Valószínűleg soha az életben nem fogjuk megnyugtatóan megtudni, hogy mi történt az ukrajnai maláj repülővel. Semelyik fél sem fogja beismerni, hogy na az én lelkemen szárad. Hogyisne.
Rájár a rúd a maláj repülőkre, mert még azt sem találták meg, amelyik simán csak eltűnt pár hónappal ezelőtt. Illetve nagyon könnyen lehet, hogy megtalálták már, csak nem kötik az orrunkra. Titokzatos. És most itt a másik.
Civil repülőt lelőni súlyos dolog, akár casus belli is lehet.
Hagyományai vannak már annak, hogy az oroszokat alappal vagy alap nélkül ilyennel kapálják el a világ közvéleménye előtt. Emlékezhetünk a 80-as évek elején a dél-koreai utasszállító lelövésére. Igaz, volt abban egy kis kémkedés is, de lőni nem kellett volna. Mindmáig kihat, mert a média és a médiafogyasztók hajlamosak afelé gravitálni, hogy na igen, az oroszok mindig is ilyen repülőlelövők voltak. Sőt ha valaki provokációt tervez meg, annak tálcán kínálkozik kihasználni ezt a gondolkodási medret.
Nem is biztos, hogy lelőtték a repülőt. Annyi biztos, hogy felrobbant és lezuhant. Elvileg akár bomba is lehetett rajta. Az amerikaiak persze azt állítják, hogy érzékelték a rakétaindítást. De hogy pontosan mit érzékeltek, nem tudhatjuk. Azt mondanak, amit akarnak.
Persze sokkal valószínűbb, hogy lelőtték a gépet.
A földről rakétával? Olyan verzió is kering, hogy ukrán vadászgépek mozogtak arrafelé.
Ha valóban a földről lőtték le, akkor a lehetőségek: a) oroszpárti felkelők tévedésből b) oroszpárti felkelők szándékosan c) oroszpárti felkelők orosz megbízásból d) a dicsőséges orosz hadsereg szándékosan e) az orosz hadsereg tévedésből f) az ukrán hadsereg töketlenségből g) az ukránok ravaszságból és provokációból h) valami egyéb.
Nem tudjuk.
Csupán azt tudjuk, amit a különféle médiaforrások elénk pakolnak, tömve a legrafináltabb csúsztatásokkal, arányeltolásokkal, elhallgatásokkal, torzításokkal. És a média is leginkább csak annyit tud, amit a háttérbeli gazdáik tudni engednek nekik.
A háttérbeli gazdák – konkrétan a nagyhatalmak – valószínűleg sokkal többet és pontosabbat tudnak. Ha valamire, akkor a rakétaindításokra nagyon érzékenyek és fejlettek a műholdas figyelőrendszereik. A huzavona és a sok nyilatkozás, de még a mindenféle vádaskodás is leginkább csak a nagyközönségnek szól, színjáték.
Lesz kivizsgálás. Nahiszen! Úgy manipulálják, ahogy nem szégyellik. Olyan eredményeket közölnek róla, amilyet akarnak. Azokat úgy tálalják és értelmezik, hogy érdekeket szolgáljon. Ki-ki a maga érdekei szerint.
Több mint háromszáz ártatlan ember halála szörnyű. Bennünket azonban most érthető módon inkább az érdekel, hogy lesz-e a máris folyamatban lévőnél nagyobb háború. Ha igen, akkor mekkora és milyen.
Az biztos, hogy az esemény a háború kibővülése, elnyúlása és eldurvulása irányában hat. Egy olyan szakaszban, amikor az USA keménykedése az EU (lényegében a németek) vonakodásába ütközött.
Közben már nemcsak nyugati zsoldosok vannak jelen Ukrajnában a harcokban, hanem maga a NATO is megjelent, hiszen lengyel reguláris alakulatok lépték át a határt.
Sokan azt szeretnék, ha Putyin végre megindítaná az orosz hadsereget, és lehetőleg úgy, hogy meg se álljanak Kijevig, illetve a teljes Ukrajna megszállásáig. Simán megtehetné, rendelkezésre áll hozzá az erő. Megnyugtató és stabil rendet ettől lehetne remélni. Putyin azonban mégsem teszi. Nem hagyja magát belehecceltetni olyasmibe, amit az Ukrajnát – és előtte oly sok más országot – lángba borító „demokratikus” világhatalom egyre inkább provokál.
Nyilván komplett kidolgozott forgatókönyvek állnak készen többfajta verzióban Nyugaton is, Keleten is. Most azokkal pókereznek.
Ha megtudnánk az igazság minden részletét, egészen biztosan leesne az állunk.
Mindez az első világháború kitörésének századik évfordulóján.
Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »
