Nyitókép: Körkép.sk
2024. november 11-én látogatást tettek a komáromi Selye János Gimnáziumban a budapesti székhelyű 56-os Szövetség elnökségi tagjai, hogy egy nagy eszmei értéket képviselő szimbólumot adjanak át a gimnázium számára. A jelkép a jelenlegi tanulóifjúságot a hajdani diákság példaértékű magatartására hivatott emlékeztetni, akik rendíthetetlenül helytálltak a forradalom idején.
A találkozóra a gimnázium dísztermében került sor, ahol Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója tisztelettel köszöntötte a megjelent vendéget, valamint a nagyszámú diáksereget.
Az 56-os Szövetség elnökségének tagjai közül jelen volt Égi Pál, a szervezet elnöke, továbbá Tóth Ferenc, Gáspár Károly, valamint Kurta László – mindnyájan olyan egyéniségek, akik ifjú korukban személyesen részt vettek az 1956-os forradalom harcaiban, tehát igazi pesti srácok. Jelen volt továbbá a dunaszerdahelyi központú Felvidéki Magyar Ifjúságért Társulás képviseletében Farkas Gabriella, aki elnökük, Győri Margit megbízásából érkezett.
Az ünnepség nagyon szép kultúrműsorral kezdődött a gimnázium két tehetséges diáklányának közreműködésével. A szülőföld szeretetére utaló zenés-verses összeállításban Szeles Chloe csodálatos magyar népdalokat énekelt, Ördögh Zsófia pedig Radnóti Miklós: Nem tudhatom című költeményét szavalta el. A tanulókat Farkas Adrianna gimnáziumi tanár készítette föl.
Andruskó Imre gimnáziumi igazgató a jelenlévő diákok számára néhai Gáspár Tibor tanár úr visszaemlékezése alapján felvázolta, hogy október 25-én felrendelték a gimnázium összes diákját a jelenlegi ünnepség színhelyére, ahol megjelent a kommunista párt két képviselője is, akik egy kiáltvánnyal fordultak a diákokhoz és tanárokhoz.
Ennek szövegét a jelenleg aktuális ünnepségen Ördögh Zsófia, második osztályos diáklány olvasta fel:
„Nyilatkozat a magyar ellenforradalom elítéléséről. Magyarország területén – de főleg a fővárosban, Budapesten – több száz fasiszta banda bujkál, akiknek egy része most előbújt, és randalírozik Budapest utcáin. Kommunistaellenes, szovjetellenes jelszavakat skandálnak, függetlenségre és a szabad gondolkodásra hivatkozva. Céljuk az, hogy a horthysta rendszert visszaállítsák. Csatlakozott hozzájuk az imperialista nyugati hatalmak által felhergelt bűnöző csőcselék is – a börtönökből kiszabadult bűnöző elemekkel együtt. Ők – kihasználva a lehetőséget – országszerte fosztogatnak, megzavarva ezzel a magyar nép szocialista építőmunkáját. Az ellenforradalmat volt horthysta katonatisztek és osztályidegen elemek robbantották ki, mégpedig a Nyugatról beszivárgott imperialista ügynökök irányításával, kihasználva a Magyar Dolgozók Pártja által a szocializmus építése során elkövetett hibákat. Bár az ellenforradalmi csőcselék átmenetileg meg tudta zavarni a szocializmust építő Magyar Népköztársaság törvényes rendjét, a párthoz hű magyar elvtársak – a dicsőséges Szovjet Vörös Hadsereg segítségével – vissza fogják állítani a rendet. Felhívunk minden magyar embert, munkást, parasztot, értelmiségit, tanárt, diákot, hogy ítélje el a magyar ellenforradalmárok tevékenységét, és vállaljon szolidaritást a magyar kommunisták jelenlegi küzdelmével. Nem engedhetjük meg, hogy néhány fasiszta provokátor felforgassa a Magyar Népköztársaság népi demokratikus rendjét, és ez befolyásolja a Varsói Szerződés államainak békés egymás mellett élését.”
Andruskó Imre igazgató a diákok értésére adta, hogy miután a politikai tiszt elmondta uszító, magyarellenes beszédét, arra szólította fel a diákokat, hogy ítéljék el a magyar forradalmat. A diákok azonban ezt nyilvánosan megtagadták. Erre a kommunista párt képviselője még egyszer követelte tőlük a forradalom elítélését, de a diákok ezt másodszor is megtagadták. E nagy bátorságot követelő helytállásért napjainkban már a gimnázium díszterme valódi autentikus helynek tekinthető.
Az 56-os Szövetség tagjai közül Égi Pál valamint Tóth Ferenc szóltak a diáksereghez, akik cáfolták a nyilatkozat állításait, amely fasiszta provokátorokról, fosztogató bandákról beszélt, hiszen ők a szabadságukért küzdöttek, a szovjet elnyomás, a felvonuló tankok ellen. Harcoltak fegyverrel, vagy anélkül; együtt a munkás, az értelmiségi, a diák, és ez a harc a nép szabadságvágyát, hazaszeretetét jelentette.
A visszaemlékezők közül Tóth Ferenc egészen kicsiny gyermek volt még, aki kenyeret, élelmet hordott a forradalomban harcolóknak, és kisgyermekként kellett szembesülnie, hogyan folyik a vér a pesti utcán, és milyen hatalmas mennyiségben távozik a megsebesült emberekből. Ez a szörnyűség mind a mai napig ott él emlékezetében. Bevezették őt a kis fogház udvarára is, ahol valódi akasztófákkal kellett szembesülnie.
Égi Pál fiatal felnőtt volt a forradalom idején, ő ott harcolt a Corvin közben, a Széna téren, a Móricz Zsigmond körtéren. Elmondta, hogy a szabadságért küzdők önszerveződően egységgé kovácsolódtak és megalakították a Nemzetőrséget is, akik az élelmiszerek szétosztásában is segédkeztek. Harcoltak, ahogy tudtak, akár Molotov-koktélokkal is a hatalmas tankok ellen. Sajnos azonban a ruszkik meg az ávósok belelőttek a tömegbe is; végül a 12 napos küzdelem eufórikus hangulata után a forradalomnak, amely szabadságharccá minősült, a hatalmas túlerővel szemben el kellett buknia.
A jelenlévő diákság több kérdést is feltett a forradalom részleteivel kapcsolatosan, amelyeket a beszélgetés folyamatában az egykori pesti srácok rendre megválaszoltak.
Az 56-os Szövetség jelenlévő tagjai arra kérték a gimnázium diákjait, hogy vigyék tovább a lángot, amely a szabadság és a hazaszeretet hű jelképe. Az egykori diákok bátor helytállásának tiszteletéül az 56-os Szövetség képviselői egy lyukas forradalmi zászlót adományoztak a komáromi Selye János Gimnázium számára, melyet a gimnázium igazgatója, majd pedig két diák nagy tisztelettel vett át.
A tartalmas és mélyreható ünnepség kiváló példája a diákság nemzeti öntudatra és hazafiságra nevelésének.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
