A Katolikus Társadalmi Napok évről évre lehetőséget ad, hogy a hit fényénél átgondoljuk az emberiség nagy és időszerű problémáit – mondta Erdő Péter bíboros, prímás a szegedi dómban szeptember 25-én bemutatott záró szentmisén a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia több tagjával koncelebrálva.
Zsúfolásig megtelt a dóm, a kereszthajó padjai és a főhajóban felállított székek is. A várakozás csendjét a zenekar hangolása és az énekpróba szakítja meg.
A szentmisén a Szamocsi Szabolcs zenei igazgató vezényelte zenekar és kórus Mozart C-dúr miséjét adta elő. Különleges élmény volt a népénekek zenekari kísérete. A hívek énekét felerősítette a kórus, Isten dicsőítése betöltötte a teret.
A bevonulást a Szent Gellért Szeminárium papnövendékei és ministránsok vezették. A világi hívek képviseletében Kónya Mihály, a rendezvény világi főszervezője vitte a KATTÁRS vándorzászlóját, melyet a szentmisét követen adtak át a rendező egyházmegyének. Az oltárasztal előtt látjuk a katolikus társadalmi tanítás kompendiumát, a staféta másik elemét, melyet a következő KATTÁRS-at rendező főpásztor vesz majd át a szentmise végén.
Kiss-Rigó László bevezetőjében visszatekintett a Katolikus Társadalmi Napok sokszínű rendezvénysorozatára és köszöntötte a vendég püspöktársakat. Hálát adott a megvalósult sokszínűségért, és áldást kért életünkre.
„A KATTÁRS lehetőséget adott, hogy hitünk fényében gondoljuk át az emberiség időszerű problémáit. Ma, amikor az elvándorlók és menekültek világnapját ünnepli a világegyház, különöen is imádkozunk Európa és a világ békéjéért. A nagy sorskérdések egyikéről van szó, mely szorosan kapcsolódik az igazságosság és béke témájához” – mondta bevezetőjében Erdő Péter bíboros.
*
Erdő Péter szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.
Krisztusban Kedves Testvérek!
A Katolikus Társadalmi Napok idei eseménysorozatának végén az Egyház nagyon is aktuális társadalmi témát ad elénk.
1. A mai evangélium első hallásra úgy tűnik, hogy a gazdagok és a szegények közötti különbségről szól. Nem véletlen, hogy sokan, akik az egész kereszténység eredetében valamiféle társadalmi jelenséget véltek felfedezni, ezt az evangéliumi szakaszt részesítették előnyben. Azt mondták, íme a példa: a gazdagokat az utolsó ítélet után a pokol büntetésével, szenvedéseivel fenyegeti a kereszténység. Bezzeg a szegényeknek vigasztalást kínál a túlvilágon. Azonban, ha jobban odafigyelünk Jézus szavaira, akkor nem ez a kép rajzolódik ki előttünk. Igaz ugyan, hogy látunk egy gazdag embert, aki tobzódásban él, majd halála után a kínok kínjára jut. Egy nyomorult szegény pedig a dicsőségbe, Ábrahám kebelére kerül. De vajon pusztán a gazdagság érdemel az evangélium szerint büntetést a túlvilágon? Pusztán a szegénység érdemel jutalmat? Nem ez a mai evangélium tanítása.
2. Figyeljük csak meg, hogy ott a ház küszöbén látjuk éhezve és betegen a szegény Lázárt, ahol közben a gazdag állandóan lakomázik. Tehát nem pusztán arról van szó, hogy ő gazdag, hanem arról, hogy a szenvedő, az éhező, a beteg, a szegény ember iránt, aki pedig ott van a közvetlen közelében, semmi irgalmat nem tanúsít, elzárkózik tőle, és a maga gazdagságában elégedetten él. De csupán erről van szó? Ez is elég lenne, hiszen tudjuk az utolsó ítéletről szóló nagy tanításból, hogy Jézus az „éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok” nagy mércéjét állítja fel örök sorsunk szempontjából. De van itt még valami! Amikor a rokonokhoz szeretné visszaküldeni az üdvözült szegény embert a kárhozatra jutott gazdag, akkor abban reménykedik, hogy a halottak közül előjövő ember majd rábírja őket, hogy másként éljenek. Tehát a gazdagságon kívül volt ott még valami más is, amit meg lehetett volna változtatni. S ez a más, ez volt egyrészt a szegénytől való elzárkózás, másrészt az Istennel szembeni zártság. Nem hisznek Mózesnek, nem hisznek a prófétáknak, nem hallgatnak rájuk! Egyszerűen elégnek tartják az életükben a komfortot. A gazdagságot, azt, amit materiálisan el lehet érni. Mai szóval: a pillanatnyi anyagi jólétet, sőt, ahogyan napjaink embere is sokszor teszi: a pillanatnyi jó közérzetet. És nem törődnek azzal, hogy ennél több is létezik. Ez az a zártság, ami a szenvedésre, a pokolra vezet. Nem a puszta gazdagságnak a ténye.
3. A szegény ember, akiről Jézus beszél, nyitott volt Isten felé. Tudta magáról Isten előtt is, hogy ő szegény, nemcsak anyagilag, egyébként is. Nemcsak az emberektől, Istentől is irgalmat, ajándékot kért és várt. És hogyne adta volna meg ezt neki az Úr. Tehát nekünk is szól ez az üzenet és gazdag tanítást ad. Például elmondja azt, amiről olyan sokszor megfeledkezünk, a külön ítéletnek a tanítását. Hiszen ott élnek még a földön a gazdag ember testvérei, az ő sorsa pedig már eldőlt. Meg a szegény ember is üdvözült közben. Nemcsak az utolsó ítélet pillanatában, hanem mindjárt a halálunk után. Gondoljuk csak meg! Ezt a történetet maga Jézus földi életében beszéli el. Az a Jézus Krisztus, akiről hisszük és valljuk, hogy halálával és feltámadásával nyitotta meg minden ember számára az utat az üdvösség felé. De, akinek az örök sorsa már eldőlt, aki az isteni örök boldogságban részesült, az felül áll az időn. Felül áll az egész teremtett kozmoszon. Nagy hát a mélysége a mai evangélium tanításának. Fényt villant arra a titokra, hogy hogyan működik, hogyan hatol be az isteni lét tökéletessége és örökkévalósága evilági életünk változásaiba és küzdelmébe.
Azt az üzenetet is halljuk ebben az evangéliumi szakaszban, hogy a halálból feltámadónak hinni kell. Jézusnak, aki majd feltámad halottaiból. Hinni a Szentírásnak, hinni Jézusnak. Mert ez az, amitől az örök sorsunk függ. Ez az, ami lehetővé teszi, hogy ha netán kényelmes körülmények között élünk is, megnyílhassunk mások felé, ez az, ami képessé tesz minket arra, hogy Isten előtt átérezzük a magunk szegénységét.
4. Ne áltassuk magunkat! Ez a világ még nem a mennyország és soha nem lesz az. A gazdag ember módjára zártak vagyunk mi is, ha csak azt keressük elméletben és gyakorlatban, hogy mi a legkellemesebb, hogy mi felel meg a közvéleménynek, vagy mit diktálnak az evilági paradicsom illúziójának hamis prófétái. Ha nyitottak vagyunk Isten felé és átérezzük a magunk szegénységét, akkor Krisztusra kell figyelnünk, az Ő tanítására, amelyet valódi történelmi úton és az Egyház hagyományára kapcsolódva biztosan megismerhetünk. És azt kell adnunk az embereknek, mert az az igazi Örömhír, amely többet ér minden földi kényelemnél. Ha viszont az örökkévalóságra törekszünk, akkor földi életünk az érdemszerzés ideje, akkor a rászorulókon azért kell segítenünk, hogy maradandó kincseket gyűjtsünk a mennyben és megérintsük az ő szívüket is. Őket is közelebb hozzuk Krisztushoz. Vagy éppen tanuljunk tőlük alázattal és nyitott szívvel.
5. Kérjük a mai szentmisében Őt, akitől mindannyiunk sorsa függ, hogy ilyen szegénynek tudjuk lenni Előtte, és befogadjuk azt, ami a Szentírás tanítása, amit a feltámadt Krisztus tanít nekünk. Ő az, aki feltámadt a halottak közül. Legalább neki hinnünk kell. Ilyen örömmel nézzünk szembe mai nehéz korunk társadalmi problémáival, vállaljuk a segítő szeretet küldetését és adjuk tovább az embereknek a reményt, amely túlmutat minden földi szorongáson és nehézségen. Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszony könyörögj érettünk! Ámen.
*
Kiss-Rigó László mint házigazda köszönetet mondott a KATTÁRS szervezőinek. Kihirdette, hogy a következő Katolikus Társadalmi Napok szervezője a Veszprémi Főegyházmegye lesz.
Ünnepélyesen átadták a jelképes stafétát: a kompendiumot Udvardy György érsek vette át, a zászlót a világi hívők nevében Dömötör Enikő.
„Gratulálok a Szeged-Csanádi Egyházmegyének. Öröm és megtiszteltetés, hogy amikor Veszprém Európa kulturális fővárosa lesz, megrendezheti a Katolikus Társadalmi Napokat” – mondta Udvardy György. Kiemelte, hogy leendő jelmondatukat – Erősödj a reményben! – a reménység kapcsolja össze a főegyházmegye jelmondatával – Őseink hite a jövő reménye –, amelynek szellemében alakítják pasztorális szolgálatukat. „Nagy szükség van a megerősödés lehetőségére, hogy az emberek a rendezvényeken keresztül találkozhassanak azzal, aki reményünk oka, Jézus Krisztus.
Erdő Péter bíboros a főpásztori áldás előtt elmondta, egy téli napon szentelhette püspökké az esztergomi bazilikában Kiss-Rigó Lászlót és Udvardy Györgyöt. „Ahogy elnézem az elmúlt évtizedek munkáját, azt látom, a Szentlélek a magyar püspökökön keresztül is rögös úton járva, de fáradozik a helyi közösség és a világ üdvösségéért. Hiszen a Szentlélek működik az egyházi rend szentsége által minden püspökben, papban és diakónusban, Imádkozzunk értük, a hivatásukért. Ugyanakkor a keresztség és a bérmálás szentsége erejében a Szentlélek minden megkeresztelt emberben, mindnyájunkban működik. Ferenc pápa útmutatására az úton együtt haladó Egyház képe kell hogy előttünk legyen. Mindannyiunk tanúságtétele adjon erőt és reményt a világnak, s ha gyöngül a remény, erősítsük egymást reményben, szeretetben.”
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
