (itt pedig a népszámlálási adatok számítanak), de a támogatási összegnek van alsó határa, és rendszeresen kiigazítják az éves infláció mértékével.
Az új törvény szerint 2020-ban az országban nyilvántartott 18 egyház között 51 697 671 eurót osztanak szét. Ebből az összegből nagyjából 31,2 millió jár a katolikus egyháznak, nem egész 5 millió az evangélikus egyháznak, nagyjából ugyanennyi a görögkatolikus egyháznak, és 2,65 millió a református egyháznak. Az összegek nagy része a lelkészek fizetésére fordítódik, egy ötöde működési költségekre is költhető.
A lelkészek fizetése eddig táblabérrendszeren alapult (ami gyakran a minimálbérnél alacsonyabb bérezést jelentetett), ez most megváltozik, és a minimálbér válik mérvadóvá, ami idén bruttó 580 eurót jelent, jövőre pedig már 623 eurót. Nem kis kihívás előtt állnak tehát az egyházak, hogy lépést tudjanak tartani a változásokkal.
Az SaS leválasztaná az egyházakat az államról, az OĽANO-t felháborította az ötlet
Ennek ellenére az anyagi leválasztást sürgető liberálisok nem csak ezt az ötvenmilliós tételt számolják hozzá az állami támogatásokhoz, hanem az egyházi iskolák fenntartásához nyújtott belügyminiszteri hozzájárulásokat, az oktatási tárca teológiai karoknak nyújtott forrásait, és egy sor más tételt, az esetleges önkormányzati hozzájárulásoktól az ingatlanadó alóli mentességig. Nicholsonová ezért a sajtóban rendszeresen 200 milliós költségről beszél. Valljuk be, ez nem egy számottevő összeg, ha megnézzük, milyen mértékű túlárazások zajlottak eddig az állami IT-beruházások, infrastrukturális fejlesztések és kutatásfejlesztés területén. Az egyházak finanszírozása hasonló témává vált, mint az iskolahálózat fenntartásának kérdése: valójában szüksége lenne rá a társadalomnak, de az állam csak azt nézi, hogyan ne kelljen forrásokat felszabadítania erre a célra.
Tény, hogy maga Nicholsonová is elfogadhatónak tartja, hogy az egyházak bizonyos tevékenységét tovább támogassa az állam, például az egyházi oktatási intézményeket, szociális otthonokat, vagy a műemlékek ápolását. Persze, az éremnek két oldala van.
„A szociális intézmények, a nyugdíjas otthonok, a szociális szolgáltatások mind olyan munkaterületek Szlovákiában, ahol az egyházak jelenléte valóság, de nem mérvadó. Sokkal nagyobb a más jogi személyek jelenléte, ami ugye nem jótékonysági alapon működik, hanem rideg biznisz. Ám, ha a nem profit orientált egyházi intézményeket támogatja az állam, akkor az alapítványi és egyéb formában működő intézményeket is támogatnia kell.”
válaszolta megkeresésünkre Somogyi Alfréd református lelkipásztor, a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara dékánhelyettese, aki egyben a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese is. Hangsúlyozta, hogy bár az állam előszeretettel beszél a műemlékek fenntartásáról, erre támogatást nem nagyon nyújtottak eddig. Kritizálta a liberális felfogást, ami szerint önző, nem tekinti az egyházakat közösségnek, és ha rajtuk múlna, akkor az egyházak tevékenységét csak a gazdaságilag nyereséget nem termelő tevékenységi körökbe szorítanák vissza.
„Mindazokban a munkákban, amely nem a legkellemesebb és nem a legkifizetődőbb, azokban – szerintük – helye lehet az egyháznak. Vagyis: az egyház csak ápolja a betegeket, az öregeket, a fogyatékkal élőket, a hajléktalanokat és minden rászorulót. De az egyház ne szóljon bele abba, hogy az általános iskolában hogyan tanítsunk, a társadalmi értékek szintjén se nagyon szólaljon meg, politikai kérdésekben meg egyáltalán ne foglaljon állást. Ez a liberális álláspont az egyházakkal szemben.”
fogalmazott Somogyi.
Az egyházak és az állam anyagi szétválasztásának témájában Somogyi Alfréd esperessel egy interjút is készítettünk, amelyet vasárnap olvasóink is megtalálnak a Körképen, és amelyben rendkívül egyenes és nyílt válaszokat kaptunk többek között az egyházak öneltartását és a liberális ideológiai támadásokat firtató kérdéseinkre.
Körkép.sk/KL
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
