Ha megvalósul a Kanadában kormányzó Liberális Párt terve az új választójogi rendszerrel kapcsolatban, hosszú időre esélytelen lehet az októberben ellenzékbe szorult Konzervatív Párt, hogy ismét hatalomra kerüljön. A liberális körökben emlegetett módosítás abból áll, hogy ezentúl nem szavaznak többé egyetlen pártra a választók, hanem rangsorolják a szavazócédulán megjelenő jelölteket. Például: ha mondjuk az Ontario tartománybeli Elgin—Middlesex—London nevű egyéni választókerületben ismét 6 párt indul (mint ahogy indultak az idei szövetségi választáson), akkor a szavazó rangsorolja egytől hatig a jelölteket és a számára legszimpatusabb jelölt kapja az első helyet, a leginkább elutasított jelölt pedig a hatodikra kerül.
Innentől kezdve a számlálók összesítik az összes szavazó által rangsorolt jelöltet és az utolsó helyen végzett kiesik. Ezt követően addig számolják újra, amíg már csak a két legnépszerűbb jelölt marad, onnantól kezdve pedig az első helyen lévő nyeri meg a választókerületet.
Amennyiben megvalósul ez a lebegtetett terv, óriási gondja lesz a Konzervatív Pártnak. Az átlagnál elkötelezettebb a kanadai jobboldali szavazó, ugyanakkor összesen 35 – 40 százalékra tehető a jobboldal felé hajló szavazói tábor. Ezzel szemben a Liberális Pártra, a baloldali Új Demokrata Pártra (NDP) és a Zöld pártra szavazók aránya együttesen megközelíti, vagy éppen meghaladja a 60 százalékot és kimondottan nagy az átjárás a pártok között. Ugyanakkor több mint egy évtized óta a Konzervatív Párt a leginkább elutasított párt a középre, balközépre, vagy baloldal felé gravitáló szavazó szemében. Tehát elvárható, hogy az új rendszerben a baloldali szavazók az első három helyre a három baloldali pártot teszik és a lista végére szorítják a konzervatív jelöltet.
De a rendszer leginkább a Liberális Pártnak kedvezne, amely lényegében egy fajta “brókerpárt.” Nem csak arról van szó, hogy centrumpártiak, így balról és jobbbról is eltudnak szívni bizonytalan szavazókat, hanem arról beszélünk, hogy szükségszerűen a jobbközépről és a balközépről egyaránt felkarolnak specifikus ügyeket, mely révén megtudnak szólítani befolyásos demográfiai csoportokat.
Tehát a legtöbb NDP és Zöld szavazó számára a Liberális Párt lenne a természetes második választás, amennyiben kedvenc jelöltjük kiesik a versenyből. Igy az új rendszerben könnyen billenhet át egy szoros választókerület a liberálisokhoz.
De ez még az erős jobboldali fölénnyel rendelkező kerületekre is igaz lehet. Az elmúlt választások előtt lehozott utolsó felmérés szerint az NDP-szavazók 48 százaléka a Liberális Pártra voksolna, ha esélytelen vagy nem indul kedvenc pártjuk jelöltje, miközben csak kilenc százalékuk szavazna a konzervatívokra.
Ha megnézzük a korábban említett és alapvetően jobbközép Elgin—Middlesex—London választókerületet – ahol a jelenlegi rendszerben a konzervatív jelölt nyert 49 százalékkal, akkor egy új szisztémában komoly eséllyel indulna a baloldal, ahol együtt szintén 49-50 százalékot szerzett volna a lajstromon legnépszerűbb és állva maradó balos jelölt.
A Konzervatív Párt – Rona Ambrose ideiglenes pártelnök vezetésével – erőteljesen tiltakozik a liberálisok által belebegtetett új választási törvény ellen. Egy népszavazást követelnek, mielőtt megváltozna a rendszer. Ma reggel pedig a National Post című jobbközép napilap is referendumot követel egy szerkesztőségi cikkben, arra utalva, hogy az új törvény a liberálisoknak kedvez és nem Kanada érdekeit szolgálja.
A Liberális Párt ígérte, hogy széleskörű tárgyalásokat kezdeményez a parlamenti pártok közt, de nem valószínű, hogy referendumot tartana.
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
