A Magyar Szövetség Gubík László megválasztása óta módszeresen építi át magát olyan párttá, amely semleges, retorikája üres frázisokra épít, és főleg kompatibilis a globalista progresszív politikai erőtérrel. Mégis a minap Peter Bárdy, az Aktuality.sk főszerkesztője véleménycikkében a Magyar Szövetséget ekézte, direkt utalásokat téve a magyar revízióra és irredentizmusra. Mi történt? Miért csak most? Mi változott?
Bárdy kijelentései a szlovákiai magyar történelmi tényekről nevetségesek, rövidlátóak és a tőle megszokotott uszító retorikát tükrözik. Ez a szomorú helyzet. A Fico-kormányok gyengítése érdekében egykor még a magyar közösség jogait féltő liberálisok ma a legfanatikusabb magyargyűlölőkként léptek elő. És elkezdték elültetni a „magyar fenyegetés” narratíváját a közéletben. Már a szóban forgó kommentár címválasztása is beszédes:
„Újra terítéken Dél-Szlovákia elszakítása? Miért hallgat Robert Fico és Andrej Danko?”
Bárdy nem kíméli a magyarokat, és Ján Slota vehemenciáját idéző szuperlatívuszokra ragadtatja el magát cikkében:
„Dél-Szlovákiában furcsa nacionalista akció zajlik: egy olyan magyar politikust dicsőítenek, aki az 1930-as és 1940-es években élt, és aki üdvözölte Hitler szövetségesét, Horthy Miklóst, miután Magyarország 1938-ban megszállta Kassát. (…) Orbán pártja, a Magyar Szövetség, – amely nem titkolja, hogy politikailag közel áll a Smerhez – ma mintha emlékművekkel jelölné meg a területét egy olyan politikus nevében, aki inkább a fasiszta Magyarországhoz és a bécsi döntés eredményeihez kötődött, semmint Szlovákiához. (…) És Robert Fico hallgat. Vagy nem tud róla, vagy megegyezett Orbánnal, hogy nem fog reagálni, és hagyja az egészet. Az a nacionalista populista, aki folyamatosan a szuverén Szlovákiáról szónokol, kormánya alatt megtűri a legnyilvánvalóbb magyar nacionalista törekvéseket, amelyek egyesek szerint a területünk egy részének elszakítását idézik – és ő nem tesz semmit…”
Szervezett mediális offenzíva
Bárdy kommentárja csak a jéghegy csúcsa. Valójában már hónapok óta folyik egy mediális térben zajló, rendkívül jól szervezett magyarellenes uszító hadjárat, amelynek a főszereplői mind a progresszív-globalista erőtér tagjai.
Ivan Korčok (PS) himnuszbotrányt próbált kirobbantani. Magda Vásáryová nyíltan magyar revíziót emleget, Rastislav Káčer a magyar revízióval és a „magyar neofasiszta állam területszerző” terveivel riogat. Arpád Soltész szerint az ukrán kémbotrány arra utal, hogy Magyarország beengedné az oroszokat, hogy harapófogóba foghassák Ukrajnát, cserébe megkapja Szlovákiát.
Az uszítás pedig működik. Néhány hozzászólás a nyomdafestéket megtűrők közül, amelyek a fentebb említett illetők bejegyzései alatt jelentek meg:
„Szlovákia Orbán számára Felvidék, ami mindig is Uhorszko része lesz. Csak a megfelelő geopolitikai helyzetre várnak, hogy kirukkoljanak az igényeikkel.”
Vagy
„Orbánra ráférne még egy Világos (az 1848-49-es szabadságharc bukását jelentő fegyverletételre utal – a szerk.)”
Ezeket a gondolatokat nem szélsőségesek fogalmazzák meg, hanem a liberális pártok átlag szavazói.
A Magyar Szövetség násztánca
Bárdy kommentárja részben érthető, részben viszont politikai stratégiaváltásra utal.
Azért érthető, mert az Aktuality.sk főszerkesztője sosem volt épp magyarbarát, és az elmúlt bő egy évben megrögzött magyargyűlölő Rastislav Káčerrel közös podcastcsatornát indított, és országjáró turnén terjesztik ostobaságaikat a magyarokról meg a vélt magyar szándékokról, óriási célkeresztet rajzolva a magyar közösségre.
Annyiból azonban mégis új a helyzet, hogy Bárdy kommentárja egy belső versenyzés kibontakozására utal. Ami arról szól, hogy kivel alakítson majd kormányt a PS a következő választások után.
A jelenlegi számok arra utalnak, hogy a Smernek esélye sincs életképes koalíciót létrehoznia. A PS, ha nem is nyeri meg a választást, valószínűleg akkor is kormányt tud alakítani. Tegyük fel, hogy a most mért helyzet a választásokig nem változik, és ebből kell kiindulni.
Alapesetben a Magyar Szövetség esélyei jók voltak. Koholt vádak alapján kizárták Gyimesi Györgyöt a pártból, beütve ezzel az utolsó szeget is a párt konzervatív szárnyának koporsójába. A retorika teljesen üres, a konzervatív értékeket nem említi, ha van is benne utalás néhány nemzeti minimumra, legfeljebb annyira, hogy „tárgyaljunk róla”. Mert ugye, az eredmény ígérete számonkérhető, a tárgyalás elérésének ígéretét meg könnyű később kimagyarázni. Plusz, Gubík kijelentette, hogy a PS-szel is hajlandó együttműködni.
