Ezúttal Szabó Timcsi kezdett el az alapjövedelemről beszélni, nagy erőkkel. Röviden összefoglalom az ötlet lényegét: adjunk oda mindenkinek X összeget.
A hölgy érvelése arról szól, hogy normális dolog-e az, hogy 90 ezer forint alatt él sok mindenki, tehát akkor adjunk pénzt. A kommunizmus kísértete bejárja Európát, renyhe dögszaggal, miközben PM-esnek, vagy nem is tudom micsodának álcázza magát. És még hülye is.
A pénzfa gyökere
A magyar gazdaság valahogy jelenleg is úgy működik, minden „adócsökkentés”-ről szóló hírrel szemben, hogy először is elvesszük a „dolgozótól” a megtermelt jövedelem mintegy 53-57 %-át. Aki munkát vállal, az tíz forintból minimum 5 forintot kifizet az államnak, hol saját maga, hol áttételesen a munkaadója, hol a fogyasztása, megtakarítása közvetítésén keresztül.
A rossz hír ebben az, hogy ma Magyarországon kevesebben vannak az eltartók, mint az eltartottak, így vannak olyanok, akik a felosztó-kirovó rendszerben gyakorlatilag most is, minden ellenkező híresztelés ellenére pozitívban vannak. Vagyis valamilyen jogállás miatt – l. nyugdíjas, gyermeket vállal (stb.) – egész egyszerűen KAP. Ezt, mint tényt rögzítem, tehát van egy réteg, akitől elvesznek (praktikusan, akik termelnek) és van egy réteg, akiknek pedig mindenféle megfontolások alapján odaadják.
Az adóemelés
Sajnos az a rossz hír, hogyha mindenkinek odaadunk gyakorlatilag jogalanyi, vagy állampolgári alapon (nem vagyok meggyőzve arról, hogy nem lenne-e diszkriminatív a többi itt élő uniós polgárral szemben, ha csak az állampolgárokra szűkítenénk) egy összeget, akkor azt valahonnan elő kell teremteni, azt pedig nyilván az adófizetőkbűl vesszük ki, mint oxigént a vízbűl. Sőt, a tőkét felhalmozóktól is, emellett, ha tőlük elveszik, azok nem fognak befektetni, mert ugye elveszik tőlük.
Persze lehet mindenféle bürokratikus költségekről beszélni (amik tényleg nagyok), ám a lényeg ettől ugyanaz marad: nincs jelen pillanatban több pénz a rendszerben. Ahhoz, hogy több legyen (jelesül „mindenki kapjon valamennyit”), valakiktől elvenni kell. Ezt az állam adóemelések formájában szokta megvalósítani, vagyis aki „alapjövedelemről” beszél, az adóemelésről beszél.
A hitel
Szabó Timcsi láthatóan képtelen felfogni, hogy nincs csak úgy „alapjövedelem”, vagyis nincs ingyenebéd. Azt anyukánktól szoktunk kapni, de ő is megvette a termékeket a piacon, fizetett érte. Vagyis a javakat valaki megtermelte, valaki eladta, valaki megvette, a legkisebb kisfiú pedig mind megette.
Szerencsére fel tudunk venni hitelt is. Tehát ez a komcsi idea. Egy nem létező pénzmennyiség hiányos keringetéséhez vezet a nem létező gazdasági szereplők között, akik aztán a „hiány” rovatba leírják a veszteséget. Így felveszünk hitelt, hogy fedezzük a hiányunk, amit még később kamatostul nem tudunk visszafizetni, amiből aztán újabb hitelből finanszírozunk. Ez a szélmalomharc jól ismert, Feketejánosilag, akit – emlékezhetünk – Gyuriferi ki is akart tüntetni, mint a magyar gazdaság évszázados lejtőre állításának hősét. Tehát akkor majd felveszünk újabb hitelt.
Az infláció
Azt pedig már csak a „még megjegyzem” rovatba írnám be, ha mindenkinek odaadunk egy összeget, akkor az az összeg óhatatlanul rövid időn belül színes papírokat fog jelenteni. Olyan színes papírokat, amelyekkel jó lesz ablakot pucolni, tapétázni, porfogónak is jó lesz, csak épp fizetni nem lehet majd velük.
Egyszóval lehangoló, de három elengedhetetlen feltétel szükséges az alapjövedelem bevezetéséhez: adóemelés, hitelspirál, hiperinfláció.
Illetőleg ezek valamilyen kombinációja. Aki tehát szeretné Szabó Timcsi gondolatait magáévá tenni (gondolatait írtunk, nem vagyunk szekszisták, most ne fessen monoklit a szeme alá!), akkor a fenti lehetőségeket mérlegelje.
Azonban mégsem feltételezem Timcsiről, hogy ezeket nem látná be azonnal, úgyhogy inkább egy másik helyzetet, vagyis egyéni érdeket fedeznénk fel a felvetés mögött. Pártapucikájának, Sorosgyuribának ugyanis egészen biztos tetszene, hogy lehet bedönteni, shortolni a forintot, tuti lenne a busás haszon, amiből Timikének is leesne pár “kampányforint”.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
