Róma első és legjelentősebb Mária temploma csendes tanúja annak a különleges tiszteletnek, mellyel Péter és Pál apostolok vértanúságának színhelyén is övezték a Megváltó Édesanyját, aki egészen a keresztig követte egyszülött Fiát. A Santa Maria Maggiore-bazilika történetéről olvashatunk Vértesaljai László SJ írásában, melynek részleteit közöljük.
1250 tájt írta a trentói Bertalan ferences testvér azt a legendát, mely közel ezer év távlatából emlékezik egy kedves történetre. Az Úr 365. esztendejének augusztus hava 5. napján egy János nevű római patrícius álmot látott, melyben azt hallotta, hogy a legforróbb hőség, a római ferragosto idején hó esik majd az Urbs egyik halmán, az Esquilinus dombon. A derék patrícius megosztotta az álmát Liberius pápával, és
Innen ered az elnevezés, mellyel csak a második évezredben nevezték el a templomot: Sancta Maria ad Nives, magyarul Havas Boldogasszony. Ezzel a névvel aztán az egész keresztény világon templomokat építettek a Szűzanya tiszteletére. Magyar földön méltán a leghíresebb a Szeged-Alsóvárosi Havas Boldogasszony ősi gótikus temploma.
A római Santa Maria Maggiore-bazilika alatt végzett régészeti ásatások a közelmúltban érdekes részletekre világítottak rá. Mindenekelőtt meglepetést keltett, hogy a templom mostani, vagyis az eredeti alapfalain túl nem találtak más olyan nyomokat, mely megerősítette volna a legenda szerinti, Liberius pápa által emelt első Mária-templom létezését. Viszont fény derült arra, hogy máig állnak az eredeti bazilika alapfalai, melyeket az 5. század elején építettek. Róma első Mária-templomának a neve a források szerint Ecclesia Sanctae Dei Genetricis, a Szent Istenszülő temploma volt, rövidebben Ecclesia Sanctae Mariae, Szűz Mária temploma.
A templom felszentelésének napját biztosan rögzíti a Szent Jeromosnak tulajdonított martirológium, mely azt írja, hogy III. Sixtus pápa szentelte fel az Ecclesia Sanctae Mariae-t. Évszámot a forrás nem jelöl meg, csak azt írja, hogy augusztus 5-én, vasárnap történt a felszentelés. Könnyen ki lehet nyomozni azonban, hogy mikor esett augusztus 5. a késő antik korban éppen vasárnapra: 434-ben! Vagyis pontosan a 432 és 440 közt uralkodó III. Sixtus pápa idejében.
431-ben tartották a híres efezusi zsinatot, mely Krisztus valóságos istenségének a kihangsúlyozására Szűz Máriát a Theotokosz, Istenszülő névvel illette. Ennek latin átírása a korábban említett Genetrix a templom titulusában (Ecclesia Sanctae Dei Genetricis). Róma tehát 434-ben új Szűz Mária-templomot kapott, melynek elsősorban krisztológiai jelentősége van.
410. augusztus 24-én foglalták el Alarik vizigót király harcosai Rómát; egy világ omlott össze a rómaiakban, mégpedig a város bevehetetlenségébe vetett hitük. Róma a gótok után gazdátlanul maradt. Egyetlen erő maradt a városban, az Ecclesia: Róma püspöke a diakónusokkal, a papok és a hívek. Ez az erő azonban spirituális hatalom volt, legföljebb karitász segítséggel tudott a városlakók segítségére sietni. Ekkor, ebben a seblázban, tehát 410 után kezdik el építeni Róma első Mária-templomát.
Paradigmaváltás történik. Eddig a kereszténnyé lett császárok voltak az új kultusz támogatói, de a Nyugat-Római Császárság gyakorlatilag megszűnt, jóllehet formailag fennmaradt 476-ig. Viszont 410 után Róma püspöke, az Episcopus Urbis lép a hiányzó erő helyébe, és kezd templomépítkezésekbe.
Vértesaljai László SJ írása teljes egészében ITT olvasható.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
