Szeptember 19-én délután a gyermekvédelemről tartottak beszélgetést a Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) keretében a kaposvári püspöki palotában. A beszélgetőpartnerek Benyusz Márta, a Kiskorúak Védelmével Foglalkozó Pápai Bizottság európai regionális tanácsadója és Dobszay Benedek OFM, az Emberi Méltóság Stratégia szakmai vezetője voltak.
A beszélgetésen, amit Süveges Gergő, a KATTÁRS műsorvezetője moderált, részt vett Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Varga László kaposvári megyéspüspök is.
Varga László a témát felvezetve felhívta a figyelmet arra, hogy Ferenc pápa egyházképéhez hozzátartozik a tábori kórház, mely nyitva kell legyen, és be kell fogadnia a sérülteket.
Miért lett ez számotokra fontos téma? – kérdezte Süveges Gergő. „Minél régebb óta foglalkozom a témával, annál inkább érzem, hogy szükséges, legyen a szakembernek személyes érintettsége. Nem feltétlen kell, hogy bántalmazás áldozata legyen, de legyen valamilyen hiánya, amelyből erőforrásként tud táplálkozni” – fogalmazott Benyusz Márta, majd hozzátette, hogy három gyermek édesanyjaként fontosnak tartja, hogy gyerekei olyan Egyházban nőjenek fel, amelyben magukba szívják az istenkapcsolatot.
Dobszay Benedek elmondta, soha nem kereste ezt a feladatot., de örökölt igazságérzetet; megérinti, ha valakit igazságtalanság ér. Amikor a saját közösségében volt elöljáró, egy intézményben belefutott egy világi személlyel kapcsolatos ügybe, ami elindította ezen az úton. A szerzetesközösségben megtalálták ezzel a témával, majd felkérték az Emberi Méltóság Stratégia szakmai vezetőjének.
Hányféle részterületre gondolhatunk, ha gyermekvédelemről van szó? – szólt a következő kérdés. Dobszay Benedek nem szereti a gyerekvédelem kifejezést.
– hangsúlyozta.
A magyar gyermekvédelemben másfél millió gyerekkel foglalkozik a szakellátás. Amikor egyházi gyerekvédelemről beszélünk, ki kell szélesítenünk a tekintetünket. Ahol a felnőttek nincsenek jól, ott a gyerekek sem tudnak jól lenni – tette hozzá Benyusz Márta.
„A gyermekbiztonság sem túl jó szó.
Az emberi méltóság lehetne tehát a megfelelő kifejezés.
Mi kell ahhoz, hogy ez átmenjen a köztudatba? – merült fel. Dobszay Benedek szerint mindenkinek van olyan ügye, amikor a méltósága sérült. Fontos tudni, mit jelent a méltóság és annak tisztelete szavakban és tettekben.
Benyusz Márta hozzátette: szükség van bátorságra: ha valamilyen sebet látunk, ne fordítsuk el a tekintetünket. Alázatra is szükség van: meg kell élnünk, nem tudjuk minden helyzetre a választ, és a meglátásunk nem mindig megkérdőjelezhetetlen. Kiemelte, hogy sok a jóindulatú ember, de a sérült személyekkel való foglalkozás valódi szakértelmet kíván, amihez következetesség és idő kell.
Dobszay Benedek rámutatott, sokszor azt gondoljuk, hogy vannak az igazak és a gazak, győztesek és vesztesek, pedig vannak helyzetek, amikor sebeznek engem, de én is tudok sebezni másokat. Az emberben mind a kettő benne van.
Nehogy az áldozatok hangját elfelejtsük! – utalt vissza egy korábbi beszélgetésre Süveges Gergő. Hogyan tudjuk az áldozatokat behozni a beszélgetésbe? Benyusz Márta szerint amikor erről a témáról beszélünk, fontos az áldozatok jelenléte. Mint mondta: amikor először találkozunk velük, megjelenik bennünk a félelem. Ez az Egyházzal is így volt. Nem tudjuk, hogyan reagáljunk, mit kellene tennünk. Kiemelte, hogy ne félelemként éljük meg a velük való kapcsolatot, hanem tanulási lehetőségként, nézzük meg, hol rontottuk el, hol tudnánk hozzájuk másképpen állni, hogy tudunk olyan közösséget építeni, hogy ne forduljon elő többet ilyen eset.
