De szép is volt régente, amikor a nyelvtanórákon megtanítottak bennünket arra, hogy különbséget tegyünk a kijelentő és a feltételes mód között. Vannak azonban politikai érdekeltségek, melyek képviselőinél nem számítanak az effajta megkülönböztetések. Elpusztítottak embereket vagy elpusztíthatták őket.?Nekik ez mindegy. No de lássuk is a fejleményeket!
„Több ezer holokauszttal kapcsolatos iratot találtak egy pesti lakás falában” – hirdeti a Nol.hu-n bizonyos Palugyai István tegnapi cikkének öles címe. De miket is találtak konkrétabban? Legalább néhányból idéznének! De nem. Ehelyett csupán ennyit kapunk:
„Több mint hatezer dokumentumot, köztük a második világháború idejéből származó, eltűntnek hitt iratokat találtak egy budapesti lakás falának eddig ismeretlen üregében, írja a The Guardian. A felújításkor előbukkant üregből az 1944-es népszámlálással kapcsolatos 6300 irat került elő, melyek kétszázezer budapesti zsidó tervezett németországi elpusztítását készíthették elő.”
Most készítették vagy készíthették? Mert a kettő nem ugyanaz. Ám olvassuk csak tovább!
„A Parlament tőszomszédságában lévő lakásban még augusztusban az egyik munkás lelt rá a papírokra, amikor csavarhúzóját az egyik repedésben papírok akasztották meg. – Először azt hittük, a szomszéd tapétája került elő, mondta a The Guardiannak a lakás egyik tulajdonosa, Berdefy Brigitta. Miután azonban kéziratok kerültek elő, férjével téglánként kibontották az üreget és 61 kilogramm poros, de jórészt sértetlen dokumentumot bányásztak elő.”
Hatezer, hatvanegy kilogrammnyi iratanyag! Nos, ha bármikor és bármiről ennyi dokumentum kerül elő, az a mód, hogy azokat levéltárosok, történészek tüzetesen elkezdik tanulmányozni. Ami azért valljuk be, kissé időigényes foglalatoskodás. Eztán közreadják őket vagy egészben vagy részben. Itt azonban valami nagyon sántít:
„A Budapest Főváros Levéltárának átadott dokumentumokat Kenyeres István a levéltár főigazgatója vizsgálta meg, aki példátlannak minősítette a leleteket és úgy vélte, a holokauszttal kapcsolatos eddigi ismereteink jelentős bővülését eredményezhetik. Szeptember óta a levéltár munkatársai egyenként vasalják át és vizsgálják meg az iratokat, egyebek között ismert neveket keresve az összefirkált papírosokon.”
Már megint miért a feltételes mód használata? Mindenesetre van még két fölöttébb árulkodó mondat az egész cikkben:
„A budapesti lakásban talált iratok az egyes házak lakóinak listáját tartalmazták, pontosan megjelölve, hány keresztény és hány zsidó élt az adott házban. A mostani leletekből az is kiderül, hogy később azokat a házakat alakították át sárga csillagos házakká, amelyekben eredetileg is több zsidó élt.”
Hoppá! Egy statisztikai lakcímjegyzék mióta bizonyítéka a holokauszt megtörténtének? Aztán mi új van abban, hogy ha a mostani iratokból is kiderül, hogy olyan házakról van szó, melyekben eladdig is zsidók éltek?
Persze minden kutakodó kérdést megválaszolna, illetve minden belőle származó vitát eldöntene egyszer s mindenkorra, ha ez a tekintélyes dokumentumanyag megjelenne, vagy akár csak néhány részlete – biztonság kedvéért szigorúan hasonmásban. De belőle való bárminemű érdemi szövegközlés nélkül újra azt hangsúlyozni, micsoda népirtás céljából készíthették ezen irathalmazt – jegyezzük meg: nem készítették, készíthették! –, hogy is mondjam csak, mindennek a teteje.
Ja és a végére hagytam a desszertet: „Kenyeres István a brit lapnak elmondta, számításai szerint még 23 ezer eddig ismeretlen dokumentum rejtőzhet valahol, melyek az 1944-ben történtek teljes megismeréséhez járulhatnak hozzá. Ezek akár más budapesti lakások falai mögött bújhatnak meg.”
Nem rejtőzik, rejtőzhet, nem megbújnak, megbújhatnak. Átvizsgálnák tehát a budapesti lakásokat töviről hegyire, hátha tömegével találnának falaikban zsidók elpusztítására vonatkozó iratokat. Ám legyen, de reméljük, ehhez bukszába nem a magyar állam, hanem végre a hazai zsidó szervezetek fognak nyúlni.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
