Átszakadtak a bénító hatású lélektani gátak – Gergely Balázs főszervezőt kérdeztük az idén tízéves Kolozsvári Magyar Napokról

– Idén 10. kiadásához érkezett a Kolozsvári Magyar Napok, mely már nemcsak a kolozsvári, hanem az erdélyi magyarság legnagyobb ünnepe is. Visszatekintve az elmúlt tíz évre, mit tekint a rendezvénysorozat legnagyobb hozadékának?

– Talán az egyik legnagyobb születésnapi ajándék, hogy elmondhatjuk: ami tíz évvel ezelőtt megfogalmazódott bennünk, az mára már Erdély-szintű mozgalom alapja lett. A Kolozsvári Magyar Napok példát mutatott és ösztönzően hatott más városok magyarságára is. Rendezvényeink komoly kulturális seregszemlévé váltak, s az egymásra találás élményén túl az is fontos, hogy bemutathatjuk kulturális értékeinket a külvilágnak is.

Az egyik legnagyobb eredménye az elmúlt tíz évnek, hogy a Magyar Napok megkerülhetetlen, várva várt ünnepi alkalom lett, melynek színes programkínálatában bármely korosztály megtalálhatja a kedvére valót.

– Az idei jubileumi kiadás, hogyan ünnepelik az elmúlt tíz évet? Mit emelne ki a programok közül?– Úgy döntöttünk, hogy ezt a kétségtelenül jeles alkalmat nem az ünneplésre szánjuk, hanem arra, hogy egy részleteiben még inkább kidolgozott Magyar Napokkal jelentkezzünk. Ezzel azt is jelezni szeretnénk, hogy

bár fontos mérföldkőhöz érkezett rendezvényünk, a KMN egy jövőbe mutató, reményeink szerint még sok kiadást megélő rendezvény, melyet folyamatosan tökéletesítenünk kell.

Nehéz az idei 630 programpontból bármit is kiemelni, de ha mégis szükséges, akkor mindenképp megemlíteném azt a kültéri fotókiállítást, amelyet a Mátyás-szobor mögött állítunk fel, s ahol az érdeklődők ízelítőt kaphatnak a Kolozsvári Magyar Napok elmúlt tíz évének legemlékezetesebb pillanataiból, valamint az Erdély különböző településein megszervezett Magyar Napok-rendezvényekből. Ugyanígy megkülönböztetett esemény az augusztus 18-án 19 órától kezdődő, nyitógála előadása.

A Kolozsvári piactéren című táncjátékot a Magyar Állami Népi Együttes külön erre az alkalomra rendezte, ezúton is köszönet érte.

Augusztus 20-i nemzeti ünnepünket 19 órától az Egyetemiek Házában ünnepeljük meg, ahol Vashegyi György karmester vezetésével, a Határon Túli Zenészek Szimfonikus Zenekara koncertezik, a Magyar Állami Operaház pedig augusztus 24-én 19 órától szabadtéri előadás keretében mutatja be Donizetti Szerelmi bájital című művét.

E felsorolás azonban közel sem teljes, ezért azt javaslom az érdeklődőknek, hogy látogassanak el a rendezvény honlapjára – www.magyarnapok.ro –, tanulmányozzák át az ott elérhető rendezvénykínálatot, hogy mindenkiösszeállíthassa  a számára legkedvesebb programot.

– Melyek voltak a legnagyobb fordulópontok a fesztivál egy évtizede alatt?

– Talán a KMN legnagyobb erőssége pont a stabilitás, nehéz benne töréseket, váratlan fordulópontokat találni.

Már az első évben sikerült áttörni azokat a bénító hatású lélektani gátakat, amelyek a korábbi évtizedek folyamán képződtek a közösségben. A köztéri közös ünneplés az első rendezvénysorozat után alapvető igénnyé és természetessé vált.

Nekünk, szervezőknek csupán az volt a dolgunk, hogy ennek az igénynek megfeleljünk, és évről-évre szilárd keretben minőségi programot állítsunk össze.

– Melyek a legemlékezetesebb pillanatok? És melyek a kellemetlen élmények, ha voltak?– Hál’ Istennek az előbbiekből sok volt, az utóbbiakból jóval kevesebb.

Nálam a legek élén továbbra is a 2010-es indulás első főtéri rendezvénye, az István, a király rockopera vetítése áll. Nem szégyellem felidézni, könny szökött a szemembe.

Ott szakadt fel bennem a korábbi évtizedek összes lefojtott közösségi frusztrációja, s akkor éreztem át sokadmagammal, hogy mit élünk meg, mekkora dolgot vittünk véghez. Azt az érzést soha nem fogom elfelejteni. A kellemetlen élményekről nem szívesen beszélek.

Az olvasók is emlékezhetnek néhány, főleg a román média egy része által gerjesztett tendenciózus, a rendezvényünk lejáratását célzó műbalhéra. Ezeket mindannyiszor igyekeztünk a helyén kezelni, és higgadtan megválaszolni. Természetesen nagyon bosszantó, és mindig fáj az ilyen, de rendszerint megerősödve kerültünk ki a támadásokból. Nem is folytatnám, mert a negatív élményekből nem lehet építkezni.

– Hogyan alakult az együttműködés az önkormányzattal a tíz év során?

– Az eddigi évek talán leggördülékenyebb együttműködését tudhatjuk – mindeddig – magunk mögött. Kolozsvár polgármesteri hivatalára többnyire adminisztratív feladatok hárulnak, melyek bár nem látványosak, nélkülük nem jöhetne létre a Kolozsvári Magyar Napok.

A kezdeti időszakban, az első kiadáskor, egy szimbolikus, 3000 lejes támogatást kaptunk. Mára ez már eléri a 530 000 lejt.

Mindenképp köszönet illeti az önkormányzatot, hogy felkarolta kezdeményezésünket – miként köszönet illeti további támogatóinkat is, kiemelten Magyarország kormányát és a magyar állami intézményeket és a kolozsvári magyar vállalkozói szférát, akik nélkül nem szervezhetnénk ilyen minőségű Kolozsvári Magyar Napokat.

– Idővel az is céllá vált, hogy a magyar közösség mellett a többségi román lakosságot is megszólítsa a fesztivál. Hogyan látja, mennyire sikerült?

– Ebben a tekintetben is komoly eredményeket sikerült elérni. A KMN a város románságának túlnyomó többsége által számontartott és elismert rendezvény lett, s érezhetően közelítette egymáshoz a közösségeket.

– Hogyan tekintenek a jövőbe? Mik a további tervek?

– Most az előttünk álló tíz napra koncentrálunk. Amikor a rendezvénysorozat véget ér jön a kiértékelés. Azt követően vágunk bele a következő év magyar napjainak szervezésébe.

– A KMN hatására valóságos mozgalom alakult, mintájára több erdélyi városban szerveznek magyar napokat. Milyen az együttműködés ezek szervezőivel?

– Folyamatosan követjük egymás tevékenységét, segítjük egymást, hogy a lehető legszínvonalasabb rendezvényeket tudjuk lebonyolítani, az idei Magyar Napokon – ahogy említettem –, megmutatkozási lehetőséget is kapnak ezen testvérrendezvényeink, az Erdélyi Magyar Fesztivál Szövetség megalakulásával pedig még szorosabbra fűzhetjük majd az együttműködést.

– Van-e olyan cél, melyet a kezdetekkor kitűztek, de tíz év alatt nem sikerült megvalósítani?

– Van.

– Mi lenne az?

– Ha megvalósítottuk, elmondom!