Süveges Gergő szerint ha az Egyházban félelem jelenik meg, az már előrelépést jelenthet, hiszen az azt jelenti, megérint a történet. Amikor elkezdtek kipattanni az ügyek, talán a megbántottság volt az első reakció, nem a félelem.
Dobszay Benedek elmondta: amikor régebben nyilatkoztunk a témáról, sokszor félelemben, diffúz szorongásban voltunk, bizonytalanságban, aránykeresésben. A legrosszabb félelem, amit nem is tudunk megfogalmazni. Amikor nem tudjuk kimondani, mitől félünk, akkor a legnehezebb kezdeni vele valamit. Az intézmény hitelességére is igény van, de fontos észrevenni az áldozatot. Az áldozati lét peremlét, az ott lévőkhöz az Egyház küld. Érdemes tanulni az áldozatiság és az elkövetővé válás pszichológiai hátteréről. Az áldozatok nagy része az egyházközösség tagja akar maradni, amire fel kell készíteni a közösséget is.
Melyek a legfontosabb mérföldkövek, amelyeket már magunk mögött hagytunk? – szólt a következő kérdés. Benyusz Márta a világegyház intézményi fejlődését emelte ki, ezekben látható, az emberi méltóság védelme közös út. Ferenc pápa 2014-ben mondta, hogy létre kell hozni bizottságot, mely az áldozatokkal foglalkozik. 2022-től a Hittani Dikasztérium részeként működik ez a bizottság. Középpontba állítják a megelőzés kultúráját, előírják az irányelveket, melyek kötelezően alkalmazandók a helyi kultúrákban.
Azzal kapcsolatban, mennyire nyitott erre a magyar egyház, Benyusz Márta azt válaszolta, hogy olyan úton haladunk, mely a megvalósulás felé vezet. Dobszay Benedek hozzátette, a szervezetük szerzetesi együttműködésben jött létre, rengeteg diákot, szociális ellátottat elérnek. Kiemelte a Katolikus Pedagógiai Intézet programját, és hogy sok egyházmegye tett lépéseket. A magyar egyház is nagy utat bejárt, különösen az utolsó 4–5 évben.
Benyusz Márta hozzátette: a püspöki konferencia döntött egy gyermekvédelmi bizottság létrehozásáról, meghívott szakembereket. „Sok jó erőforrásunk van, az iskolafenntartók magatartási kódexei fényévekkel az állami iskolák előtt járnak.” Elmondta, a felismerés szakasza után a szakemberképzés szakaszában vannak; cél, hogy valódi biztonság alakuljon ki az intézményekben.
Novemberben az MKPK tagjai ad limina látogatáson vesznek részt. Az emberi méltóság témája felmerül-e akkor? – szólt a következő kérdés.
Benyusz Márta elmondta: a püspöki konferenciák a Kiskorúak Védelmével Foglalkozó Pápai Bizottságnál is tesznek látogatást. Egy évvel a látogatás előtt kimegy egy kérdőív az egyházmegyéknek, melyből megszületik az éves jelentés, ebből látható, hol tart a helyi egyház gyermekvédelmi kultúrája. „Megkapták a magyarországi női és férfi szerzetes-elöljárók konferenciái is ezt a kérdőívet. 400 oldalas jelentés lett belőle” – tette hozzá a ferences szerzetes. A kérdőív segíthet rádöbbenni, ki hogyan foglalkozik az áldozatokkal, hogyan jelenik meg a tisztelet, és megnézik a munkavállalóikat is, hogyan vannak jelen a mindennapokban.
