Folytatódik a Metal Történelem, amelynek keretében ma, március 25-én 1988 legjobb albumaira lehet szavazni. Neked melyik a kedvenced?
„Miután sajnos az idei tavasz is otthonülős lesz, úgy gondoltuk, megint összehozunk egy kis játékot. 1980 és 2020 között keressük az év rocklemezeit, persze a hallgatóink segítségével” – mondta Kalácska Gábor, a Rocker Rádió egyik alapítója.
A játékban rendkívül egyszerű részt venni: a rádió a közösségi oldalain (facebook, instagram, viber, telegram, hundub) megosztja az aktuális évet, amelynek rocklemezeire lehet szavazni. Ezután csupán annyi a játékos dolga, hogy beírja egy kommentbe a kedvenc albumát, amely az adott évben jelent meg. Minden komment egy szavazat, a legtöbb voksot kapott lemez nyer.
„Szeretnénk picit hozzájárulni ahhoz, hogy a bezártság órái kellemesebben teljenek. A játék talán előhoz néhány kellemes emléket az elmúlt évtizedekből” – mondta Thuróczy Richard, a Rocker Rádió másik alapítója.
A Rocker Rádió munkatársai természetesen az emlékek felfrissítésében is segítenek: a szavazás napján, 9-19 óra között bemutatják az év (szerintük) 10 legerősebb rocklemezét a műsorban. Voksolni viszont bármelyik, az adott évben megjelent albumra lehet.
Ma, március 25-én 1988 legjobbjaira lehet szavazni. Íme a mai ajánlójuk:
Egy alaposan megváltozott felállással készítette el harmadik nagylemezét, a So Far, So Good, So Whatot az egykori Metallica-gitáros, Dave Mustaine és zenekara, a Megadeth. Az 1988 januárjában kiadott korongon debütált az új gitáros, Jeff Young, valamint a dobos, Chuck Behler. A saját szerzemények mellé az albumon helyet kapott egy feldolgozás is, a Sex Pistols-tól az Anarchy in the UK, amelyben egy nyúlfarknyi szóló erejéig felbukkant Steve Jones, a londoni punkbanda egykori gitárosa is.
Történelmet írt negyedik nagylemezével a Bon Jovi. Az említett dalcsokor, az 1988. szeptember 19-én kiadott New Jersey volt az első olyan nyugati album, amely hivatalosan is megjelenhetett a Szovjetunióban. A korongból durván 15 millió példányt értékesítettek világszerte, és kerek egy hónapig a csapat uralta a Billboard lemezeladási listáját. A zenekar tagjainak a későbbiekben sem volt idejük a babérjaikon üldögélni, mivel az album turnéja, amelynek nagy részét a Skid Row társaságában abszolválták, majdnem két évig tartott.
Hatalmas, időtálló szerzeményekkel van tele a Helloween 1988 augusztusában kiadott harmadik nagylemeze, a Keeper of the Seven Keys Part II. Hiába telt el a megjelenéstől számítva több mint 3 évtized, az akkor bakelitbe préselt dalok nagy része még ma is a koncertprogram kihagyhatatlan tételei közé tartoznak. Az viszont szomorú tény, hogy nem sokkal később vette kezdetét a zenekar évekig tartó mélyrepülése. Először a csapat egyik fő dalszerzője, a gitáros Kai Hansen távozott, majd jött a jogi problémák miatti kényszerszünet, de ez már egy másik történet.
Jelentős évnek számít 1988 a magyar heavy metal történelmében. Ebben az évben ugyanis megduplázódott a stílus hazai képviselői közül nagylemezzel rendelkező zenekarok száma. Az 1986-os Pokolgép debütálás után végre az Ossian is megkapta a lehetőséget, hogy bemutatkozhasson Magyarország rockereinek. Sajnos az Acélszív megjelenését már nem élhette meg a zenekar basszusgitárosa, Kovács T. Péter, Kokó, akinek stílusteremtő játéka a csapat egyik védjegyének számított.
