A mennyiség helyett a minőségben bízhat a Kárpátalján, a Keleti-Kárpátok lábainál levő aknaszlatinai térségben élő szórványmagyarság. Úgy gondolják, ha létszámban meg is fogyatkoztak ott a magyarok, akik maradnak, kettőzött erővel küzdenek a megmaradásért. Benedek Imre oktatási szakember arról beszélt, hogy a végeken folyó küzdelemben az óvodák, iskolák bástyaként védelmezik a szórványmagyarságot.
– Tavaly december óta vezeti az aknaszlatinai kistérség oktatási főosztályát. Milyen helyzetben van most a térség oktatása?
– A kistérségben tizenöt iskola működik, kettő ukrán, egy magyar, a többi román tannyelvű. Ez azért van így, mert az itt élő 36 ezer fős lakosságból csak körülbelül ezer a magyar, a túlnyomó többség pedig román. Azzal, hogy tavaly decemberben elfogadtam a kinevezést, az volt a célom, hogy amennyire csak tudom, megvédjem a magyar iskolánkat. Tágabb viszonylatban, a Husztól egészen Kőrösmezőig terjedő máramarosi régióban, amely a técsői, huszti és rahói járást öleli magába, sem túl rózsás a helyzet. Huszton egy magyar tannyelvű iskola, Visken pedig az óvodával is rendelkező Kölcsey Ferenc Középiskola fogadja a gyermekeket. Emellett a szintén magyar tannyelvű Técsői Hollósy Simon Középiskola, a Técsői Református Líceum, az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola és a Szent Anna Óvoda működik a régióban. A rahói járásban Nagybocskon és Gyertyánligeten van magyar óvoda, egy pedig a közelmúltban, a P. Frangepán Katalin Gimnázium részeként nyílt meg fiókintézetként Terebesfehérpatakon. Rahón és Kőrösmezőn van általános iskolai oktatás, de itt már csak a magyar nyelv és irodalom tantárgyakat tanulják a gyerekek magyarul.
– Közel harminc éven át volt az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola igazgatója. Mekkora jelentősége van az intézménynek a kárpátaljai szórványmagyarság életében?
– Még a szovjet érában, 1989-ben a magyar osztályok egy egyesített, magyar-orosz-ukrán tannyelvű iskolában működtek. S mivel akkoriban a magyar osztályokban már hét tantárgyat tanítottak oroszul, a magyarság akkori arányához képest drasztikusan lecsökkent a beiskolázott magyar gyermekek száma, tarthatatlan volt a helyzet, így lépnünk kellett. Még abban az évben, szeptember elsején elindítottuk az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskolát, másfél évvel később, 1991 májusában pedig én lettem az intézmény igazgatója. Azt gondolom, ha 1989-ben nem alapíjuk meg a különálló, magyar tannyelvű iskolánkat, akkor Aknaszlatinán ma már nem nagyon hallanánk magyar szót. Maximum a temetői feliratokból tudnánk, hogy ezen a földön egykoron magyarok éltek.
– Mit ad az iskola a magyar fiataloknak? Tudást, tartást, támogatást vagy identitást?
– Ezek közül mindent megad. Fontos megemlíteni, hogy 2005-ben Marosvásárhelyen a Kárpát-medencében működő kilenc, Bolyai nevet viselő iskola alapszerződést írt alá. Az intézmények közül hat anyaországi, egy marosvásárhelyi, egy zentai, egy pedig a miénk. Az, hogy egy ilyen erős csoporthoz tartozhatunk, hatalmas impulzust, lökést adott az iskolánknak. Ezt segíti, hogy a kilencek valamelyike minden évben vendégül látja a többi iskola képviselőit, így a gyermekeink előtt megnyílt a lehetőség, hogy más nívós intézmények diákjaival találkozhassanak. Ez rendkívüli módon inspirálja őket a tanulásban és a hozzáállásban. Sajnos, amióta kitört a koronavírus-járvány, csak az online térben tartjuk a kapcsolatot, ott is csak a tantestületek egyeztetnek, de talán, ha véget ér a pandémia, újra találkozhatunk majd személyesen is. Ami pedig az iskolánk színvonalát illeti, azt gondolom, elégedettek lehetünk, mert egyrészt a végeken, bástyaként megtartjuk a magyarságot, másrészt a végzőseink többsége a felsőoktatásban vagy szakiskolákban folytatja tanulmányait. Az más kérdés, hogy a továbbtanulók egy jelentős része később az anyaországban képzeli el a jövőjét, ugyanakkor az is igaz, hogy a mi intézményünkben, a tantestületben, egy kivétellel, minden tanár az iskolánk tanulója volt korábban. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy sok egykori diákunkat meg tudtuk tartani.
– Magyarország és Ukrajna között nem felhőtlen jelenleg a kapcsolat. Hogy viszonyul az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskolához a hatalom és a többségi nemzet?
– A kistérségben abszolút kisebbségben van a magyarság, ugyanakkor én itt nem érzek számottevő negatív hatásokat, megkülönböztetést, ami azért is lehet, mert én vagyok az oktatási vezető. S kezünkre játszhat az is, hogy az iskolák zöme román tannyelvű, vagyis azok az intézmények szintén kisebbségi kézben vannak.
– Az aknaszlatinai kistérség oktatási főosztályának vezetőjeként, illetve a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség alelnökeként komoly rálátása van az oktatás helyzetére. Mi okozza a legnagyobb nehézséget ma a kárpátaljai magyar nyelvű oktatásban?
– Egyértelműen a nyelvtörvény, amely a jövő tanévtől ér el az ötödik osztályhoz, és akkortól megközelítőleg húszszázaléknyi tananyagot az államnyelven kell oktatni. Nálunk, itt a Felső-Tisza-vidéken ez nem okoz akkora gondot, mert a gyermekek jellemzően vegyes házasságból érkeznek, és beszélnek ukránul is. A nyelvtörvény igazából az alföldi megyékben okoz majd problémát, mert ott a gyerekek egy jelentős része nem beszéli jól az államnyelvet.
– Mekkora segítséget jelent a magyar kormány kiállása, támogatása?
– Nagyon sokat, mert egy biztos hátteret érzünk a hátunk mögött azáltal, hogy vannak, akikre számíthatunk.
– A kárpátaljai közélet szereplői folyamatosan hatalmas elvándorlásról beszélnek. Mivel lehet fékezni ezt a rendkívül kedvezőtlen folyamatot?
– A tanárok munkájában látom a helyzet megoldásának kulcsát. Mindenkinek nemhogy száz, hanem kétszáz százalékot kell teljesítenie, hogy mindent meg tudjunk tenni a gyermekeinkért, azért, hogy továbbra se kerüljenek hátrányba.
– Vissza lehet csábítani azokat a magyarokat, akik Kárpátaljáról Nyugat-Európába vagy Skandináviába költöztek ki?
– Sajnos nem, mert az otthonaikat eladták, így nincs is hová visszatérniük, és munkahely továbbra sem nagyon van a térségben. Azt gondolom azonban, hogy aki el akart vagy akar menni, az így is, úgy is elmegy, én azokban bízom, akik itt maradtak. Biztos vagyok benne, hogy az Istennek minden emberrel célja van, és oda teremtette, ahol megoldandó feladat van.
The post Az aknaszlatinai térségben az iskola tartja meg a magyarságot appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