Ezek után személyes véleményt kért Süveges Gergő: jó lenne-e, ha az ad limina látogatáson a küldöttek között lenne áldozat is. „Hogy az áldozat hangja eljusson a legmagasabb szintig, támogatom – mondta Dobszay Benedek. – Be kell engedni az érintetteket, mert tapasztalatuk van, amivel más nem rendelkezik. De minden látogatásnak megvan a rendje. Az áldozatok részéről felmerülhet, miért pont ők vannak ezen jelen? Melyikük fájdalma az erősebb? Mi alapján történik a kiválasztás? Amit támogatnék, hogy legyen egy csoport, akik audienciát kapnak a pápától, és ezt leválasztanám az ad limina látogatásról.”
Benyusz Márta szerint fontos az az igény, hogy kinyissuk az áldozatoknak az ajtót. De az is fontos, hogy az ad liminának meghatározott rendje van. A püspöki konferencia 5–7 évente végiglátogatja a római dikasztériumokat, a találkozás a helyi egyházakra és a Szentszékre tartozik. Megemlítette, hogy az áldozatokkal találkoztak a püspökök Magyarországon.
Mi az, ami már működik a gyermekvédelemben, és hol vannak még hiányosságok? – szólta kérdés.
Benyusz Márta elmondta, sok a jó gyakorlat, az intézményi előrelépés, mint az Emberi Méltóság Stratégia, a Katolikus Pedagógiai Intézet, az egyházmegyék gyermekvédelmi bizottságának létrejötte. Az áldozatok hangjának beépítése biztonságos kell legyen – figyelmeztetett. „Szeretném, ha gyógyító, kísérő és tanuló Egyház lennénk minden közösségünkben.” Az áldozatot elkísérhetjük a gyógyulás útján, az emberek kezét a vizsgálatok után is fogni kell, segíteni kell őket közösségként.
Dobszay Benedek szerint sok preventív bevált gyakorlat van, protokollok alakultak ki. Az emberi méltóságnál 3 pillért fogalmaztak meg, melyre szükség van: jó keretek kellenek, ezen kívül tudás és kultúra. Mint mondta: hihetetlen sok jó szakember van Magyarországon, de jó lenne, ha intézményesülő szinten működnének. Szeretne több áldozatsegítő intézkedést, jóvátételi eljárásokat. Ezen a téren sokan szeretnének tanulni az Egyháztól Magyarországon. Kiemelte, hogy az elkövetőt is kísérni kell, amire jó példa nemzetközi szinten a Szent Lukács Intézet. Rámutatott, hogy nemcsak arról van szó, hogy vannak köztünk elkövetők, hanem intézményi szinten is felelősséget kell vállalni.
Benyusz Márta figyelmeztetett: merjünk szembenézni az igazsággal, lássuk az intézményi felelősségünket, mert hatalmi helyzetben vagyunk az áldozattal szemben. Meg kell találni, mi az eljárás útja, hogyan lehetnek biztonságban az áldozatok, a jóvátétel hogyan történjen. Szerinte a növekedő esetszámok azt fogják mutatni, hogy lett szemünk, fülünk, érzékünk.
Székely János a beszélgetés végén megköszönte a résztvevőknek, amit tesznek, és megosztotta a személyes útját. 2002-ben jött az USÁ-ból a botrány híre, ami sokkoló volt, megdöbbentette. Sokáig azt gondolta, Közép-Kelet-Európában ilyen nincs. Tíz év után, amikor magyar esetekről hallott, bizonytalan volt, nem túlozzák-e el ezeket, nehezen jutott el a szembesülésig. Megyéspüspökként legelső élménye volt, hogy felhívta egy férfi, elmesélt egy esetet egy már meghalt atyáról. Bocsánatát kérte Székely, amit a vonal végén sírva megköszönt a férfi. Majd találkozott más áldozatokkal, elkezdte érezni a seb súlyát és fájdalmát. Mint mondta, úton vagyunk a magyar egyházban.
Varga László hozzátette: egy ügy lezáródhat, de a történet attól még tovább folytatódik. Nemcsak az áldozat, hanem az is gyógyításra, kísérésre szorul, aki elkövette. Tanulni kell az alázatot és a bátorságot ezekhez a helyzetekhez.
Fotó: Merényi Zita
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