Csak 50 százalékon üzemelt a Slayer dalszerző gépezete, amikor negyedik nagylemezüket, az 1988-as South of Heavent írták. A frissen nősült Kerry Kingnek teljesen érthető módon volt fontosabb dolga, mint a próbateremben molyolni, így a meló döntő részét a másik gitárosnak, Jeff Hannemannak kellett elvégeznie. Az albumra végül egy feldolgozás is felkerült, amelynek köszönhetően a zenekarnak sikerült bekerülnie az akkori rádiók műsorába. Bár ennek annyira nem tudtak örülni. Kerry King például így vélekedik Iron Butterfly coverjükről: „Még ma is az a helyzet, hogy ha az Államokban a rádióban egy Slayer-dalt hallasz, akkor hétszentség, hogy az a kibaszott In A Gadda Da Vida az. Ezerszer jobb dolgokat csináltunk, mégis azt a szart nyomják. Ma már sajnálom, hogy egyáltalán felvettük. Gyűlölöm azt a k..va dalt.”
Akár a hosszú dalok lemezének is nevezhetnénk a Metallica 1988-as albumát, az And Justice for Allt, hiszen mindössze két olyan szerzemény található a korongon, amelynek játékideje nem éri el a hat percet. Ez az album több okból is fontos mérföldköve a zenekar történetének. Egyrészt itt mutatkozott be dalszerzőként a csapat új basszusgitárosa, Jason Newsted, valamint a korong egyik csúcspontához, az One-hoz forgatták a Metallica legelső videóklipjét. Az említett dal szövegébe sokan gondoltak bele sok mindent, megalkotója James Hetfield szerint feleslegesen, hiszen, ahogy a frontember kifejtette: „Az a kib…szott dal egy csávóról szól, aki aknára lépett. Ennyi!”
Alapmű, mérföldkő, korszakalkotó stb. Általában ezek a szavak szerepelnek a leggyakrabban azokban a lemezkritikákban, amelyek megjelenésének évében, 1988-ban születtek a floridai származású Death második nagylemezével, a Leprosyval kapcsolatban. Az album pozitív fogadtatása többek között annak is köszönhető, hogy a zenekar tragikusan fiatalon elhunyt főnöke, Chuck Schuldiner pályatársainál jóval korábban rájött arra, hogy a gyorsaság nem feltétlenül azonos a brutalitással, így az új szerzemények jóval lassabbak, kidolgozottabbak lettek a bemutatkozó nagylemez dalainál.
Több mint harminckét évvel ezelőtt, 1988. április 11-én jelent meg az Iron Maiden hetedik sorlemeze, egyben a zenekar történetének legelső konceptalbuma, a Seventh Son of a Seventh Son. Ez volt az a korong, amelyről még az egyébként rendkívül önkritikus zenekarvezető-basszusgitáros-dalszerző Steve Harris is csak szuperlatívuszokban tudott nyilatkozni. Egy interjúban például röviden csak ennyit mondott: A Seventh Son album egyértelműen az egyik legjobban sikerült alkotásunk!
Bár döntő mértékben nem tartalmazott hatalmas változásokat az Anthrax negyedik nagylemeze, a State of Euphoria, azért a rajongók szembesülhettek néhány új megközelítéssel. Az egyik ilyen egy feldolgozás volt, az eredetileg a francia Trust zenekar által elkövetett Antisocial. A miértre pedig a Kergemarhakórosok frontembere, Joey Belladonna adta meg a választ: „Sosem hallottam még korábban a bandáról, de úgy gondoltam, ez egy király dal. Franciául is felénekeltem amúgy, ami elég furán hangzott. Tudom, hogy a Maidenék szerették ezt a csapatot, szóval azt hiszem, így kerültek képbe nálunk is.”
Annak ellenére, hogy csak kvázi vészmegoldásként került a produceri székbe a korábban szinte kizárólag popcsapatokkal dolgozó Peter Collins, rendkívül sokat tett azért, hogy a Queensryche harmadik nagylemeze, az 1988. május 3-án kiadott Operation: Mindcrime hangzása több mint 30 évvel megjelenése után is időtálló legyen. A zenekar kiadójának hozzáállása viszont kicsit furcsa volt, hiszen amíg a stúdiózásra csak nagy nehezen adtak 320 ezer dollárt, addig az album megjelenése után gondolkodás nélkül kipengettek 200 ezret egyetlen videóklipre.
Szavazni facebookon itt, instagramon itt, viberen itt, telegramon itt, hundubon itt, további rocklegendákat hallgatni pedig itt tudtok.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