Ami azonban sokkal fontosabb, hogy a párt rendkívüli mértékben támadható. Gubíknak évekig nem volt szlovák állampolgársága, a PPA-s támogatás körüli botrányát pedig bármikor elő lehet húzni. Nem véletlen, hogy a liberális sajtó és a Magyar Szövetség lakájmédiái sem kritizálták miatta Gubíkot. Mármint, még nem, majd a megfelelő időben a megfelelő párt helyzetbe hozására. Aki pedig támadható, azzal könnyű olcsó alkut kötni.
Ez volt Gubík násztánca a progresszívok irányába.
Megváltozott a helyzet
Időközben azonban megváltozott az ellenzék helyzete. A Demokrati elkezdett felfelé araszolni, ma már a legtöbb ügynökség szerint alulról nyaldossa az 5 százalékot. A Demokrati egyik alapítója pedig Rastislav Káčer, Peter Bárdy elvtársa, állandó podcast-partnere.
A Demokrati egy radikális párt, szélsőségesen atlantista, rendkívül uszító retorikát folytató képződmény. A párt elnöke Jaroslav Naď azt állítja, hogy a Smer orosz pénzeket kapott a kampányához, és csak ezért nyert 2023-ban. Közben ő maga ténylegesen egy másik ország szolgálatában áll, hiszen a jelenlegi cseh védelmi miniszter tanácsadója. Attól a cseh kormánytól kapja a fizetését, amely beavatkozik Szlovákia belügyeibe.
Mindazonáltal, a Demokrati a globalisták pártja, minden ízérben, minden tettében és szavában. A Magyar Szövetség viszont nem ilyen, mert egyes elemei a semleges retorika ellenére továbbra is függenek Budapesttől.
A PS nem tud kormányt alakítani egyedül, legalább négypárti koalícióra kényszerül majd. Eredetileg nagyon úgy tűnt, hogy a HLAS lesz ebben a legnagyobb partnere. Volt is rá esély, mikor Migaľ és társai kirobbantották a második kormányválságot, és a Fico-kormány nagyon közel került a széteséshez. A fordulat azonban nem következett be, a HLAS bennmaradt, Migaľék fordítottak egyet a köpönyegen megfelelő pozíciókért cserébe, az ellenzék pedig hoppon maradt.
Migaľ lepaktálátását követően a PS és a hozzá kötődő sajtó elkezdte sokkal keményebben támadni a HLAS-t. Az biztos, hogy ma már jóval kevésbé tekintenek rá potenciális jövőbeli partnerként.
Ez elindított egy versenyt a többi potenciális partner között, főleg az 5 százalékos küszöb körül mozgó pártok esetében. A Demokrati jön fel, ezért a legutóbbi kormányellenes tüntetésen felszólalási lehetőséget és közös szelfit kaptak. A Magyar Szövetséget pedig már a Demokrati meghosszabbított karjaként működő Bárdy ekézi. Az SaS közben a Demokrati esélyeit akarja rontani, hogy az ő súlya ne csökkenjen.
A versenyt végül a választó fogja eldönteni, de hogy a kínálat milyen lesz, azt a sajtó. És valószínűleg a liberális mainstream abban gondolkodik, hogy a Párizs és Brüsszel felé elkötelezett PS-ből, a neoliberális, nagycégeket kiszolgáló bizniszpárt SaS-ből, az Európai Néppárt által befolyásolt KDH-ból és a cseh globalistáknak dolgozó Demokratiból jóval tetszetősebb kormány alakulhat, mintha a félig smeres HLAS és Budapest felé is tekingető Magyar Szövetség lenne ott.
A Magyar Szövetség hallgat
Az egész helyzet egyik érdekessége, hogy a Magyar Szövetség a nyílt uszítás ellenére is hallgat. Vagy az általuk vélt kecsegtető parlamenti pozíciók hallgattatják el őket, vagy kivárnak, hátha eldurvul a helyzet, és politikai tőkét lehet belőle kovácsolni. A DAC stadionokban évek óta magyarellenes rigmusok szólnak, mégis csak most lett belőle ügy. Most, amikor egyeseknek leginkább szükségük van rá.
A násztánc tehát folytatódik, hátha lesz, aki elcsábul, vagy a választási eredmények értékelése után megkönyörül Gubíkékon. Persze, ahhoz el kéne érni az öt százalékot.
Csakhogy a Magyar Szövetség nem sok perspektívát kínál a magyar választóknak. Lévén, hogy egyszerre kedvez a nemzet- és közösségellenes progresszívoknak és ez a nemzetben gondolkodó magyar választóknak lehetetlen.
Ezért van az, hogy a Magyar Szövetség országos ügyekben nem rendelkezik véleménnyel, politikája pedig csak a regionális vagy helyi ügyekkel szorítkozik (kivéve, ha egy progresszívoknak is tetsző ügyet kell felkarolni, mint a málnapatai vízerőmű). Ha ugyanis lenne véleménye, rögtön kiderülne, hogy egyszerre akarja eladni magát a PS-nek és a választóknak. Így a helyzetet leegyszerűsítették: először megpróbálják eladni magukat a választóknak, hogy a választás másnapján eladhassák magukat a progresszívoknak…
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: Magyar Szövetség hivatalos facebook-oldala/mesterséges intelligenciával készített tartalom
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
