Kétharmados többség azt kellene jelentse, hogy a népben általános elégedettség uralkodik. Persze miféle kétharmad ez… Tudjuk. Szélhámosság, hazugság, hókuszpókusz, trükközés. Nem tudom, kinek mik a személyes tapasztalatai, de én a mozgáskörben csupa olyannal találkozom, akik nincsenek megelégedve a ”választás” eredményével. Sőt nemcsak párt-szempontból, hanem a Parlamentbe benyomult úgynevezett „képviselők” szociológiai összetételével sem. Konkrétan egyre többektől hallom, hogy mennyivel jobban tudnának képviselni bennünket józan eszű hétköznapi, átlagos emberek. Akik átlagos foglalkozásokban dolgoztak, és akik nem felejtik el, hogy honnan jönnek.
Érthető, ha a hivatásos politikusok önelégült pofájára nézünk, amint éppen süket dumát nyomatnak nekünk a tévén keresztül. Kiábrándító és irritáló. Igény lenne alternatívára.
Idáig rendben. De lehetséges-e, hogy átlagemberek képviseljenek? Ha igen, az milyen volna?
Volt már ilyen! A jóságos Rákosi elvtárs idejében. Éppen a nép bizalmának elnyerésére érdekében szövőnőket, vasmunkásokat, szabósegédeket és hasonlókat pakoltak az Országgyűlésbe. Sőt nemcsak oda, hanem minden posztba. Bevált? Dehogyis vált be. Színház volt az is.
Rendben, most már más idők vannak, más körülmények. Most beválna?
Annál inkább érdekes a kérdés, mert a sok zsúrfiú és mindenféle Úr között most is akadnak, akik eredetileg átlagemberek. Papíron. Az elmúlt huszon-valahány év Parlamentjeiben pedig néha kimondottan sokan voltak. Vagy észre sem tetszettek venni?…
Kezdjük talán azzal, hogy ha magas posztban afféle hétköznapi eredetű embert látunk, akkor egészen biztosak lehetünk benne, hogy az valakinek a bábja. És akkor még azt sem tudod, hogy kik döntenek a háttérben. Igaz, ez a többivel is így van. De mégis különösen azokkal, akiket eleve bábnak pakoltak oda.
Az átlagember pedig hozzákezd alkalmazkodni a környezetéhez, mert mi mást tehetne. Ennek során rekordidő alatt elkanászodik. Dehogyisnem felejti el, hogy honnan jött. A legkomiszabb elvtárs a tróger volt. Rideg, kegyetlen, kapzsi, hatalmaskodó. Mert azt érezte, hogy ez nem az ő világa, és hogy legegyszerűbb a dolgokat erőszakkal megoldania.
A munkás eredetű képviselők a legkorruptabbak, és őket lehet legkönnyebben elvakítani és átverni. Ez a tapasztalat.
Az egész kérdéskörben ott egy paradoxon. Ha kétszáz átlagembert teszünk oda, akkor azonnal felvetődik a kérdés, hogy miért éppen azt a kétszázat. Az összes többi rögtön azt kezdi érezni, hogy ezzel az erővel ő lehetne ott. Ez pedig azonnal feszültséget okoz, mihelyt a képviselő olyasmit csinál vagy mond, ami egyeseknek nem tetszik. Mindjárt jönne a felzúdulás, hogy elzavarni és másvalakit odatenni. Hiszen pótolható, mert csak egy átlagember. Előbbre volnánk ezzel?
További vetülete ennek a könnyen pótolhatóságnak az, hogy az illető maga is tisztában volna vele. Az csapódna le benne, hogy „idecsöppentem négy évre, mindenféle megalapozottság nélkül, és aztán egy másik még átlagabb, még hétköznapibb kerül a helyemre, egyébként sem értek én itt sem joghoz, sem gazdasághoz, sem államigazgatáshoz, csak üldögélek a székemen, néha elszavalom ugyanazt a pár frázist, de unom már – a legjobb, amit tehetek, hogy a négy év alatt megtömöm magamat, mert biztos, ami biztos”.
Az átlagember, mondjuk egy becsületes jóember népfia munkásököl-vasököl villanyszerelő el tud olvasni másfél óra alatt kétszáz oldal tömény gazdasági szakszöveget? De úgy, hogy értse is? És észrevegye, ha valahol csapda van benne? Tud vitatkozni jogászokkal? Hatékonyan? Meg tud írni egy törvényjavaslatot? Tud újat mondani a „teremtsünk munkahelyet” és az „erősítsük meg a közbiztonságot” sablonjain túlmenőleg? Egyáltalán: meg tud szólalni értelmesen? Nem fog bődületes baromságokat hebegni? Biztos?
Akik ezt az átlagemberes, népfiás, egyközülünkös elképzelést harsogják, azok nem gondolták végig.
Természetesen nem vagyunk megelégedve azzal, ami van. De a problémák más dolgokból erednek, és a megoldás is egészen más. Nem ilyen infantilis. A Hatalommal visszaélők addig örvendeznek, amíg a jónép ilyen gyermeki elképzeléseken cumizgat.
Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »
