Mint a többi nagy olajexportőrt, Kazahsztánt is nehéz helyzetbe hozta a „fekete arany” árának zuhanása. Asztana azonnal reagált a kihívásra, és a jelenlegi helyzetet nemcsak veszélyként, de új lehetőségként is tekintve válságkezelő programjai révén messze nem csupán a túlélésre, hanem a reformokra is koncentrál. A szociális és politikai stabilitás megőrzésével párhuzamosan felgyorsítja a privatizációt, igyekszik diverzifikálni a gazdaságát, és a hatékonyság jegyében alakítja át a politikai berendezkedést. Erről a folyamatról és a jelenlegi kihívásokról beszélgettünk Nurbah Rusztemovval, Kazahsztán budapesti nagykövetével.
– Mint ahogy manapság több ország a saját bőrén érezheti, az olaj nemcsak áldás lehet, hanem néha átok is. Így van ezzel Kazahsztán is, amely más exportőrökkel egyetemben a „fekete arany” árának zuhanása nyomán előállt válságos helyzettel birkózik. Mennyiben tér el a kazah recept a többi hasonló gondokkal küszködő ország gyakorlatától?
– Kazahsztánnak a gazdasági gondok megoldásában már van tapasztalata. Az államfő utasítására így most is cselekvési terveket dolgoztunk ki az olaj árának csökkenése esetére. Már a megvalósítás szakaszába léptek az infrastrukturális fejlesztéseket szolgáló Nurli Zsol (Fényes út) és a 100 konkrét lépés elnevezésű válságkezelő programok. Az ország emellett az ipar és innováció fejlesztésének második ötéves periódusát kezdte el. A gazdasági növekedés motorjává így a tudásalapú iparfejlesztés részeként létrehozandó új szektorok válnak. A kazah recept lényege tehát a nyersanyagfüggés megszüntetése.
– A válság nemcsak a reformok felgyorsítására ösztönöz, de olyan döntések meghozatalára is kényszerít, mint jelen esetben a nagy állami vállalatok privatizációja. Mekkora az érdeklődés a kazah cégek iránt?
– A kormány az elnök utasításait követve új privatizációs programot dolgoz ki, amely több mint hétezer állami tulajdonú vállalatot érint, köztük az olyan nagy holdingokat, mint a Szamruk-Kazina, a Bajterek vagy a KazAgro. A cégeket nyílt versenytárgyaláson és piaci áron hirdetik meg. E folyamat kulcselemei a vállalatok részvényeinek tőzsdére vitele és a nyílt aukciók. Emellett minden feltételt megteremtünk ahhoz, hogy a privatizációba bekapcsolódhassanak a külföldi befektetők.
– A válság sok helyütt aláássa a politikai stabilitást. Megelőzhető mindez azzal, hogy tavaly az elnök-, míg most a parlamenti választásokat hozták előre?
– A képviselők a 100 konkrét lépés programjának megvalósításával és az országban kiéleződött gazdasági helyzettel indokolva január 13-án fordultak azzal a kéréssel az államfőhöz, hogy oszlassa fel a parlamentet, és írja ki az előre hozott választásokat, amelyekre Nurszultan Nazarbajev ukáza alapján március 20-án kerül sor. Ez a lépés hosszú távon egy hatékonyabb politikai rendszer megteremtését célozza. A választások ezenkívül, a fejlődés új távlatait nyitva meg, hozzájárulnak a gazdasági nehézségek közepette a társadalom konszolidációjához.
– Legalább ilyen fontos a szociális biztonság megőrzése, amelynek megrendülése a szélsőséges erők, adott esetben az iszlám radikálisok előretörését eredményezheti. Mit tesz a kormány ennek elkerülésére?
– Az elmúlt tíz évben reálértékben háromszorosára nőttek a szociális szférára fordított kiadások. Az állam több mint másfél millió embernek nyújt segélyt. Idei éves üzenetében jelentette be Nurszultan Nazarbajev, hogy január elsejétől átlagosan 28 százalékkal nő az egészségügyben és 29 százalékkal az oktatásban dolgozók fizetése, az elnök utasítására pedig új foglalkoztatási útitervet dolgoz ki a kormány. A szociálpolitikában prioritásként kezeli az állam a humántőke fejlesztését, és erre a jövőben is komoly összegeket áldoz.
– Kazahsztán sokat emlegetett célja, hogy az évszázad közepére a világ harminc legfejlettebb országa közé kerüljön. Mennyire reális ez a jelenlegi válság fényében? Nem gondolja, hogy e szép terveket az élet lassan átírja?
– Az elnök két éve hirdette meg a Kazahsztán 2050 elnevezésű stratégiai programot, amelynek fő célkitűzése, hogy az ország az évszázad közepére a világ 30 legfejlettebb államának körébe kerüljön. E téren már eddig is komoly eredményeket értünk el, így a versenyképességi mutatók alapján Kazahsztán 42. a rangsorban, az üzleti környezet tekintetében a 41., miközben a WTO teljes jogú tagja lettünk. A kérdésre válaszolva pedig azt tudom csak mondani, hogy a gazdasági válság nemcsak veszély, de új lehetőségeket magában rejtő kihívás is.
– A válságon átlendülni mindig könnyebb közösen, mint egyedül. Vonatkozik ez a tétel nemcsak a nemzeti, de a regionális összefogásra is. A jelenlegi helyzet serkenti, avagy éppen fékezi az Eurázsiai Gazdasági Unión belüli integráció elmélyülését?
– Az Eurázsiai Gazdasági Unió kiszélesíti a belső piacot, hatékonyabbá teszi a szabályozást, és a jelenlegi feltételek közepette nemcsak a túlélésben, de az előrelépésben is segít vállalatoknak. Mindezt teszi a kereskedelem előtti akadályok lebontásával, az áruk szabad mozgásának és szolgáltatások közös piacának megteremtésével. Úgy látjuk, hogy ez a keret lehetőséget teremt a válság negatív következményeinek minimalizálására, így a maga módján még lendít is magán az integráción. Az ENSZ gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkozó bizottsága is arra a következtetésre jutott, hogy ez az együttműködés minden résztvevője számára új lehetőségeket nyit a kereskedelemben és a befektetések terén.
– A lehetőségek beszűkülése visszafoghatja a magyar–kazah gazdasági kapcsolatokat is. Miként lehet ezt elkerülni?
– Magyarország fontos kereskedelmi és gazdasági partnerünk. Az együttműködés jogi keretei megteremtődtek, működik a kormányközi gazdasági vegyes bizottság, stratégiai tanács és a befektetéseket segítő közös pénzügyi alap. A magyar vállalkozóknak azt ajánljuk, hogy kapcsolódjanak be a privatizáció folyamatába, hozzanak létre vegyes vállalatokat Kazahsztánban, amelyek előmozdíthatják a két ország közötti kereskedelem fejlődését is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 01. 27.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
